| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Egy puszta klastromban, Székelyek városában (explicit) |
| RPHA-szám: | 0156 |
| Szerző: | Marosvásárhelyi Névtelen A verset a modern kutatás tulajdonítja a szerzőnek. A kolofonban: Hogy hazáját bírja pogány, búsul szívében, Kíván Istentűl valaha menni földében. Nevét versfejekben nem akará foglalni, Mert nagyobb dolgokban akarta jelenteni, Mostani időben kellett így eltitkolni |
| Cím: | Török császárok krónikája |
| Változat: | |
| A szereztetés ideje: | 1597 A kolofonban: Ezerötszáz és kilencvenhét esztendőben |
| A szereztetés helye: | A kolofonban: Egy puszta klastromban, Székelyek várasában |
| Pro domo: | Változat:
|
| Akrosztichon: | A versnek nincs akrosztichonja. |
| Kolofon: | A versnek van kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
| Versforma: | a13(6,7), a13(6,7), a13(6,7) Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Dallam: | A vers énekvers. |
| Terjedelem: | Terjedelem: 282 versszak |
| Műfaj: | [ világi (048) > história (049) > elbeszélő (051) > nem fiktív (056) > kortársi, tudósító (069) ] |
| Felekezet: | 100% világi (2 db) |
| Változat: |
| Kritikai kiadás: | RMKT17 1. 86 |
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Az ki[miss "..."]
[miss "2 lines"]
[miss "51 lines"]
Azért Zsigmond császár nagy erővel indula,
Némettel, francokkal, Nicapolhoz ő juta,
Nicapolt megvívá, Baiazet oda juta.
Megveré erősen török ott az Zsigmondot,
És menten megszallá az nagy Custantinapolt,
De meg nem veheté akkor Custantinapolt.
Mert az Scythiai Taberlanes kijöve,
Tízszer való százezer tatárral kiüte,
Török birodalmat rablotta, égettete.
Ezt hallván Baiazet erősen megijede,
Két esztendő múlva szemben tatárral mene,
De száznegyvenezert népében ott elveszte.
Sőt elevenen ő maga is megfogaték,
És aranyláncokkal ott ő megkötözteték,
És vaskalitkában széllel ő hordoztaték.
Mikor Taberlanes lovára felül vala,
Baiazet császárnak hátarúl felül vala,
Ű kegyetlenségét azzal bünteti vala.
Ötödik császárok Ciricebeli vala,
Ki az bolgárokat igen rabolta vala,
Az Macedoniat, Serviát dúlta vala.
Ezt hallván az Zsigmond, nagy erővel támada,
Galambócnál török Császárral ő megvíva,
[miss "1 line"]
[miss "3 lines"]
Hetedik császárok másod Amurates lőn,
Ki Thessalonicát és Aetoliát megvőn,
Atticát, Phocist és Acamaniát megvőn.
Az nagy Sándor békkel sokszor ez megvítt vala,
Nándorfejérvárat meg nem vehette vala,
László királt Várnánál ő megverte vala.
Azután Hunyadi Jánost is ő megveré,
Magyari uraknak jobb részét ott elveszté,
Az jancsároknak is rendit elsőben szerzé.
Nyolcadik császárnak másod Mahumet neve,
Az velencéseket tengeren ő megveré,
Vízi erőt tengeren ő elsőben szerze.
Constantinapolt is azutan ő megszállá,
Négyszázezer néppel erősen ostromlatá,
Ötvennégy nap után ugyan kezéhez hajtá.
Nándorfejérvárat azután ő megszállá
De Hunyadi János onnat őtet elhajtá,
Halálával Magyarországot oltalmazza.
Nem sokkal azután Ázsiában ő mene,
Kazul Kaszon basát Arsenganál megvere,
Az Paphlagoniát, Ciliciát megvevé.
Onnét visszatervén tengerre ő erede
[miss "..."] Lesbus szigetet ő megvevé,
[miss "1 line"]
[miss "3 lines"]
Ezen elbúsulván ismét el-felkészüle,
Boznát ő megvevé, királyát kikergeté,
Erős Jajca várát ám kezéhez keríté.
Innét visszatérvén velencésekre méne,
Lemnus és az Lesbust ismét tűlök megvevé,
Evboea szigettel Chalcis várast megvevé.
Ismeg nagy erővel Sándor békre indula,
[miss "..."]iat és az Scodrat Epirusban meghajtá,
[miss "..."]reodosiatis népével hódoltatá.
Török álnaksága, jegyezd meg, mi szokása,
Velencésekkel ő frigyet ott kötött vala,
Másfelől nagy három hadat indított vala.
Egyikkel Rodusra Mesith basát bocsátá,
Ki akkor az Rodust meg nem vehette vala
Szégyen [miss "..."] hátra nagy kárral ő tért vala.
Achomatos basát másik haddal bocsáta,
Ki Olaszországnak nagy részét raboltatá,
[miss "..."] Rómából hamar el-kifuttata.
Erős Hydruntumot kezéhez koporítá,
És naponként immár tovább ő megyen vala,
Ha az császár Ázsiaban meg nem hal vala.
Mondhatnánk itt nem jót az jó Máttyás kiralyrúl,
Az keresztyénekkel való sok hadairúl,
Németnek elsőbben országunk kötésérűl.
Addig veszekedék ő jól tött emberivel,
Addig veszekedék némettel és csehekkel,
Öregbedék az pogán ő versengésével.
Nem heában Mahumet császár ő halálán,
Mondta, hogy bánkódnék világból kimúlásán,
Mert ű örült volna az ő sok háborúján.
Bizonnyal mondhatjuk mi is, hogy jobb lött volna,
Avagy hogy soha ő bár ne született volna,
Avagy ha született, soha meg ne holt volna.
Kilencedik császár második Baiazet lőn,
Ki Oláhországban két erős várat megvőn,
Aegyptusban Caithbekre indulása lőn.
De ott az Caithbec erősen őt megveré,
Negyvenezer embert népében ott elveszte,
Azért Európában hadakoznia kezde.
Az velencésekre erős hadat támaszta,
Noha frigyet vellök azelőtt kötött vala,
De ez csak addig tart, míg hadra lészen módja.
Azért másfélszázezer magával indula,
Duraczot és Methon városát ő meghajta,
Pylust, Leucast, több szigetökkel hódoltata.
Ismael Sophusra végre hadat indíta,
Ki sok országokat meghódoltatott vala,
Akkor Baiazetet ördög elvitte vala.
Tizedik császárok az nagy Selimus léve,
Ki bátyja fiait erős haddal elveszte,
Aladolus királt megöle, népet hódlata.
Onnét Európában ismét hamar megtére,
Az Horvátországot dúlatá, égetteté,
Nagy készületivel királyokat ijeszté.
Azért az királyok Bécsben öszvegyűlének,
Maximilianus császárral szömbe lének,
Dobsa Laszló király és Zsigmond ott levének.
Ott űk addig hárman lakának, mulatának,
Hogy az török ellen semmi jót nem vegezének,
Mert rövid az idő, hosszú tanácskozások.
Otthagya Szelymus őket tanácskozásban,
Űmaga nagy haddal erede Aegyptusban,
Gaurius Campsonra való nagy haragjában.
Vala Aegyptusnak ez hatalmas szultánja,
Kit török császár Singanál megvert vala,
Cajerbek árultatásával meggyőzött vala.
Ottan őnekie nagy Damascus meghódla,
Tripolis, Berytus Sidon melléje álla,
Ptolemais, Gáza, Zsidóország meghajla.
Onnét az nagy Memphis várasára indula,
Az Tomumbeiussal erősen megharcola,
Az várast megvevé, magát veté horogban.
Aegyptus orszagát a Caierbekre bízá,
És az nagy Szíriát az Gazellesnek hagyá,
Nagy győzedelemmel Byzantiumban juta.
Keresztyének ellen ott mikoron készülne,
Az ezerötszáz és huszadik esztendőben,
[miss "1 line"]
[miss "3 lines"]
Hétízben Szuliman Magyarországra jöve,
Nándorfejérvárat es elsőbben megvevé,
Jó Magyarországnak utat nyitni ott kezde.
Onnat visszatérvén erős Rodust megvévé,
Midőn egy Király is őket meg nem segíté,
Nem illett agg ebet hintószekér, ítílé.
Veszni fordult vala immár szegény országunk,
Semmire nem visel vala gondot Királyunk,
Laptára, lakásra, táncra vala csak gondunk.
De az török által kár nyitá mi fülünket,
Mert másod csapással megveré mi népünket,
Ifjú Királyunkkal elveszte mi földünket.
Onnét az Szulimán Budáig el-felmene,
Szegény országunkat rablatá, egetteté,
De az sógoroknak csak nyomát sem lelheté.
Nem mulata sokat, Budáról ő megtére,
Ázsiában támadt háborútúl űfelé,
Kétszázezer magyar vesztével hazamene.
Mindéltig hallottad, nincs jobb az egyességnél,
Viszontag ártalmasb nincs egyenetlenségnél,
Az visszavonyásnál, egymással kötődésnél.
Addig veszekedék német János királlyal,
Szulimant felhívá segítségül hadával
Harmadik csapással feljöve nagy hadával.
[miss "3 lines"]
Nem aluszik Török, Bécset nyomában szállá,
De ű akkor Bécset meg nem vehette vala,
Mert Győr, Buda, Eger kezénél még nem vala.
Mint az jó madarász madarat síppal fogja,
Így Szuliman akkor Budát Jánosnál hagyá,
Az mi halad, nem szokott elmúlni, jól tudja.
Negyedik csapással ismeg ő el-kijüve,
És Némötországot egész Linzig égeté,
Károly császár velle szömbe menni nem mere.
Nem nyughatik némöt, darázst addig szurkálá,
E ..... t özvegy királynére kétszer is szálla,
Ezzel török császárt ötödízben kihozá.
Némötöt Budánál erősen ő megveré,
És az Duna vizét vérökkel elegyíté,
Budát Török Bálinttal ott kezében vevé.
Királynét fiával Erdélyben igazítá,
Az két pörös között valóban ő megosztá,
Szamárt vörös nyereg nem illet, azt gondolá.
Addig háborgatja Károly császár az hitöt,
Addig víja az Joachim herceg az Pestöt,
Hatodízben immár ím, felhoza töröket.
Kijöve Szuliman, Pécset, Valpot megvévé,
Sokliost, Tatát, Estergamot is ő megvevé,
Székesfejérvárat kezünkről ott elüté.
Másfelől az barát asszonyát elárulá,
Kin Szuliman császár oly igen felbúsula,
Beczét, Beczkereket, Csanádot foglaltatá.
Nem sokkal azután Lippát is megvéteté,
Sagot, Tömösvárat, Gyarmatot megvéteté,
Buyakot, Hollokőt, Szécént, Buzát megvéteté.
Készüle, budai herélt Basa indula,
Ördög Máttyást ott ő nagy hadával levágá,
Szolnakot ő megvévé, Egret igen vítatá.
Elkele mitőlünk az tajban az Filck is,
Berzence, Babolca, Dersfiak újvára is,
Országunknak alig marada galléra is.
Hetedízben török császár Szigetre jöve
Szigetet meg vévé, Gyulat is megvéteté,
Földünket rablatá, magát Isten ott veszté.
Tizenkettödik császárok második Szelim lőn,
Ezerötszázhatvanhat esztendőben ez lőn,
Maximilián kéréssel vélle frigyet tőn.
Négy esztendőt nyugovék, pogán hadat indíta
Ciprus szigetében Nicosiát megszállá,
Az Famaugustat is Ciprussal ott meghajtá.
Másod esztendőben velencésekre tére,
De ott az Don Joan népét igen megveré,
De mégis őtőle Velence frigyet kére.
Nem sokat mulata, hadat ismét indíta,
Iuonia vajdát megveré, földet hajtá,
Mind az két Oláhországot magához hajtá.
Másfelé tengeren Szinan bassát bocsátá,
Tunetumországot Afrikában meghajtá,
Goletta városát mind földig lerontatá.
Azonban Szelim [miss "..."]
Tizenharmadik [miss "..."]
Harmad Amurates [miss "..."]
Ez legelőszer [miss "..."]
Kétezer jancsár [miss "..."]
Százhúszezer [miss "..."]
Nagy sokat [miss "..."]
Számtalan rabokat [miss "..."]
Végre azt tetet [miss "..."]
Nem vala az [miss "..."]
Mert ő semmit [miss "..."]
[miss "..."] való lakás [miss "..."]
Sok ideje immár [miss "..."]
[miss "..."] Szinan Basa [miss "..."]
[miss "..."] és Bisp [miss "..."]
[miss "..."] megmutat [miss "..."]
[miss "..."]zak őtet fe[miss "..."]
[miss "..."]ol velle éln[miss "..."]
Székösfejérvár [miss "..."]
Megvevék Filek [miss "..."]
[miss "1 line"]
[miss "6 lines"]
[miss "..."]vel kijöve,
[miss "..."]haddal kiüté,
[miss "..."]ene.
[miss "..."]hamar megszállá,
[miss "..."]futamtatá,
[miss "..."]meghajtá.
[miss "..."]kat rablatá,
[miss "..."]levágatá,
[miss "..."]ktata.
[miss "..."]teremtetted,
[miss "..."]népedet,
[miss "..."]híveidet.
[miss "..."] Havasalf[miss "..."]
[miss "..."]nnie,
[miss "1 line"]
[miss "..."]ol ki mulék.
[miss "..."]tteték,
[miss "..."]ttetek.
[miss "..."]megmutatá,
[miss "..."]t elhadná,
[miss "..."]tata.
[miss "60 lines"]
De három basája vagyon az Afrikában,
Az Gyul Gesareti lakik Algériában,
És az tunetumi, ki vigyáz Tunetumban.
Tripolisi basa vagyon Leptis várasban,
Kihez az kapitán basát is ő számlálja,
Ki vízi erejét tengeren igazgatja.
Ez egész világon csak négy birodalom volt,
Első Chaldaeai és Asszíriai volt,
Ezerkétszáz esztendeig közel tartott volt.
Másik Mediában és az Perzsiában volt,
Közel ötszáz esztendeig ez is tartott volt,
Az nagy világbíró Sándorig ez tartott volt.
Harmadik uraság az nagy Sándortúl fogva,
Tizenkét esztendeig uralkodott volt,
Kétszázharminc esztendeig ez tartott volt.
Negyedik országlás az rómaiaké lőn,
Kinek közel ezerhatszáz esztendeig lőn,
De mindvégig kezdöt erőben egyik sem lőn.
Mind az négy birodalomnál töröké nagyobb,
Meg az ideje is ű hatalmának nagyobb,
Közel ezer esztendő forgásánál nagyobb.
Adná Isten, birodalmok nagyobb ne lenne,
Napkeletről nap nyugatra ki ne terjedne,
[miss "1 line"]
[miss "2 lines"]
Írta ezerötszáztizenhét esztendőben,
Hogy az keresztyénség lenne meghanyatlásban,
Melyet valónak is Iáttunk az mi időnkben.
Ezen ember írta, hogy ezer és hatszázban
Egy kegyetlen ember bírni fogná Európát,
Góg és Magóg ezer hatszázhatban Európát.
Igaz lészen ez mondás, azt csak Isten tudja,
Bizony az töröknek vagyon arra szándeka,
Szándékában vagyon elsőben így jó módja.
Az keresztyénségnek bűnek is ezt érdemlik,
Sok eretnekségek, tévelygések érdemlik,
Sok hitetlenségek, gonoszságok érdemlik.
Régen napkeletet Isten eretnekségért,
Mindaddig bünteté Arrius értelmeiért,
Sok káromlásokért, Krisztus tagadásáért.
Ím napnyugotot is el kezdte immár verni,
Sok eretnekségért török által büntetni,
Az sok kilömb-kilömb vallásokért megverni.
De mindazon által kétségben mi ne essünk,
Az mi Istenünkhez Krisztus által folyamjunk,
Pogán veszéséről jó reménségben legyünk.
Nagy az török császár, nagy az ő birodalma,
De nagyobb az Isten, nagyobb ő birodalma,
[miss "1 line"]
[miss "3 lines"]
Sokképpen az Isten ezt régen megmutatta,
Mikor Dánielnek egy magas fát mutata,
Kinek ő gyökerét senki el nem ronthatja.
Megmarad gyökere negyed birodalomnak,
Akármint vagdalják, veszessék ágát annak,
Tövét és gyökerét nem vághatják ki annak.
Ugyan ezent amaz magas kép jegyzi vala,
Kinek az ő feje tiszta aranyból vala,
Mellye, karja ezüst, hasa, combja érc vala.
Az szára őneki tiszta vasból áll vala,
De az alsó lába vasból, földből áll vala,
Mely képet egy kis kő ráesvén eltört vala.
De lám az arany fű jegyzi az Asszíriát,
Érc kar és melly jegyi Perzsia birodalmat,
És az vas szár jegyzi nagy Sándor birodalmát.
Az vas és az föld láb jegyzi Róma országát,
Kinek az zűrzavar veszté el ő hatalmát,
Egymás között való visszavonyás nagy voltát.
De minthogy az képnek erős vas talpa vagyon,
Világ végezetig erős állása vagyon,
Csak az kis kő, Krisztus által romlása lészen.
Ugyanezent jegyzi Dánielnek látása,
Mellyel négy állatot álmában látott vala,
Oroszlánt, medvét, párdust, csudát ő látott vala.
De lám az oroszlán jegyzi régi Chaldaeát,
Egyik szárnya jegyzi nékie Babilóniát,
Az második jegyzi az nemes Asszíriát.
Medve penig jegyzi Perzsiának országát,
Az ű három csontja jegyzi három királyát,
Cyrus és Darius, Artaxerxes nagy voltát.
De az párduc jegyzi az nagy Sándor országát,
Párducnak négy szárnya jegyzi ő négy országát,
Szíriát, Aegyptust, Ázsiát, Macedoniát.
Negyedik állatnak semmi neve nem vala,
Az Római Birodalmat mert jegyzi vala,
Tíz szarva tíz országit néki jegyzi vala.
Ez tíz szarvak között egy kis szarv támada,
Mely az tíz szarvaknak hármát meggyőzte vala,
Az szent Isten ellen káromlást ő szól vala.
Ez kis szarv jegyzi az Török Birodalmat,
Az mely Rómának elvette három országát,
Az Görögországot, Aegyptust és Ázsiát.
Azt mondja Dániel, ez állat megmaradna,
Az míg az nagy Isten ítiletre eljünne,
És örökkévaló országát elkezdené.
Azért az pogánság akármint dühöködjék!
Az keresztyénekre akármint igyekezzék,
Soha teljességgel minket el nem veszthetnek.
Ezechiel által ezt Isten megmutatá,
Mikor Góg és Magóg ellen jövendőt monda,
Török veszedelmet világossan megmondá.
Az Góg, úgy mond, és Magóg népei felkelnek.
Perzsák és szerecsönök ű vellük keszülnek,
Szántalan nagy sokasággal űk el-feljűnek.
Az [miss "..."]
[miss "2 lines"]
[miss "105 lines"]
Mit szóljak én neked az Spanyolországról,
Az Neapolisrúl, és az Szicíliárúl,
És az újvilagról, az nagy Amerikárúl.
Bizonnyal mondhatom, az Spanyolországa,
Ha mind együtt volna az ő sok tartománya,
Tenne annyit, mind az Töröknek birodalma.
Ezekhez számláljad az hatalmas Angliát,
Kinek sem az Pápa, sem spanyol nem árthat,
Isten vagyon véle, azért senki nem árthat.
Mit gondolsz immáron sok tengerszigetéről,
Az őbennek való hatalmas országokrúl,
Scotiárúl, Dániárúl, és Svéciárúl.
Gondold meg, csak muszka császár is mit tehetne,
Rettenetes sok népével ő mit tehetne,
Ha az keresztyénség őtet venné melléje.
Immár jöjjünk közelb az nagy Lengyelországra,
Sok tartományira szántalan lovagjára,
Ha ű kedvek inkább nem volna az pogánra.
Az velencéseket ím csak el nem felejtem,
Kiknek hatalmokat csak meg sem gondolhatom,
Vízi erejeket bizony meg nem mondhatom.
Olaszországban is nagy sok hercegek vagyon
Nagy roppant várasok, hatalmas urak vadnak,
[miss "1 line"]
[miss "3 lines"]
Kicsin ország Erdély, de bizony igen erős,
Néppel temött, borral és búzával ő bővös,
Nem heiában mondták régiek, hogy ő kéncses.
Régen Dromothetés az Lysimachus királt,
Macedóniának Sándor után királyát
Megveré, nagy kencsen úgy adá meg ő magát.
Az Traianus császár régen Erdély országát
Tizenhat esztendeig vítta az Dácsiát,
Végre úgy vette meg Decebalus országát.
Maga az Traianus töröknél nagyobb vala,
Ez világnak erősb országit bírja vala,
Körös-körül minden országokat bír vala.
Valamikor még török Erdélyben beütött,
Mindannyeszor pogán itt vakot vetett,
Jól tudja ő maga, hogy itt kudarcot vallott.
Szegény Magyarország immár elfogyatkozott,
Kezünkben galléra is csak alig akadott,
Az sárkány torkában lábát csak alig látod.
Meghidd, azért magát nem hagyja mindhalálig,
Ki török erejét ím kétszáz esztendeig,
Isten véle lévén, tartóztatta mindeddig.
Bizony még mostan is, ha őtet nem hagynójok,
Töröket megverné, ha őtet segítenök,
[miss "1 line"]
[miss "3 lines"]
Nem szokták az tölgyfát egy vágással levágni,
Az lófarkat is kell egyenként kiszaggatni,
Sertorius mondta, nem kell tövestűl vonni.
Bizony még mindeddig az törökben több veszett
Noha visszavonás miatt táborunk ha veszett,
Jobb, hogy sátorink, hogy nem mint népünk ottveszett.
Octavius császár ugyan meg is köszönte,
Jó szerencséi közt, mikor néha vesztette,
Azzal szerencsének mérgét ő elkerülte.
Mikor rómaiak megverettettek vala,
Annál inkább ellenségre támadnak vala,
Az míg karókkal is őt meg nem hajtják vala.
Jól tudom, nagy sokan török frigyet kévánják,
[miss "..."]beli káposztás húst óhajtják,
[miss "..."]az zsidók Fáraó rabságát kévánják.
Mit gondolsz, te bolond, az töröknek frigyéről,
Avagy nem hallottál-e az töröknek hitirűl,
Ű fogadásinak nagy hitetlenségérűl.
Sok országot frigynek színe alatt ő megvött,
[miss "..."] mihelt valóban azokkal ő bírhatott,
[miss "..."] rabság alá hiti ellen ő vetett.
Soha ne reméljed Erdélynek maradását,
Mihelt ő meghajtja szomszédságink országát,
Rövid békességnek bizony megveszi árát.
Senki ne remélje akkor ő maradását
Se nemességet, se feleséget, se hazát,
Soha meg nem tartja török ő fogadását.
Legelőszer is az nemességet levágja,
Fiát, feleségét erős rabságra hajtja,
Az szegény községet szarahoráknak tartja.
Az kővárasokból magyart és szászt kirekeszt,
Arany-, ezüst- és sóbányákra ő berekeszt,
Iszonyú szolgálattal, adóval megemészt.
Te szántod az földet, de ű eszi kenyerét,
Míveled az szőlőt, de ő issza az borát,
Tisztességes ágyadnak ő bírja asszonyát.
Vajh tü balgatagok, kik az frigynek örültek,
Az bolgárt az Potort miért nem tekintitek,
Bizony szarahorák egyes-egyig tü lesztek.
Értem, hol jár kaccsa mind nemesnek, parasztnak,
Semmi gondját nem viselik a közdolognak,
Ki-ki mind viseli csak gondját ő magának.
Fejet tör igazság régtűl fogva, én hallom,
Úrral nem jó cseresznyét enni, én jól tudom,
Vagy szeret, vagy gyűlöl, az igazat megmondom.
Jobb az Nemességnek csendességnél nem volna,
Házoknál ülésnél semmi kedvesb nem volna,
Asszonyommal való nyugovásnál jobb nem volna.
Ámbár Magyarország tövéből mind kiveszne,
Bár keresztyénséget török kezében venné,
Nem gondolna véle, csak ő veszteg ülhetne.
Tisztesség adassék tőlem főembereknek,
Sokan őközülök hinnének az pogánnak,
Hogyha szerencséje öregbednék pogánnak.
[miss "54 lines"]
Sokan vadnak őközöttök [miss "..."]
Jobbágyok szolgáltatá [miss "..."]
Nyuszásban, fosztásban [miss "..."]
Sokat itt szólhatnék [miss "..."]
Jobbágyokhoz vala [miss "..."]
Istennek tartó lelkük [miss "..."]
Többet én nem szólok [miss "..."]
Hallgatásban lenni jó [miss "..."]
Mint Amiclae Váras [miss "..."]
Igen munkálkodnak [miss "..."]
És igen vigyáznak S[miss "..."]
Igen serénkedik áros [miss "..."]
Az bolond paraszti [miss "..."]
Ugyan Istent kéri az [miss "..."]
Ű földesurának vesz [miss "..."]
Ó te bolond közseg [miss "..."]
Bizony mézes madzag [miss "..."]
Keresztyén úr helyett [miss "..."]
Nem jobb volna-e [miss "..."]
Vérednek, tagodnak b[miss "..."]
Velle együtt az igaz [miss "..."]
Nagy szolgálatban v[miss "..."]
Szarahora te lész kül[miss "..."]
Szamár, ökör, bial[miss "..."]
Mind jól adna [miss "..."]
Az keresztyénektűl [miss "..."]
Istent megkövetn[miss "..."]
[miss "..."] meg az Töröket,
[miss "..."] az Töröket,
[miss "..."] Töröket.
[miss "..."] háromszáz magával,
[miss "..."]ves néppel
[miss "..."] kezével.
[miss "..."] Angyal meg vert vala,
[miss "..."]ret le vágta vala,
[miss "..."]esztet vala.
[miss "..."] kegyetlenb Fáraónál
[miss "..."]nbül nálánál,
[miss "..."]et minálunknál.
[miss "..."] néppel fel jött vala,
[miss "..."] megölte vala,
[miss "..."]zapta vala.
[miss "..."] illyen vala,
[miss "..."] ma tött vala
[miss "..."] te vala.
[miss "..."]oniában
[miss "..."]g korában
[miss "..."] dolgában.
[miss "..."]l támadt vala,
[miss "..."] törökre támadt vala,
[miss "..."] érte vala.
[miss "..."] fogadnátok,
[miss "..."] tü kiadnátok,
[miss "..."] adnátok.
Ó, ti keresztyének Istenhez már kiáltsunk,
Mindaddig zörgessünk, míg meg nem hallgattattunk,
Ű fogadásához erős hittel folyamjunk.
Nám, Dániel által megígírte minékünk,
Ezechiel által nyilván mondta minékünk,
Török veszedelmet nyilván ígírte nékünk.
Hatalmas Úristen, ki pogánt támasztottad,
Az mi bűneinkért űket ránk bocsátottad,
Ez világon ostorod lenne, parancsoltad.
Vess véget, Úristen, immár büntetésednek,
Fordíts haragodat már az pogán nemzetre,
Hadd ismerjenek meg téged veszedelmekre.
Keresztyénség közzé adj immár egyességet,
Bátor szűvet, erőt, adj jó fejedelmeket,
Az pogánság ellen adj immár győzedelmet.
Nem kérünk mi mostan tűled oly boldogságot,
Minden nyomorúság nélkül való országot,
Másvilágon tudjuk, találunk oly országot.
Világvégezetig tudjuk, hogy ez így leszen,
Sok nyomorúságunk, üldözésünk hogy leszen,
De Töröknek hisszük elveszese hogy leszen.
Az mit megígírtél, kérünk, hogy beteljesítsd,
Gógnak és Magógnak veszedelmét teljesítsd,
Te választottidnak szabadulását indítsd.
Hogy édes hazánknak lássuk szabadulását,
Az pogán nemzetnek lássuk meghanyatlását,
Érhessük örömmel lelkünknek kimúlását.
Az ki ez verseket most így öszverendelé,
Hogy hazáját bírja pogán, búsul szívében,
Kíván Istentűl valaha menni földében.
Nevét versfejekben nem akará foglalni,
Mert nagyobb dolgokban akarta jelenteni,
Mostani időben kellett így eltitkolni.
Ezerötszáz és kilencvenhét esztendőben,
Mikor az Törökrűl gondolkodnék bújában,
Egy puszta klastromban székelyek várasában.
Az ki[miss "..."]
[miss "2 lines"]
[miss "51 lines"]
Azért Zsigmond császár nagy erővel indula,
Némettel, francokkal, Nicapolhoz ő juta,
Nicapolt megvívá, Baiazet oda juta.
Megveré erősen török ott az Zsigmondot,
És menten megszallá az nagy Custantinapolt,
De meg nem veheté akkor Custantinapolt.
Mert az Scythiai Taberlanes kijöve,
Tízszer való százezer tatárral kiüte,
Török birodalmat rablotta, égettete.
Ezt hallván Baiazet erősen megijede,
Két esztendő múlva szemben tatárral mene,
De száznegyvenezert népében ott elveszte.
Sőt elevenen ő maga is megfogaték,
És aranyláncokkal ott ő megkötözteték,
És vaskalitkában széllel ő hordoztaték.
Mikor Taberlanes lovára felül vala,
Baiazet császárnak hátarúl felül vala,
Ű kegyetlenségét azzal bünteti vala.
Ötödik császárok Ciricebeli vala,
Ki az bolgárokat igen rabolta vala,
Az Macedoniat, Serviát dúlta vala.
Ezt hallván az Zsigmond, nagy erővel támada,
Galambócnál török Császárral ő megvíva,
[miss "1 line"]
[miss "3 lines"]
Hetedik császárok másod Amurates lőn,
Ki Thessalonicát és Aetoliát megvőn,
Atticát, Phocist és Acamaniát megvőn.
Az nagy Sándor békkel sokszor ez megvítt vala,
Nándorfejérvárat meg nem vehette vala,
László királt Várnánál ő megverte vala.
Azután Hunyadi Jánost is ő megveré,
Magyari uraknak jobb részét ott elveszté,
Az jancsároknak is rendit elsőben szerzé.
Nyolcadik császárnak másod Mahumet neve,
Az velencéseket tengeren ő megveré,
Vízi erőt tengeren ő elsőben szerze.
Constantinapolt is azutan ő megszállá,
Négyszázezer néppel erősen ostromlatá,
Ötvennégy nap után ugyan kezéhez hajtá.
Nándorfejérvárat azután ő megszállá
De Hunyadi János onnat őtet elhajtá,
Halálával Magyarországot oltalmazza.
Nem sokkal azután Ázsiában ő mene,
Kazul Kaszon basát Arsenganál megvere,
Az Paphlagoniát, Ciliciát megvevé.
Onnét visszatervén tengerre ő erede
[miss "..."] Lesbus szigetet ő megvevé,
[miss "1 line"]
[miss "3 lines"]
Ezen elbúsulván ismét el-felkészüle,
Boznát ő megvevé, királyát kikergeté,
Erős Jajca várát ám kezéhez keríté.
Innét visszatérvén velencésekre méne,
Lemnus és az Lesbust ismét tűlök megvevé,
Evboea szigettel Chalcis várast megvevé.
Ismeg nagy erővel Sándor békre indula,
[miss "..."]iat és az Scodrat Epirusban meghajtá,
[miss "..."]reodosiatis népével hódoltatá.
Török álnaksága, jegyezd meg, mi szokása,
Velencésekkel ő frigyet ott kötött vala,
Másfelől nagy három hadat indított vala.
Egyikkel Rodusra Mesith basát bocsátá,
Ki akkor az Rodust meg nem vehette vala
Szégyen [miss "..."] hátra nagy kárral ő tért vala.
Achomatos basát másik haddal bocsáta,
Ki Olaszországnak nagy részét raboltatá,
[miss "..."] Rómából hamar el-kifuttata.
Erős Hydruntumot kezéhez koporítá,
És naponként immár tovább ő megyen vala,
Ha az császár Ázsiaban meg nem hal vala.
Mondhatnánk itt nem jót az jó Máttyás kiralyrúl,
Az keresztyénekkel való sok hadairúl,
Németnek elsőbben országunk kötésérűl.
Addig veszekedék ő jól tött emberivel,
Addig veszekedék némettel és csehekkel,
Öregbedék az pogán ő versengésével.
Nem heában Mahumet császár ő halálán,
Mondta, hogy bánkódnék világból kimúlásán,
Mert ű örült volna az ő sok háborúján.
Bizonnyal mondhatjuk mi is, hogy jobb lött volna,
Avagy hogy soha ő bár ne született volna,
Avagy ha született, soha meg ne holt volna.
Kilencedik császár második Baiazet lőn,
Ki Oláhországban két erős várat megvőn,
Aegyptusban Caithbekre indulása lőn.
De ott az Caithbec erősen őt megveré,
Negyvenezer embert népében ott elveszte,
Azért Európában hadakoznia kezde.
Az velencésekre erős hadat támaszta,
Noha frigyet vellök azelőtt kötött vala,
De ez csak addig tart, míg hadra lészen módja.
Azért másfélszázezer magával indula,
Duraczot és Methon városát ő meghajta,
Pylust, Leucast, több szigetökkel hódoltata.
Ismael Sophusra végre hadat indíta,
Ki sok országokat meghódoltatott vala,
Akkor Baiazetet ördög elvitte vala.
Tizedik császárok az nagy Selimus léve,
Ki bátyja fiait erős haddal elveszte,
Aladolus királt megöle, népet hódlata.
Onnét Európában ismét hamar megtére,
Az Horvátországot dúlatá, égetteté,
Nagy készületivel királyokat ijeszté.
Azért az királyok Bécsben öszvegyűlének,
Maximilianus császárral szömbe lének,
Dobsa Laszló király és Zsigmond ott levének.
Ott űk addig hárman lakának, mulatának,
Hogy az török ellen semmi jót nem vegezének,
Mert rövid az idő, hosszú tanácskozások.
Otthagya Szelymus őket tanácskozásban,
Űmaga nagy haddal erede Aegyptusban,
Gaurius Campsonra való nagy haragjában.
Vala Aegyptusnak ez hatalmas szultánja,
Kit török császár Singanál megvert vala,
Cajerbek árultatásával meggyőzött vala.
Ottan őnekie nagy Damascus meghódla,
Tripolis, Berytus Sidon melléje álla,
Ptolemais, Gáza, Zsidóország meghajla.
Onnét az nagy Memphis várasára indula,
Az Tomumbeiussal erősen megharcola,
Az várast megvevé, magát veté horogban.
Aegyptus orszagát a Caierbekre bízá,
És az nagy Szíriát az Gazellesnek hagyá,
Nagy győzedelemmel Byzantiumban juta.
Keresztyének ellen ott mikoron készülne,
Az ezerötszáz és huszadik esztendőben,
[miss "1 line"]
[miss "3 lines"]
Hétízben Szuliman Magyarországra jöve,
Nándorfejérvárat es elsőbben megvevé,
Jó Magyarországnak utat nyitni ott kezde.
Onnat visszatérvén erős Rodust megvévé,
Midőn egy Király is őket meg nem segíté,
Nem illett agg ebet hintószekér, ítílé.
Veszni fordult vala immár szegény országunk,
Semmire nem visel vala gondot Királyunk,
Laptára, lakásra, táncra vala csak gondunk.
De az török által kár nyitá mi fülünket,
Mert másod csapással megveré mi népünket,
Ifjú Királyunkkal elveszte mi földünket.
Onnét az Szulimán Budáig el-felmene,
Szegény országunkat rablatá, egetteté,
De az sógoroknak csak nyomát sem lelheté.
Nem mulata sokat, Budáról ő megtére,
Ázsiában támadt háborútúl űfelé,
Kétszázezer magyar vesztével hazamene.
Mindéltig hallottad, nincs jobb az egyességnél,
Viszontag ártalmasb nincs egyenetlenségnél,
Az visszavonyásnál, egymással kötődésnél.
Addig veszekedék német János királlyal,
Szulimant felhívá segítségül hadával
Harmadik csapással feljöve nagy hadával.
[miss "3 lines"]
Nem aluszik Török, Bécset nyomában szállá,
De ű akkor Bécset meg nem vehette vala,
Mert Győr, Buda, Eger kezénél még nem vala.
Mint az jó madarász madarat síppal fogja,
Így Szuliman akkor Budát Jánosnál hagyá,
Az mi halad, nem szokott elmúlni, jól tudja.
Negyedik csapással ismeg ő el-kijüve,
És Némötországot egész Linzig égeté,
Károly császár velle szömbe menni nem mere.
Nem nyughatik némöt, darázst addig szurkálá,
E ..... t özvegy királynére kétszer is szálla,
Ezzel török császárt ötödízben kihozá.
Némötöt Budánál erősen ő megveré,
És az Duna vizét vérökkel elegyíté,
Budát Török Bálinttal ott kezében vevé.
Királynét fiával Erdélyben igazítá,
Az két pörös között valóban ő megosztá,
Szamárt vörös nyereg nem illet, azt gondolá.
Addig háborgatja Károly császár az hitöt,
Addig víja az Joachim herceg az Pestöt,
Hatodízben immár ím, felhoza töröket.
Kijöve Szuliman, Pécset, Valpot megvévé,
Sokliost, Tatát, Estergamot is ő megvevé,
Székesfejérvárat kezünkről ott elüté.
Másfelől az barát asszonyát elárulá,
Kin Szuliman császár oly igen felbúsula,
Beczét, Beczkereket, Csanádot foglaltatá.
Nem sokkal azután Lippát is megvéteté,
Sagot, Tömösvárat, Gyarmatot megvéteté,
Buyakot, Hollokőt, Szécént, Buzát megvéteté.
Készüle, budai herélt Basa indula,
Ördög Máttyást ott ő nagy hadával levágá,
Szolnakot ő megvévé, Egret igen vítatá.
Elkele mitőlünk az tajban az Filck is,
Berzence, Babolca, Dersfiak újvára is,
Országunknak alig marada galléra is.
Hetedízben török császár Szigetre jöve
Szigetet meg vévé, Gyulat is megvéteté,
Földünket rablatá, magát Isten ott veszté.
Tizenkettödik császárok második Szelim lőn,
Ezerötszázhatvanhat esztendőben ez lőn,
Maximilián kéréssel vélle frigyet tőn.
Négy esztendőt nyugovék, pogán hadat indíta
Ciprus szigetében Nicosiát megszállá,
Az Famaugustat is Ciprussal ott meghajtá.
Másod esztendőben velencésekre tére,
De ott az Don Joan népét igen megveré,
De mégis őtőle Velence frigyet kére.
Nem sokat mulata, hadat ismét indíta,
Iuonia vajdát megveré, földet hajtá,
Mind az két Oláhországot magához hajtá.
Másfelé tengeren Szinan bassát bocsátá,
Tunetumországot Afrikában meghajtá,
Goletta városát mind földig lerontatá.
Azonban Szelim [miss "..."]
Tizenharmadik [miss "..."]
Harmad Amurates [miss "..."]
Ez legelőszer [miss "..."]
Kétezer jancsár [miss "..."]
Százhúszezer [miss "..."]
Nagy sokat [miss "..."]
Számtalan rabokat [miss "..."]
Végre azt tetet [miss "..."]
Nem vala az [miss "..."]
Mert ő semmit [miss "..."]
[miss "..."] való lakás [miss "..."]
Sok ideje immár [miss "..."]
[miss "..."] Szinan Basa [miss "..."]
[miss "..."] és Bisp [miss "..."]
[miss "..."] megmutat [miss "..."]
[miss "..."]zak őtet fe[miss "..."]
[miss "..."]ol velle éln[miss "..."]
Székösfejérvár [miss "..."]
Megvevék Filek [miss "..."]
[miss "1 line"]
[miss "6 lines"]
[miss "..."]vel kijöve,
[miss "..."]haddal kiüté,
[miss "..."]ene.
[miss "..."]hamar megszállá,
[miss "..."]futamtatá,
[miss "..."]meghajtá.
[miss "..."]kat rablatá,
[miss "..."]levágatá,
[miss "..."]ktata.
[miss "..."]teremtetted,
[miss "..."]népedet,
[miss "..."]híveidet.
[miss "..."] Havasalf[miss "..."]
[miss "..."]nnie,
[miss "1 line"]
[miss "..."]ol ki mulék.
[miss "..."]tteték,
[miss "..."]ttetek.
[miss "..."]megmutatá,
[miss "..."]t elhadná,
[miss "..."]tata.
[miss "60 lines"]
De három basája vagyon az Afrikában,
Az Gyul Gesareti lakik Algériában,
És az tunetumi, ki vigyáz Tunetumban.
Tripolisi basa vagyon Leptis várasban,
Kihez az kapitán basát is ő számlálja,
Ki vízi erejét tengeren igazgatja.
Ez egész világon csak négy birodalom volt,
Első Chaldaeai és Asszíriai volt,
Ezerkétszáz esztendeig közel tartott volt.
Másik Mediában és az Perzsiában volt,
Közel ötszáz esztendeig ez is tartott volt,
Az nagy világbíró Sándorig ez tartott volt.
Harmadik uraság az nagy Sándortúl fogva,
Tizenkét esztendeig uralkodott volt,
Kétszázharminc esztendeig ez tartott volt.
Negyedik országlás az rómaiaké lőn,
Kinek közel ezerhatszáz esztendeig lőn,
De mindvégig kezdöt erőben egyik sem lőn.
Mind az négy birodalomnál töröké nagyobb,
Meg az ideje is ű hatalmának nagyobb,
Közel ezer esztendő forgásánál nagyobb.
Adná Isten, birodalmok nagyobb ne lenne,
Napkeletről nap nyugatra ki ne terjedne,
[miss "1 line"]
[miss "2 lines"]
Írta ezerötszáztizenhét esztendőben,
Hogy az keresztyénség lenne meghanyatlásban,
Melyet valónak is Iáttunk az mi időnkben.
Ezen ember írta, hogy ezer és hatszázban
Egy kegyetlen ember bírni fogná Európát,
Góg és Magóg ezer hatszázhatban Európát.
Igaz lészen ez mondás, azt csak Isten tudja,
Bizony az töröknek vagyon arra szándeka,
Szándékában vagyon elsőben így jó módja.
Az keresztyénségnek bűnek is ezt érdemlik,
Sok eretnekségek, tévelygések érdemlik,
Sok hitetlenségek, gonoszságok érdemlik.
Régen napkeletet Isten eretnekségért,
Mindaddig bünteté Arrius értelmeiért,
Sok káromlásokért, Krisztus tagadásáért.
Ím napnyugotot is el kezdte immár verni,
Sok eretnekségért török által büntetni,
Az sok kilömb-kilömb vallásokért megverni.
De mindazon által kétségben mi ne essünk,
Az mi Istenünkhez Krisztus által folyamjunk,
Pogán veszéséről jó reménségben legyünk.
Nagy az török császár, nagy az ő birodalma,
De nagyobb az Isten, nagyobb ő birodalma,
[miss "1 line"]
[miss "3 lines"]
Sokképpen az Isten ezt régen megmutatta,
Mikor Dánielnek egy magas fát mutata,
Kinek ő gyökerét senki el nem ronthatja.
Megmarad gyökere negyed birodalomnak,
Akármint vagdalják, veszessék ágát annak,
Tövét és gyökerét nem vághatják ki annak.
Ugyan ezent amaz magas kép jegyzi vala,
Kinek az ő feje tiszta aranyból vala,
Mellye, karja ezüst, hasa, combja érc vala.
Az szára őneki tiszta vasból áll vala,
De az alsó lába vasból, földből áll vala,
Mely képet egy kis kő ráesvén eltört vala.
De lám az arany fű jegyzi az Asszíriát,
Érc kar és melly jegyi Perzsia birodalmat,
És az vas szár jegyzi nagy Sándor birodalmát.
Az vas és az föld láb jegyzi Róma országát,
Kinek az zűrzavar veszté el ő hatalmát,
Egymás között való visszavonyás nagy voltát.
De minthogy az képnek erős vas talpa vagyon,
Világ végezetig erős állása vagyon,
Csak az kis kő, Krisztus által romlása lészen.
Ugyanezent jegyzi Dánielnek látása,
Mellyel négy állatot álmában látott vala,
Oroszlánt, medvét, párdust, csudát ő látott vala.
De lám az oroszlán jegyzi régi Chaldaeát,
Egyik szárnya jegyzi nékie Babilóniát,
Az második jegyzi az nemes Asszíriát.
Medve penig jegyzi Perzsiának országát,
Az ű három csontja jegyzi három királyát,
Cyrus és Darius, Artaxerxes nagy voltát.
De az párduc jegyzi az nagy Sándor országát,
Párducnak négy szárnya jegyzi ő négy országát,
Szíriát, Aegyptust, Ázsiát, Macedoniát.
Negyedik állatnak semmi neve nem vala,
Az Római Birodalmat mert jegyzi vala,
Tíz szarva tíz országit néki jegyzi vala.
Ez tíz szarvak között egy kis szarv támada,
Mely az tíz szarvaknak hármát meggyőzte vala,
Az szent Isten ellen káromlást ő szól vala.
Ez kis szarv jegyzi az Török Birodalmat,
Az mely Rómának elvette három országát,
Az Görögországot, Aegyptust és Ázsiát.
Azt mondja Dániel, ez állat megmaradna,
Az míg az nagy Isten ítiletre eljünne,
És örökkévaló országát elkezdené.
Azért az pogánság akármint dühöködjék!
Az keresztyénekre akármint igyekezzék,
Soha teljességgel minket el nem veszthetnek.
Ezechiel által ezt Isten megmutatá,
Mikor Góg és Magóg ellen jövendőt monda,
Török veszedelmet világossan megmondá.
Az Góg, úgy mond, és Magóg népei felkelnek.
Perzsák és szerecsönök ű vellük keszülnek,
Szántalan nagy sokasággal űk el-feljűnek.
Az [miss "..."]
[miss "2 lines"]
[miss "105 lines"]
Mit szóljak én neked az Spanyolországról,
Az Neapolisrúl, és az Szicíliárúl,
És az újvilagról, az nagy Amerikárúl.
Bizonnyal mondhatom, az Spanyolországa,
Ha mind együtt volna az ő sok tartománya,
Tenne annyit, mind az Töröknek birodalma.
Ezekhez számláljad az hatalmas Angliát,
Kinek sem az Pápa, sem spanyol nem árthat,
Isten vagyon véle, azért senki nem árthat.
Mit gondolsz immáron sok tengerszigetéről,
Az őbennek való hatalmas országokrúl,
Scotiárúl, Dániárúl, és Svéciárúl.
Gondold meg, csak muszka császár is mit tehetne,
Rettenetes sok népével ő mit tehetne,
Ha az keresztyénség őtet venné melléje.
Immár jöjjünk közelb az nagy Lengyelországra,
Sok tartományira szántalan lovagjára,
Ha ű kedvek inkább nem volna az pogánra.
Az velencéseket ím csak el nem felejtem,
Kiknek hatalmokat csak meg sem gondolhatom,
Vízi erejeket bizony meg nem mondhatom.
Olaszországban is nagy sok hercegek vagyon
Nagy roppant várasok, hatalmas urak vadnak,
[miss "1 line"]
[miss "3 lines"]
Kicsin ország Erdély, de bizony igen erős,
Néppel temött, borral és búzával ő bővös,
Nem heiában mondták régiek, hogy ő kéncses.
Régen Dromothetés az Lysimachus királt,
Macedóniának Sándor után királyát
Megveré, nagy kencsen úgy adá meg ő magát.
Az Traianus császár régen Erdély országát
Tizenhat esztendeig vítta az Dácsiát,
Végre úgy vette meg Decebalus országát.
Maga az Traianus töröknél nagyobb vala,
Ez világnak erősb országit bírja vala,
Körös-körül minden országokat bír vala.
Valamikor még török Erdélyben beütött,
Mindannyeszor pogán itt vakot vetett,
Jól tudja ő maga, hogy itt kudarcot vallott.
Szegény Magyarország immár elfogyatkozott,
Kezünkben galléra is csak alig akadott,
Az sárkány torkában lábát csak alig látod.
Meghidd, azért magát nem hagyja mindhalálig,
Ki török erejét ím kétszáz esztendeig,
Isten véle lévén, tartóztatta mindeddig.
Bizony még mostan is, ha őtet nem hagynójok,
Töröket megverné, ha őtet segítenök,
[miss "1 line"]
[miss "3 lines"]
Nem szokták az tölgyfát egy vágással levágni,
Az lófarkat is kell egyenként kiszaggatni,
Sertorius mondta, nem kell tövestűl vonni.
Bizony még mindeddig az törökben több veszett
Noha visszavonás miatt táborunk ha veszett,
Jobb, hogy sátorink, hogy nem mint népünk ottveszett.
Octavius császár ugyan meg is köszönte,
Jó szerencséi közt, mikor néha vesztette,
Azzal szerencsének mérgét ő elkerülte.
Mikor rómaiak megverettettek vala,
Annál inkább ellenségre támadnak vala,
Az míg karókkal is őt meg nem hajtják vala.
Jól tudom, nagy sokan török frigyet kévánják,
[miss "..."]beli káposztás húst óhajtják,
[miss "..."]az zsidók Fáraó rabságát kévánják.
Mit gondolsz, te bolond, az töröknek frigyéről,
Avagy nem hallottál-e az töröknek hitirűl,
Ű fogadásinak nagy hitetlenségérűl.
Sok országot frigynek színe alatt ő megvött,
[miss "..."] mihelt valóban azokkal ő bírhatott,
[miss "..."] rabság alá hiti ellen ő vetett.
Soha ne reméljed Erdélynek maradását,
Mihelt ő meghajtja szomszédságink országát,
Rövid békességnek bizony megveszi árát.
Senki ne remélje akkor ő maradását
Se nemességet, se feleséget, se hazát,
Soha meg nem tartja török ő fogadását.
Legelőszer is az nemességet levágja,
Fiát, feleségét erős rabságra hajtja,
Az szegény községet szarahoráknak tartja.
Az kővárasokból magyart és szászt kirekeszt,
Arany-, ezüst- és sóbányákra ő berekeszt,
Iszonyú szolgálattal, adóval megemészt.
Te szántod az földet, de ű eszi kenyerét,
Míveled az szőlőt, de ő issza az borát,
Tisztességes ágyadnak ő bírja asszonyát.
Vajh tü balgatagok, kik az frigynek örültek,
Az bolgárt az Potort miért nem tekintitek,
Bizony szarahorák egyes-egyig tü lesztek.
Értem, hol jár kaccsa mind nemesnek, parasztnak,
Semmi gondját nem viselik a közdolognak,
Ki-ki mind viseli csak gondját ő magának.
Fejet tör igazság régtűl fogva, én hallom,
Úrral nem jó cseresznyét enni, én jól tudom,
Vagy szeret, vagy gyűlöl, az igazat megmondom.
Jobb az Nemességnek csendességnél nem volna,
Házoknál ülésnél semmi kedvesb nem volna,
Asszonyommal való nyugovásnál jobb nem volna.
Ámbár Magyarország tövéből mind kiveszne,
Bár keresztyénséget török kezében venné,
Nem gondolna véle, csak ő veszteg ülhetne.
Tisztesség adassék tőlem főembereknek,
Sokan őközülök hinnének az pogánnak,
Hogyha szerencséje öregbednék pogánnak.
[miss "54 lines"]
Sokan vadnak őközöttök [miss "..."]
Jobbágyok szolgáltatá [miss "..."]
Nyuszásban, fosztásban [miss "..."]
Sokat itt szólhatnék [miss "..."]
Jobbágyokhoz vala [miss "..."]
Istennek tartó lelkük [miss "..."]
Többet én nem szólok [miss "..."]
Hallgatásban lenni jó [miss "..."]
Mint Amiclae Váras [miss "..."]
Igen munkálkodnak [miss "..."]
És igen vigyáznak S[miss "..."]
Igen serénkedik áros [miss "..."]
Az bolond paraszti [miss "..."]
Ugyan Istent kéri az [miss "..."]
Ű földesurának vesz [miss "..."]
Ó te bolond közseg [miss "..."]
Bizony mézes madzag [miss "..."]
Keresztyén úr helyett [miss "..."]
Nem jobb volna-e [miss "..."]
Vérednek, tagodnak b[miss "..."]
Velle együtt az igaz [miss "..."]
Nagy szolgálatban v[miss "..."]
Szarahora te lész kül[miss "..."]
Szamár, ökör, bial[miss "..."]
Mind jól adna [miss "..."]
Az keresztyénektűl [miss "..."]
Istent megkövetn[miss "..."]
[miss "..."] meg az Töröket,
[miss "..."] az Töröket,
[miss "..."] Töröket.
[miss "..."] háromszáz magával,
[miss "..."]ves néppel
[miss "..."] kezével.
[miss "..."] Angyal meg vert vala,
[miss "..."]ret le vágta vala,
[miss "..."]esztet vala.
[miss "..."] kegyetlenb Fáraónál
[miss "..."]nbül nálánál,
[miss "..."]et minálunknál.
[miss "..."] néppel fel jött vala,
[miss "..."] megölte vala,
[miss "..."]zapta vala.
[miss "..."] illyen vala,
[miss "..."] ma tött vala
[miss "..."] te vala.
[miss "..."]oniában
[miss "..."]g korában
[miss "..."] dolgában.
[miss "..."]l támadt vala,
[miss "..."] törökre támadt vala,
[miss "..."] érte vala.
[miss "..."] fogadnátok,
[miss "..."] tü kiadnátok,
[miss "..."] adnátok.
Ó, ti keresztyének Istenhez már kiáltsunk,
Mindaddig zörgessünk, míg meg nem hallgattattunk,
Ű fogadásához erős hittel folyamjunk.
Nám, Dániel által megígírte minékünk,
Ezechiel által nyilván mondta minékünk,
Török veszedelmet nyilván ígírte nékünk.
Hatalmas Úristen, ki pogánt támasztottad,
Az mi bűneinkért űket ránk bocsátottad,
Ez világon ostorod lenne, parancsoltad.
Vess véget, Úristen, immár büntetésednek,
Fordíts haragodat már az pogán nemzetre,
Hadd ismerjenek meg téged veszedelmekre.
Keresztyénség közzé adj immár egyességet,
Bátor szűvet, erőt, adj jó fejedelmeket,
Az pogánság ellen adj immár győzedelmet.
Nem kérünk mi mostan tűled oly boldogságot,
Minden nyomorúság nélkül való országot,
Másvilágon tudjuk, találunk oly országot.
Világvégezetig tudjuk, hogy ez így leszen,
Sok nyomorúságunk, üldözésünk hogy leszen,
De Töröknek hisszük elveszese hogy leszen.
Az mit megígírtél, kérünk, hogy beteljesítsd,
Gógnak és Magógnak veszedelmét teljesítsd,
Te választottidnak szabadulását indítsd.
Hogy édes hazánknak lássuk szabadulását,
Az pogán nemzetnek lássuk meghanyatlását,
Érhessük örömmel lelkünknek kimúlását.
Az ki ez verseket most így öszverendelé,
Hogy hazáját bírja pogán, búsul szívében,
Kíván Istentűl valaha menni földében.
Nevét versfejekben nem akará foglalni,
Mert nagyobb dolgokban akarta jelenteni,
Mostani időben kellett így eltitkolni.
Ezerötszáz és kilencvenhét esztendőben,
Mikor az Törökrűl gondolkodnék bújában,
Egy puszta klastromban székelyek várasában.