| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Kritikai kiadás: | RMKT 4. 71 RMKT 4. 71 |
| Változatok: | |
| Hasonmás-kiadás: | Változatok:
|
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Az ki az istent megesmerheti,
Jótéteményit eszébe veheti,
Annak szent lélek szívét gerjeszti,
Hálaadásra őtet serkengeti.
Bizonyság nekünk erről szent Dávid,
Ki megesmeré az ő teremtõjét,
Teremtőjének jótéteménit,
Ím, ilyen módon elkezdé énekét.
Dicsérd, én lelkem, minden erődvel,
Az nagy Úristent az ő szent nevével,
Áldjad az istent mind életedvel,
El se felejtsed jótéteményivel.
Ő bocsátja meg minden bűnödöt,
Ő gyógyítja meg te betegségedet,
És kárhozattól megment tégedet,
Megkoronázza teneked fejedet.
Teneked fejed az ő szent fia,
Bűnnek, halálnak erős bajvívója,
És az ördögnek ő megrontója,
Ez mind istennek szent irgalmassága.
Ki minden jóval téged meglátott,
Imádságodban téged meghallgatott,
Mint az keselyőt, ki már megaggott,
Nagy bűneidből ugyan megifjúított.
Jóllehet, néha megsanyargatott,
Sok késértetet tereád bocsátott,
Mint kegyes atya, megostorozott,
De ezzel téged kezéhez tanított.
Másfelől esmég hozzájafogott,
Ellenségidért érted bosszút állott,
Hogy ezt hihessed, sok példát adott,
A zsidó nép közt, kit megszabadított.
Bízzál, én lelkem, az Úristenben,
Igen irgalmas ő természetében,
És késedelmes az büntetésben,
Csakhogy megjobbulj az te életedben.
Ha egy kevéssé haragot mutat,
Az ő haragja, minem végig marad,
Fenegetése nem örökké tart,
Irgalmassága ismég téged meglát.
Nem bűnünk szerént teszen mivelünk,
Nem bűnünk szerént füzet meg minekünk.
Mely igen magas az ég mitőlünk,
Olyan igen nagy irgalmas minekünk.
Oly igen messze vette bűnünket,
Az Napnyugathoz, mely távol Napkelet,
Hogy immár az bűn hátra nem térhet,
Immáran minket pokolra nem vethet.
Miként az atya fiait szánja,
Akképpen isten híveit nem hagyja,
Mert nem angyalok, azt így jól tudja,
Ő teremtötte, mely gyarlók, jól látja.
Földből teremté, földdé kell lenni,
Miként az fűnek, úgyan meg kell aszni,
Mint az virágnak, el kell hullani,
Ádám fiának úgyan meg kell halni.
Az mi testünkből lelkünk kimúlik,
Oztán ez földre nem emlékezhetik,
Szent Dávid mondja, hinnie illik,
Azért egy szent is nem imádkozhatik.
Az Úristennek irgalmassága
Istenfélőkön mindöröktõl fogva,
Fiúról fira mireánk szálla,
Krisztus Jézusnak megigazítása.
Kik őtet féljük, mondását tegyük,
Parancsolatját neki megőrizzük.
Neki engedjünk, ezt emlegessük,
Enni jó voltát hogy el ne veszessük.
Vígasság nekünk háborúságban,
Mert vagyon urunk magas mennyországban,
Mindenekvel bír királyságában,
Örökkévaló hatalmasságában.
Azért mindentől megótalmazhat,
Az bűn, az ördög, az halál nem árthat,
Az tűz és az víz meg nem gyalázhat,
Tömlöc és fegyver minket el nem ronthat.
Mint ezt megírta szent Pál minekünk,
Kinek írását mindnyájan kell hinnünk:
Ha isten vélünk, Krisztus mellettünk,
Akarnám látni, ki volna ellenünk.
Ha Krisztust Jézust minekünk adta,
Ki őnekije nagy kincsõ ládája,
Semmi nincs nála oly igen drága
Kit a Krisztussal minekünk nem adna.
Ti szent angyalok, istent áldjátok,
Mert őáltala vadtok hatalmasok,
Mindenkor neki szavát halljátok,
Megfogadjátok, őneki szolgáltok.
Ti fejedelmek, meghallgassátok,
Isten uratok, neki szolgáljatok,
Akaratjában ti eljárjatok,
Mert tisztetekről számot kell adnotok.
Egyházi népek, ti is, kik vadtok,
Istent áldjátok, mert pásztori vagytok,
Úgy kiáltsatok, prédikáljatok,
Mint egy trombita, úgy hangicsáljátok.
Te szegén község, te igen gyors légy,
Gyakran hallgassad istennek igéjét,
Tőled is isten úgy dicsértessék,
Hogy alábbvaló mindennél te se légy.
Minden állatok, istent áldjátok,
Ő teremtőtök, mindnyájan valljátok,
Ez egész földön valahol vadtok,
Teremtőtöket örökké áldjátok.
De kiváltképpen, ó, te én lelkem,
Áldjad az istent te minden időben,
Mert téged adott e szegén testbe,
Szent fia által esmég hozzá vészen.
Ezt mostan szerzék, istent dicsérék,
Sok jó voltában őtet megesmérék,
Keresztyén népek ezekre inték,
Az ezerötszáznegyvennyolcban szerzék.
Az ki az istent megesmerheti,
Jótéteményit eszébe veheti,
Annak szent lélek szívét gerjeszti,
Hálaadásra őtet serkengeti.
Bizonyság nekünk erről szent Dávid,
Ki megesmeré az ő teremtõjét,
Teremtőjének jótéteménit,
Ím, ilyen módon elkezdé énekét.
Dicsérd, én lelkem, minden erődvel,
Az nagy Úristent az ő szent nevével,
Áldjad az istent mind életedvel,
El se felejtsed jótéteményivel.
Ő bocsátja meg minden bűnödöt,
Ő gyógyítja meg te betegségedet,
És kárhozattól megment tégedet,
Megkoronázza teneked fejedet.
Teneked fejed az ő szent fia,
Bűnnek, halálnak erős bajvívója,
És az ördögnek ő megrontója,
Ez mind istennek szent irgalmassága.
Ki minden jóval téged meglátott,
Imádságodban téged meghallgatott,
Mint az keselyőt, ki már megaggott,
Nagy bűneidből ugyan megifjúított.
Jóllehet, néha megsanyargatott,
Sok késértetet tereád bocsátott,
Mint kegyes atya, megostorozott,
De ezzel téged kezéhez tanított.
Másfelől esmég hozzájafogott,
Ellenségidért érted bosszút állott,
Hogy ezt hihessed, sok példát adott,
A zsidó nép közt, kit megszabadított.
Bízzál, én lelkem, az Úristenben,
Igen irgalmas ő természetében,
És késedelmes az büntetésben,
Csakhogy megjobbulj az te életedben.
Ha egy kevéssé haragot mutat,
Az ő haragja, minem végig marad,
Fenegetése nem örökké tart,
Irgalmassága ismég téged meglát.
Nem bűnünk szerént teszen mivelünk,
Nem bűnünk szerént füzet meg minekünk.
Mely igen magas az ég mitőlünk,
Olyan igen nagy irgalmas minekünk.
Oly igen messze vette bűnünket,
Az Napnyugathoz, mely távol Napkelet,
Hogy immár az bűn hátra nem térhet,
Immáran minket pokolra nem vethet.
Miként az atya fiait szánja,
Akképpen isten híveit nem hagyja,
Mert nem angyalok, azt így jól tudja,
Ő teremtötte, mely gyarlók, jól látja.
Földből teremté, földdé kell lenni,
Miként az fűnek, úgyan meg kell aszni,
Mint az virágnak, el kell hullani,
Ádám fiának úgyan meg kell halni.
Az mi testünkből lelkünk kimúlik,
Oztán ez földre nem emlékezhetik,
Szent Dávid mondja, hinnie illik,
Azért egy szent is nem imádkozhatik.
Az Úristennek irgalmassága
Istenfélőkön mindöröktõl fogva,
Fiúról fira mireánk szálla,
Krisztus Jézusnak megigazítása.
Kik őtet féljük, mondását tegyük,
Parancsolatját neki megőrizzük.
Neki engedjünk, ezt emlegessük,
Enni jó voltát hogy el ne veszessük.
Vígasság nekünk háborúságban,
Mert vagyon urunk magas mennyországban,
Mindenekvel bír királyságában,
Örökkévaló hatalmasságában.
Azért mindentől megótalmazhat,
Az bűn, az ördög, az halál nem árthat,
Az tűz és az víz meg nem gyalázhat,
Tömlöc és fegyver minket el nem ronthat.
Mint ezt megírta szent Pál minekünk,
Kinek írását mindnyájan kell hinnünk:
Ha isten vélünk, Krisztus mellettünk,
Akarnám látni, ki volna ellenünk.
Ha Krisztust Jézust minekünk adta,
Ki őnekije nagy kincsõ ládája,
Semmi nincs nála oly igen drága
Kit a Krisztussal minekünk nem adna.
Ti szent angyalok, istent áldjátok,
Mert őáltala vadtok hatalmasok,
Mindenkor neki szavát halljátok,
Megfogadjátok, őneki szolgáltok.
Ti fejedelmek, meghallgassátok,
Isten uratok, neki szolgáljatok,
Akaratjában ti eljárjatok,
Mert tisztetekről számot kell adnotok.
Egyházi népek, ti is, kik vadtok,
Istent áldjátok, mert pásztori vagytok,
Úgy kiáltsatok, prédikáljatok,
Mint egy trombita, úgy hangicsáljátok.
Te szegén község, te igen gyors légy,
Gyakran hallgassad istennek igéjét,
Tőled is isten úgy dicsértessék,
Hogy alábbvaló mindennél te se légy.
Minden állatok, istent áldjátok,
Ő teremtőtök, mindnyájan valljátok,
Ez egész földön valahol vadtok,
Teremtőtöket örökké áldjátok.
De kiváltképpen, ó, te én lelkem,
Áldjad az istent te minden időben,
Mert téged adott e szegén testbe,
Szent fia által esmég hozzá vészen.
Ezt mostan szerzék, istent dicsérék,
Sok jó voltában őtet megesmérék,
Keresztyén népek ezekre inték,
Az ezerötszáznegyvennyolcban szerzék.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.