Melius Juhász Péter, A nagy Úristenért minden embereket mostan én erre kérek (RPHA 0029)

Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.

Az nagy úristenért mindön emböröket mostan én erre kérök,
Hogy ammit Istennek szájából én szóllok, igazán megértsétek,
És ezöket értvén, híven hogy megtartsák, nagy szükség mindeneknek,
Mert nem ez velági hazugságot szóllok, de lölkiet beszéllök.

Csuda nagy jó kedvvel ha meghallgatjátok ez velági dolgokat,
Szükség inkább nektök hogy meghallgassátok az lölki szent dolgokat,
Az ki lölkötöket élteti, táplálja megromlott elmétöket,
És megvigasztalja elbúsúlt szívedet, igazgatja hitedet.

Hasznos dolgot szóllok a Krisztus Jézusnak keserű panaszáról,
Az sok eretnekök és Antichristusok ellen nagy haragjáról,
Ű fiúságának és istenségének megbizonyétásáról,
Szóllok a Krisztusnak egy istenségéről és Jehovaságáról.

Renddel azért halld meg a Krisztus panaszát, halld meg igaz mondását,
Hidd el erős hittel, Krisztusnak lölkével Krisztus bizonyétását,
Antichristusoknak, servetiánusok hazugsága rontását,
Az egy bibliának, az igaz credónak nagy szép igaz vallását.

Immár én Istennek örök fia, Krisztus szóllok, meghallgassátok,
Ammint az én lölköm szájával próféták szóltak az apostolok,
Szintén azonképpen a szent írás szörént igazán én most szóllok,
A kik hallják élnek, az kik megútálják, bűnökért elkárhoznak.

Summa szörént szóllok én fiúságomról, és Jehovaságomról,
Szóllok én tisztömről, hatalmasságomról és én királságomról,
Szóllok én testömről, én teljességömről, szóllok embörségömről,
Az én szent lölkömről, ű istenségéről, szóllok imádássáról.

Tanétottam erre az én szent lölkömmel az körösztyén népeket,
Hogy Isten fiának és örök Istennek valljanak űk engömet,
Mert én születtettem az én szent atyámtul, mint nap szüli ű fényét,
És ű állatjából örökké kijüttem, szült engöm mint ű képét.

Velág kezdetinek előtte szült és bírt engem az én szent atyám,
Az ű szent szájából ige Isten vagyok, formájában én voltam,
Tündöklő fény vagyok, bölcseség, hatalom, ollyan Isten mint atyám,
Istenhöz egyenlő az egy istenségben, mindönön birodalmam.

Soha elsőbb, nagyobb, hatalmasb nálamnál, nem volt az én szentatyám,
Mert ű én bennem volt, én ű benne voltam, ű előtte forgottam,
Mindön dolgaiban, és ű tanácsiban ő véle munkálkodtam,
Mindön végezését, dolgait én bennem végezte el szent atyám.

Isten teljessége, élete én bennem, örök Isten fiában,
Mind örökké lakott állat szörint bennem, ű erős tárházában,
Isten képe voltam, bölcsesége, szája, éltem ennömmagamban,
Mind örökké voltam én magamban Isten, mint atyám volt magában.

Én fiúságomat megbizonyétottam megszentölő lölkömmel,
Hatalmasságommal és nagy csudáimmal Atyám bizonságával,
A ki én felőlem az égből kiálta, szólla nagy nyilvánsággal,
Imhol az én fiam én hozzám egyenlő, teljes istenségével.

Szent Dávid, Salomón, Micheás és szent Pál az én lölkömmel szóltak.
Hogy én kijüvésim és én születésöm öröktül fogván voltak,
Atyám állatjából, ű dicsőségéből születtem, űk azt mondták,
Az terömtés előtt, minden állat előtt, első szülöttnek mondtak.

Ugyan valósággal volt én születésöm, és nemcsak gundolattal,
Sem nem rendöléssel, jövendő időre való tekéntetéssel,
De mint mindörökké volt atyám magában szűlt úgy engöm magából,
De ű én bennem volt, én kivűlem nem volt, semmi idő részéből.

Születtem atyámtul azért valósággal, mert nálam elsőbb nem volt,
Sőt mint nap fényével, pöcsét címörével, úgy atyám én velem volt,
Soha el nem hagyott, vele munkálkodtam, velem tanácsot tartott,
Velem együtt mindönt terömtött és rendölt, velem ű munkálkodott.

Nem míelt az atyám semmit nálam nélkül, mert voltam teljessége,
Hatalma és karja, szája és formája, jobb keze, bölcsesége,
Atyámnak peniglen teljessége nélkül nem lehet dicsősége,
A ki megtagadja az örökös fiat, ennek nincsen Istene.

Az én fiúságom hogy atyátul vagyon, egyenlő istenségöm,
Im megbizonyítám sok szent írásokkal, de megértsed beszedöm,
Mert az Antichristus én fiúságomat véli hogy embörségöm,
Hogy szentlélök kente, formálta — azt véli Blandrata, fiúságom.

Káromlást űk szólnak, kik vélik hamissan, az én fíúságomat,
Hogy kenésért vagyon, és a teljességért, és a megszentelésért,
Maga a kenésért pap és királ vagyok, test vagyok szentölésért,
Mert testöm formálta, szent lelök nem adott fiúi istenségöt.

Az én fiúságom szent atyámtul vagyon, és nem a Máriátul,
Egyetlen-egy szülött Isten fia vagyok én atyám állatjából,
Valóságos Isten, élesztő, terömtő, vagyok atyám szálából,
Embörségöm vagyon anyámtul az vérből, szent lelök erejéből.

Szidalmaznak engöm, mint az hóhér zsidók most az Antichristusok,
Mert Isten fiának, egyenlő Istennek atyámmal űk nem mondnak,
Maga a zsidóknak én magamat mondám, örök Isten fiának,
Én atyámmal egynek, az egy istenségben, vallom mindenhatónak.

Erről nyilván szóltam, hogy én testöm szörént vagyok Dávidnak fia,
De szentölő lölköm teljessége szörént Isten ábrázatjába,
Hatalmas csudákkal bizonyétám magam hogy vagyok Isten fia,
Akki én atyámtul kijüttem, születtem és jüttem ez világra.

Lött örökké bennem hívek választása, terömtés lőn én bennem,
Az hívek váltsága és ű megáldások, lészön azért én bennem;
Kezdet, vég én vagyok, ammit én elkezdtem azt én el is végezöm,
Idvesség kezdeti volt én fiúságom, vége úgy istenségöm.

Én voltam tanácsa, egyenlő társa is örökké szent atyámnak,
A frigynek angyala a Jehova angyal, királya az atyáknak,
Én űket hordoztam, megszabadejtottam, mint Istent úgy imádtak,
Én ű velök jártam. Jákobbal küszödtem, neköm űk áldoztanak.

Örök Isten fia voltam, de angyala, küvete azért lőttem,
Hogy közbenjárással, Istent az embörrel én megbékéltethessem,
Isten igazságát, a törvént betöltsem, váltság árrát fizessem,
Örök istenséggel a bűnt, kárhozatot, a testben elveszthessem.

Im érted hogy voltam, íge, Isten fia, a békösség angyala,
Soha nálam nélkül, semmit az én atyám nem míelt ű magában,
Mind terömtés előtt, mind terömtés után munkálkodott fiában,
Én általam szólt ű mind az embörökkel, én voltam ű tolmácsa.

Én az én lölkömmel, beszedömmel szóltam régön a szent atyáknak,
Az Ádám és Éva mint általa löttek, úgy bennem megtartattak,
Az Ádámtul fogva voltam megtartója a választott atyáknak,
Babilóniából és Egyiptomból kihozója zsidóknak.

Hordoztam, vezettem ugyan valósággal én a zsidó népeket,
Én lölki kűszikla, tűzben és az ködben vezettem az híveket,
Engöm késértöttek, Mózessel én szóltam, én töttem a csudákat,
Énnéköm áldoztak, imádtak engömet szintén úgy mint atyámat.

O mel nagy bolondság, hogy Blandrata Ferenc engöm, frigynek angyalát
Terömtett angyalnak, azt véli, hogy vagyok én csak terömtött állat,
Maga nem Jehova, nem atyák Istene, az ki terömtött állat,
Átkozott ki tisztöl, imád Isten gyanánt csak terömtött állatot.

Valaki nem Isten, nem terömtő nagy úr és ha nem mindenható,
Ha örökké nem volt, idővel kezdetött, nem úr, sem imádandó,
Új Isten és bálván, valaki atyával nem volt egy istenségű,
Mert csak az egy Isten terömtő Jehova és igaz idvözejtő.

Az én fiúságom vagyon én atyámtul az örök születésért,
Az én istenségöm és hatalmasságom vagyon fiúságomért,
Mert mikor engöm szült örökké én atyám, akkor adott életöt,
Én fiúságommal, bölcseség és élet, hatalmam mind együtt lött.

Istennek magamat én így bizonyétám az egész szent írásban,
Először azért, hogy Isten fia vagyok és Isten ábrázatja;
Másodszor Jehova, mindönható Isten, vagyok seregök ura,
Idvözejtő vagyok és egy Isten vagyok, Isten ábrázatjában.

Sőt áldott Istennek, egy való Istennek mondom én is magamat,
Mert ha én atyámat, egy való igaznak, örök Istennek mondod,
Igy a fiú Isten igaz, bölcs, hatalmas, nem leszen szent, áldatott,
Bálvány és új Isten leszön csak mint embör, avagy terömtett állat.

Teszöm egyenlővé magamat atyámhoz az én fiúságomért,
Jehovaságomért, én bölcseségemért, egyenlő hatalmamért,
Mindent én ű vele egyaránt mívelök, mert imádnak engömet,
Én ű képe vagyok, ígéje és karja, értöm az ő titkait.

Egyedül egy Isten valaki Jehova, mindönható, teremtő,
Magára esküszik, saját hatalmával híveket idvözéti,
Én Jehova angyal és íge Úristen, mindörökké áldandó,
Magamra esküszöm, én magamban élök, bírok mindönt mint bíró.

Nagy bolondság azért, hogy Antichristusok ezt a testömre vonszák,
Maga az én testöm a Dávidnak magva, fia az én anyámnak,
Szentlélek formálta, Mária véréböl, testét embörfiának,
Ez velág végében kezdött embörségem, társa nem volt atyámnak.

Förtelmesb embörök hitlen pápistáknál az servetiánusok.
Mert mind az atyából, és az ű fiából rút bálvánt űk formálnak,
Nem volt én kívülem, én előttem Isten, de mondom azt bálvánnak,
Valakit Blandrata én kűvülem régön. mond nálamnál elsőbbnek.

Istennek ű fia, fénye, bölcsesége, vagyok én ű hatalma,
Végy el én atyámtul, ottan én atyámnak nem lészön ábrázatja,
Nem lészön hatalma, fénye, bölcsesége, nem lészön így tárháza.
Mint nap fénye nélkül, pöcsét jegye nélkül, semmi lészön állatja.

Az Blandrata képét, vödd el bölcsességét, vödd el az ű hatalmát,
Elvész embörsége: és ű bölcsessége, lészön formátlan állat.
Igy az Isten fiát, vödd el szent atyjátul, tagadd meg fiúságát,
Hogy az ű atyjátul ű nem születtetött, atyjában ű nem lakott.

No azért már szóllok én embörségömről, szóllok az én testömről,
Hogy alázatossá, bűnné és átokká mint löttem, szóllok arról,
Az angyalok régön és Antichristusok engöm megvetéséről,
Én embörségömért és az én testömért Istennek nem hittökről.

Az angyalok régön alázatosságom, megveték méltóságom,
Hogy az én atyámhoz én egyenlő lévén, magamat megalázám,
Maga természettel, örök születéssel vagyon én fiúságom,
Nem változósággal, sem nem idő szörént vagyon Jehovaságom.

Káromlást ellenem az sok eretnekök tesznek nagy bosszúságot,
Hogy megiresítém, alázám magamat, elvöttem ű átkokat,
Bűnné és átokká éröttök hogy löttem, megrontám ű poklokat,
Megtagadtak engöm, hogy nem Isten fia, sőt Isten már elhagyott.

Az atyával együtt magam egy Istennek, mondom én terömtőnek,
Szintén úgy hatalmas örök Isten vagyok, megtartója híveknek,
Igaz, véghetetlen, egyaránt Atyámmal engömet is tisztölnek,
Magamra esküő, mindenható Isten, vagyok oka az jóknak.

Terömtésnek után amaz engödetlen, nagy kevély angyalokat,
Akkik ű röndöket és igazságokat, elhagyák szent házokat,
A pokolra hányám mind az hitlenöket, mint ördögnek társokat,
Az Caimtul, Camtul fogva mind elvesztém én az hitlen népeket.

Támaszta az Isten régön szent atyákat mind az Ádámtul fogva,
Kikhez az én atyám prédikálni külde, küvetségre választa,
Én ezeknek régön úgy mint embereknek jelöntem angyalságba,
Níha férfiképben, szóltam és küszödtem, vélök emberi módra.

Igy jelöntem nékik, és vezettem űket, és hoztam ki fogságból,
Ábrahámmal régön, Jákobbal, Izsákkal frigyöt kötvén magamból,
Megmondtam ű nékik hogy én El-Scadai vagyok, fiú atyámból,
Én Jehova jüttem az Jehova úrtul, az én szűlö atyámtul.

Azért noha illyen alázatos vagyok, férfi és angyal képben,
De meg ne vessenek, mert Jehova Isten vagyok istenségömben,
Embörök hasznáért én az angyalképben ölteztem embörségben,
De ezzel isteni fiú méltóságom el nem veszött semmiben.

Hogy magamat mondtam angyalnak, férfinak, ottan azt is megmondtam
Hogy én egy Iah vagyok, Jehova Úristen, mindenható, úgy szóltam,
Én tö éröttetök nyomorult emberök, angyal és férfi voltam,
De azért magamban örök Isten és Úr, Istenfia én voltam.

O mel nagy káromlás és háládatlanság ez most az Blandratáktul,
Mint az zsidók, látván én émbörségömet, futának istenségtül,
Megtagadák hogy én sem Isten nem vagyok, nem születtem atyámtul
Sőt hitető névvel engöm illetének, hogy nem jüttem Istentül.

Szinte így káromlá Ebion, Cherintus, Fotinus, Arriussal,
Mostan az Servetus, Blandrata, Davidis, az Basilius Istvánnal,
Hogy idővel kezdött az én fiúságom, és nem örök velággal,
Ezzel istenségöm, Isten fiúságom csinálják csak kezdéssel.

Engöm zsidó népek a Pilátus előtt ezzel igön vádlanak,
Tudjuk hogy ez embör, de ű magát mondta élő Isten fiának,
Ezzel egy Istenné, egyenlő társává, hatalmas atyjának
Tötte és mondotta magát valósággal örök Isten fiának.

Gonosz hitlen zsidók a Pilátus előtt engöm hazudtolának,
Mert istenségömet hamissan tagadák, méltóságát atyámnak,
Mert ki megtagadja a fiát egy úrnak, rontója az atyának,
A fiat valaki Istennek nem mondja, Istene nincsen annak.

Ezönképpen mostan Servetiánusok én velem cseleködnek,
A szent háromságot mondják űk bálvánnak, háromfejü Jánénak,
Semmi eretnekök illyen káromlással engöm nem rútoltanak,
Az mint Blandfranciskók engöm szidalmaznak és szörnyen káromlanak.

Nem igaznak mondják az mit szent lelkemmel a szent írásban szóltam,
Gyanót mondnak immár a szent bibliához, nem hiszik, a mit mondtam!
Próféták nem tudták, sem az apostolok azt, a mit én akartam,
De űk igön tudják, mert hazug atyjokkal űket megcsalattattam.

Lássák álnokságát az Antichristusnak, mindön kerösztyén népek,
Mint az hazug atyjok, az rút álnak ördeg, az írást így megszegték;
Hamissra fordejtják, és ugyan meglopják, és értelmét elvesztik,
Ördeg módra vagyon ű bizonyétások, ollyanok mint bűvüsök.

Egyik írás ellen más írást hamis értelömre űk vonszák,
Az egy Istent igön szájokon forgatják, csak az atyára vonszák,
A szent háromságot, akkit Elohimnak mond az írás, elhagyták,
Gvanót mondnak ahhoz, ahol az egy Istent három tanúnak mondják.

Olly álnokságot űk én reám költettek, kivel engem bosszontnak,
Asszonyállat magva embörfia meghalt, de nem fia atyának,
Maga írva vagyon, hogy én Dávid fia, embörségömben vagyok,
Isten fia vagyok, szentölő lölkemben mindenható úr vagyok.

Istennel egy vagyok, ű én bennem vagyon, én penig szent atyámban,
Sem kívülem nem volt, előttem sem nem volt, velem volt dolgaiban,
Együtt az választás, terömtés, rendelés, megváltás ű fiában,
Mindön léte, volta, tudása, munkája, bennem ű hatalmában.

Egy Istenök nincsen akkik én atyámat, nálam nélkül kiáltják,
De bálván és semmi istene nincs annak, kik a fiat tagadják,
Terömtett állatot Isten gyanánt imád, kit erőnek űk válnak,
Nem Isten szájából és ű állatjából szülött fiúnak mondják.

Hogy az ördög atyjok ezöket bolonddá tötte, illyen vakokká,
Az ű kevélségök, írásküvül való szóllások mind az oka,
Mert az írás mellől hamis értelömre futnak okosságokra,
Ő okosságokért, bolond írásokért, vakok az szent írásba.

O mel szántalanszor az egész szent írás mond engöm Jehovának,
Mindenható úrnak, Isten szent fiának, terömtő hatalmának,
Atyámnak fényének, egyenlő Istennek, örökké szűlt fiának,
Isten teljessége, Isten ábrázatja mond gazdag tárházának.

Valamié vagyon lölki szent atyámnak, mind enyim ő fiáé,
Az ű istensége és Jehovasága hatalma, bölcsesége,
Enyim ű országa és nagy birodalma, végetlen teljessége,
Terömtő, megtartó es megidvözejtő akaratja, ereje.

Az egy atyaisten nem két istenségű, sem két hatalmasságú,
Csak egy az istenség, teljesség, bölcseség, nem külömb istenségű.
Ű magában hogy nagy, fiában kis isten, ezök, két istenségű,
Az atya és fiú, hogy nem egy Úristen, az ördög hazugsága.

Immáran ezért is engöm fiú istent, hogy vöttem, megcsúfolnak,
Ha mástul volt Krisztus, nem volt istensége örökké hát magának,
Maga születéssel örök idők előtt atyám, ű szent fiának
Mindönt kezdet nélkül adott, és idővel nem vöttem én magamnak.

Szinte akkor voltam én is enmagamban, mikor az én szent atyám,
Együtt vele voltam, én ű benne voltam, és előtte forgottam,
Semmie több nem voltaz én szentatyámnak, gazdagb nem volt nálamnál
Sem nagyobb, sem elsőbb, hatalmasb és bölcsebb nem volt ű én nálamnál.

Tinektök én vöttem az én testöm szörént ammit atyámtul vöttem,
De nem kuldús módra kértem, sem nem vöttem, magamnak én nem kértem
Mert az én atyámnak ű teljességének, tárháza is én voltam,
Bölcseség, hatalom, még az én atyám is, volt hatalmas én velem.

Én embörségömnek idő szörént adott mindent az én szent atyám,
Mert nem volt örökké az én embörségöm, de hatalmat én adtam,
Az én szent atyámtul és az ű lölkétül kenetött én hatalmam,
És az emböröknek a mint embör vagyok, mindönöket úgy vöttem.

Nem engöm ű fiát, atyámmal egyenlő Jehovát tött Istenné,
De embörségömet, úrrá és kezessé, királyivá tötte, kente
Mint én embörségöm, idővel kezdetött így a test teljessége,
Idével adatott az véges embörnek Istennek bölcsesége.

Nem tött engöm fiát Istenné, sem úrrá idővel ez velágon,
De ű állatjából, szájából magából, szűlt az örök velágon,
Bírt, szűlt, rendelt engöm, mindön üdők előtt fényes dicsőségében,
Hogy én testté lögyek, a testben király, pap, kezes itt ez velágon.

Én, im jól értitök, hogy az én atyámtul örökké el-kijüttem,
Onnét feljül alá szállott kenyér, élet ez világra lejüttem,
Világ előtt voltam, sőt ez velágot is atyámmal terömtettem,
Saját hatalmammal ez velágot bírom, az híveket én tartom.

Különb azért bennem amaz egy istenség, külömb én teljességöm,
Külömb fiúságom, akkit én atyám szűlt, külömb én embörségöm,
Az én teljességöm és az én hatalmam, nem az én fiúságom,
De csak bizonsága én fiúságomnak hatalmas teljességöm.

Példa legyön neköd az én embörségöm, a kit én is fölvöttem.
Az ű fiúságát, tulajdon ű nevét a Máriáiul vöttem,
De más az hatalom, a kivel én atyám megkente embörségöm,
Más az egy természet, akkivel Ádámmal, mindönnel egy én testöm.

Az én fiúságom, kit szült az én atyám, külömb az én atyámtul,
De egy istenségöm és én teljességöm nem külömb szent atyámtul,
Azon istenségöm, azon teljességöm atyámmal és lölkömmel,
Hát nem az teljesség, örök Isten fia, de akki lőtt atyámtul.

Nem az kenésért hát, sem az hatalomért nem vagyok Istenfia,
Mert én az kenésért pap, és királ vagyok, és az frigynek angyala,
Az én teljességöm csak bizonétotta, hogy vagyok Istenfia,
Az szent lélök penig embör fiává tött, nem tött Isten fiává.

Az ti gyarlóságtok tött engöm embörré, bűnné, átokká löttem,
Én magamat szabtam tü embörségtökhöz, magam iresítöttem,
Mert ha én magamat az tü bűnötökért nagy kénokra nem vetném,
Ez egész velágot az sok bűneiért, mint bíró elveszteném.

Szántalan bolondság és sok eretnekség azoknak ű lelkökben,
Valakik tagadnak engöm egy Istennek egyenlő istenségben,
Hogy itt ez velágon Máriátul kezdettem gyarló embörségömben,
Én istenségöm is, emberséggel együtt, kezdetött csak a testben.

Undok bálván leszen és nem igaz Isten, az atya fia nélkül,
Mert formája, képe, bölcsesége, Krisztus világ az ű atyjátul,
Vedd el bölcseségét, hatalmát és képét, áldott atyaistentül,
Azonnal nem Isten, de semmié leszön atya ű fia nekül.

Legottan az egész szent írás a mit mond hamissá te csinálod.
Az égből kiáltó atyát, ki ezt mondja: fiam ez! hazudtolod,
Mert én Isten fia, természettel vagyok egyenlő – azt kiáltod,
Nem testöm egy Isten, kissebb én atyámnál, azt bizonnyal jól tudod.

Káromlod az atyát, káromlasz engömet, mind az egész szent írást,
Elvesz idvösségtök, ti mind elkárhoztok, kik tagadják az fiat,
Mert terömtett állat, soha idvösséget, igazságot sem adhat,
Terömtő nem lehet, föl sem támaszthatja régön megholt porokat.

Oktalan embörök, hát Isten is nem volt, senkit el nem választott,
Semmit el nem rendelt, semmit nem terömtett, tanácsot is nem tartott,
Mert mind az választás, terömtés, rendelés az Isten fiában volt,
Ha az Krisztus nem volt örökké Istennél, hát soha Isten sem volt.

De az Ádám, Noé, Ábrahámtul fogva az atyák kik voltának.
Krisztus teste előtt, hát mind elvesztenek, fejök nélkül az atyák,
Mert a fiú nélkül, soha jó kedvében senki nem volt atyjának,
De Ádámtul fogva, mind az ítéletig Krisztusért idvözülnek.

A mint a fű nélkül soha az élő test nem lehet valósággal,
Így a körösztyén nép, az Ádámtul fogva nem volt a fiú nélkül,
A frigynek angyala én Jehova fiú, voltam én jegyösömmel,
Fejők és őrzőjök, közbenjáró, királ, voltam az én népemmel.

Soha az én testöm Melchizédek rendi szörént pap nem lehetne,
Ha csak ember volna, nem Istennek fia, csak volna teljessége,
Mert atya és anya az egy embörségnek nem lehet két szűlése,
Atyámtul örökké, az anyámtul penig ez velágnak végébe.

Az atya, énnéköm fiának, szűlője előtte ez velágnak,
Nincsen anyám néköm én istenségömben, nincs száma nemzetemnek,
De embörségömnek vagyon anyja, de nincs atyja embör fiának,
Száma, és gyükére, ága és kútfeje vagyon az én testömnek.

Ezt mondom summában, hogy az én festőmért, közbenjáró tisztömért,
Én fiúságomért, Jehovaságomert, erős istenségömért
Egy voltam atyámmal; ti meg ne vessétök én egyenlőségömet,
Mert ezzel inkáblan én fölmagasztaltam az én istenségömet.

Szinte a testnek is én megalázásom hozott nagy dicsőségöt,
Az én híveimnek örök bódogságot, szörzöttem nagy szentségöt.
Átkozott bolond vagy, ha te engöm csúfolsz, a te gyarló testödért,
A te sok bűnödért, átkodért megvötöd örök istenségömet.

Az én szent lölköm is imádandó Isten, mert Jehova Úristen,
Az Ezékielnél, azt mondja a lélök, “Jehova neköm nevem”,
Adonai isten, segejtő, terömtő, atyák megmentő Isten,
Kivel ez velágon Egyiptomban töttem csudákat istenségben.

Terömtés előtt is volt atyám szent lölke, mint Jehova magában,
Mindönt ű terömtett, röndölt és éltetött én velem a kezdetben,
Jüvendő titkait Istennek megmondta, szólt régön prófétákban,
ha Isten titkait, és embör titkait tudja hát csak egy Isten.

Kinek istenségét innét is megtudhadd, mert esküszik magára,
Ófrigyöt, új frigyet kötött és fogadott atyáknak a fiúba,
Terömtő Istennek, egy Jehova úrnak, Dávid a lölköt mondja,
Sőt hogy mind imádják az igaz szent lölköt, erőssen ű kiáltja.

Ottan mihelt hallod a szent lelök szavát, kérlek, hogy elhiggyétök,
A tü szivetöket, kérlek én titöket, meg ne keményitsétök,
Mint régön atyátok pusztában szíveket hitlenől keméníték,
Én is mind elvesztém ű hitlenségökért, mert néköm ők nem hínek.

Szöröz a szent lelök hitöt, szeretetöt, a keresztyén népekben,
Saját csak az Isten minden jóknak oka, osztója az hívekben,
A szent lélek osztja minden ajándékit saját birodalmában,
Szabad akaratja vagyon nagy hatalma szent lelöknek magában.

Ollyan nagy hatalma az én szent lölkömnek, mint az én szent atyámnak,
Mert Jehova, Isten, Adonai Isten, szentölője fiaknak,
Újjá terömtett ű, szintén úgy mint atyám, örzéje ű nyájának,
Minden ajándékot ű oszt az híveknek, ad Isten fiainak.

Teszök én szent atyám tudománt tenéköd, az hitlen népek ellen,
Az Antichristusok mint engöm rútolnak, gyaláznak én hírömben,
Az egy istenségöt kettővé csinálták, nagygyá, kicsinné tevék,
A fülségös atya, a második Krisztus az ki lőtt ez velágban.

Vonszák és szaggatják az három tanúkat Atyát, fiat, szent lölket,
Immár azt hazudták, hogy az atyát, fiát, kik vallják a szent lölket,
Ebbül három Istent csinálnak, megrontják az hatalmas nagy Istent,
Maga egy az Isten, ki az atya, fiú, szent lelök egy fölségben.

Istennek egységét három istenségre – átkozott kik szaggatják,
Mert az oszhatatlan Istennek egysége, három tulajdonságok,
Az atya és fiú szent lelök, külömbek, tulajdonságban hármak,
Egyek istenségben, mint nap hatalmokban, tisztöletökben egyek.

Lám az egész írás egy Istent prédikál, kit mond három tanúnak,
Élő Istenöknek és szent Istenöknek, fölségös Istenüknek,
Mert egy istenségben három bizonságok, három szömélyök vadnak
Mind az ég, nap és hold, mindön fű az Istent nékünk így prédikálják.

Az napban, pöcsétben, azon egy embörben, látsz egyet és hármakat,
Azon egy rózsába, egy az rózsa bokor, de három külömbségök
Látod a gyükeret, látod a levelet, látod ott az verágát,
Szent Pál a pöcséthöz, naphoz hasonlítja a Krisztust és az atyát.

Gonosz hazug embör az egy istenséget tagadod háromságban,
Maga a szent írás a terömtett állat tőkor az háromságban,
Egységét Istennek és ű háromságát meglátod ez velágban,
Bárcsak te magadban néznéd, megérthetnéd az hármat az egységben

Nagy sok csudák lőttek terömtéstül fogva mind ez egész velágon
Akkiket én Istenfia cseleködtem szent lölkömmel Istenben,
A föltámadásnak előtte, utána csudákat ezért töttem,
Hogy én fiúságom és Jehovaságom, higgyétek istenségöm.

Azért töttem csudát egy istenségömben úgymint fia Istennek,
Hogy engömet embört, az Isten fiának Krisztusnak ti higgyetök,
Nem Isten ereje, sem fogadott fia, de Jehova, Úr vagyok,
Akki én atyámtul örök idők előtt első szülött mindönnek.

Kicsoda tudhatja én atyám idejét, ki tudhatja kezdetit,
Igy senki nem tudja neköm kezdetemet, örökké jüvésemet,
Mert az én atyámmal együtt mindörökké én Jehovaságom volt,
Nem elsőbb nálamnál, nálam sem utósobb, mert örökké bennem volt.

Én istenségömet, Jehovaságomat csak ebből is megtudhadd,
Mert én enmagamból adok idvösségöt, szent lelköt adok mindönt,
Én Jehova Isten, kit Jehova atyám ez velágra bocsátott,
En is kiöntöttem az én híveimre, magamból adtam lölköt.

Lehetetlen dolog hogy terömtett állat kiönthessön szent lelköt,
Sem bűn megbocsátást, életöt adhasson, tehessön az csudákat,
De mint a terömtés ugyan egy Istené, így szent lelköt az adhat,
Akki csak egy mindenható fölség, akki terömtett mindent.

Láttátok mindnyájan a mint én magamból lölkömet kiöntöttem,
Nagy csudákat töttem, hogy megbizonyétám én örök istenségöm,
Nem embörségömet, én bizonyétottam, de én egy istenségöm,
Noha ti hitötlen Antichristus népe, mostan csúfoltok engöm.

Én fiúságomat és istenségömet, kenitök és fenitök,
Kenéssel, erővel, és megszentöléssel, Isten fiának hítok,
Ugymint a körösztyén népek, fejedelmek Istennél űk is fiak,
De nem egy Istenök, és nem imádandó mindenható Jehovák.

Nem kenéssel vagyon az én istenségöm, nincs kezdött istenségöm,
Csinált fiúságom, formált istenségöm, nincs kezdött Jehovaságom
De én szent atyámtul én Jehovaságom, tűle jütt fiúságom,
Mint élt ű magában, atyám, én is éltem örökké én magamban.

Nagy álnok hamisság forog nyelvetökön én ellenségim nektök,
Három Istenöknek, három bálványoknak, ti minket már mondotok
Kivel a községöt mint csalárd ördegök, szintén elhitettétök,
Maga tü csináltok háromféle Istent, nagyot és kicsint valtok.

Egy fölséges Isten és magában való terömtő csak az atya,
Az egy íge Isten, és Jehova lélök, az atyának hatalma,
De nem ű magában levő az szent lélök, az fiú nem Jehova,
Nem más és nem külömb atyátul a fiú – Antichristus azt mondja.

Maga én atyámmal és az én lölkömmel hárman mi egyek vagyunk,
Az egy istenségben, azon hatalomban, imádásban egyezünk,
De az atyaságban, és a fiuságban, egymástul külömbözünk,
Nem lehetök atya, sem atyám fiúvá, egy atyák nem lehetünk.

Ezt az ó törvénben régön megmutattok három férfi képében.
A köröztségben is, az atya az égből kiált én rólam mondván:
Imhol az én fiam, kin az én szent lölköm nyugszik galamb képében,
Az én fiam Jézus, embör, örök Isten ű Jehovaságában.

Lássátok meg azért hamis eretnekök, ti sok gonoszságtokat,
Az egy igaz Istent már elvesztöttétök, engömet ű szent fiát,
Bálvánt csináltatok az én szent atyámból, én belőlem új Istent,
Az szentlélök Istent csak vázzá töttétök, tagadván istenségét.

Istene nincs annak, valaki az fiat Jehovának nem mondja,
Egyenlő Istennek, egy örök Istennek, terömtőnek nem vallja,
Mert soha az atya, sem Isten, sem nagy úr, sem mindenható atya
Nem volt fia előtt, fia kívül nem volt hatalmas gazdagsága.

Váz és undok bálván akkit én előttem mondtok Jehovaságban,
A ti idvösségtök elveszött, lakástok örökké a pokolban,
Mert az embörségben csak egy természetben, sűt egy Jehovaságban,
Haló embör nélkül, élő Isten nélkül, az élet nincs csak egyben.

Szükség hogy az kezes Isten fia legyen, mindenható Jehova,
Ugyan születtessék az örök atyátul, Isten fiúságában,
A mint a Máriátul való embörsége születött, fiúsága,
Igy örök Istentül születéssel legyön Jehova fiúsága.

Pokolra szálljatok kik az én lölkemet hitlenlűl tagadjátok,
Jehova Istennek és Adonainak, mindenható nagy úrnak,
Űtet nem valljátok egy erök Istennek, terömtő Jehovának,
Újjá szűlő Isten, tanító, éltető, igazgató Istennek.

Ezt bizonnyal mondja az szent Dávid királ, hogy imádják mint Istent
Mert az egy Jehova, el Scadai, Isten, magában örökké szent,
Mindent ő terömtött, magára esküszik, kihozta zsidó népet,
Ez penig én vagyok egyaránt lölkömmel, imádj hát mint egy Istent.

Tisztöm, embörségöm, királi papságom, Jehova angyalságom,
Én istenségömet, egyenlőségömet, egy való istenségöm,
Soha el nem veszti, sőt fölmagasztallja az én megalázásom,
És egy istenségben én embörségömet neveli követségöm.

Én embörségöm is fölmagasztaltaték alázatosságommal,
Atyám tisztösségét, és szent akaratját, betöltem fiúsággal,
Az én híveimnek szörzek idvösségöt, engödelmességümmel,
Hát álnokul rontasz én istenségömben hazug káromlásiddal.

Rút álnok hazugság azért az mit szóltok az én szent lölköm ellen,
Mert hogy az én atyám, és én elbocsátám szent lölkömet tisztiben,
Ezzel el nem veszett örök istensége, sőt bizonyult szentségben,
Mert egy istenséghöz illendő dolgokat lölköm míelt magában.

Hamis eretnekök miért énbelőlem csenáltok bálván Istent?
Mint az én atyámból, ti én nálam nélkül, tesztök formátlan Istent,
Kétféle Istennél én többet nem tudok, sem harmadik Jehovát,
Egyik egy Jehova, törömtő, az másik bálván, terömtett állat.

Oszthatlan, végetlen, Jehova, és lelök, mindenható, terömtő,
Ű csak idvezejtő, ű kezdet, és az vég, három bizonyságtevő,
Akki előtt nem volt, kívüle, utánna nincs Jehova megtartó,
De volt ű magában egy Jah és Elohim, volt Jehova örökké.

Régtül fogva lásd meg az egész bibliát, nincs több az egy Istennél,
Ez Jah és Jehova, igaz, véghetetlen, bölcs ő teljességével,
Egy ű istensége, egy az ű hatalma, egy ű munkájával,
Egy ű imádása, egy ű akartja, egyenlő dicsőséggel.

Három az egy úynak, ez egy Jehovának saját tulajdonsága,
Három bizonságok, atya, fiú, lélök, de egyek ü magokban,
Külömb akki atya, külömb akki fiú, külömb a háromságba,
De ugyan mind egyek, azon egységökben, egy Jah és Úr voltokban.

Isten a második zsidóúl Zar, nekhar, idegön balvány Isten,
Nem igaz Jehova, nem örökké való, de kezdetött új Isten,
Az tisztért csinálták, de nem idvözejtő, nem imádandó Isten.
Kenésért vagy tisztért, ezök új istenök avagy hamis rút bálván.

Immár hát én Krisztus Jehova, úristen, terömtő, imádandó,
Örökké áldandó nagy úristen vagyok, örökké mindenható,
Az mint az szent írás engöm fiat nevez, hogy vagyok imádandó,
Terömtő, megtartó, Jehova úristen, én atyámhoz egyenlő.

Az én istenségöm avagy egy istenség, avagy bálván Úristen,
Ha egy úristen, szinte úgy nem leszök, mint atyám csak egy Isten,
Ha ű igaz Isten, ű csak az egy Isten, terömtő, tartó Isten,
Ű csak imádandó, az örök úristen, én leszök úgy rút bálván.

Kárhozandó Isten, és nem imádandó új Istenné hát leszök,
Hazug, csalárd Isten, nem egy igaz Isten, törömtött bálvány leszök,
Mert valaki vagyon az egy Isten kívöl, az mind kezdött istenök,
Ha én egy Jehova nem leszök mint atyám, engöm balvánnyá tesztök.

Kétféle Istennél többet az szent írás mert nem vet mi előnkben,
Az egy igaz Isten, másik új, idegön, kezdetött ez velágon,
Akki nem Jehova, nem terömtő Isten, nem volt Isten magában,
Az harmadik-féle Jehova úristent nem olvassuk írásban.

Itéljed szent atyám, hogy én egy Jehova szintén mint te úgy vagyok,
Mert tűled születtem, az te életedből Jehova Isten vagyok,
Előtted forgattam, én te véled voltam, hatalmas, bölcs úr vagyok,
Valamikor voltál, atyám te magadban, akkor magamban vagyok,

Cseleködtem veled a teremtés előtt, és mind az terömtésben,
Az terömtés után veled munkálkodtam, te tolmácsod tisztömben,
Voltam frigy angyala, kezes, közbenjáró. Adámtul fogva régön,
Az test fölvételig állat szörént voltam szent fiad én magamban.

Ezt bizonnyal mondja az hatalmas Isten, az idegön Istenről,
Valamel Elohim avagy nagy úristen, nem úr természetiről,
Ha örökké nem volt, magában nem csinált, nem tart mindent ígével,
Ha nem imádandó, nem idvözítő, úr, az íge és hit által.

Ne éljenek ezek, efféle istenök itt az egész velágon,
Hamar elvesszenek a kezdött istenek, kik jöttek itt kezdésben,
Ne tisztöltessenek, mint undok bálványok, ha nem voltak magokban,
Ha nem bírnak mindönt, kenték, csak csenálták űket istenségökben.

Az Blandrata Ferenc, az én testem után teszön engem istenné,
Elsőbbe formálja meg az testemet is, hogy nem én istenségöm
Mert hogy az én testem lött a szent lélöktül, úgy kezdi istenségöm,
Maga én te fiad, és Jehova voltam, örökké veled atyám.

Lássátok minémű idegön istenné engömet ő csinála,
Istenfiúságom, ám ű azt hazudja, hogy szent lelök formálta.
Maga embörségöm szent lélök formálta, anyámtul azt kihozta,
Én istenségömet, sem fiúságomat, az szent lelök nem adta.

Tűled vagyon atyám az én fiúságom, tűled Jehovaságom,
Mikor fiúságom, te tűled születött, volt akkor uraságom,
Mert mint te Jehova, voltál te magadba, én is úgy úr ott voltam,
Nám te elsőbb nálam, kívölem sem voltál, te mondod azt szent atyám.

A mint én társaim a fogadott fiak nem azért te fiaid,
Hogy az ő anyjoktul, az vérből és testből születtek úgy mint egy föld,
De hogy atyám tűled szűlte az én lölköm, azért űk te fiaid,
Én is Isten fia, nem anyámtul vagyok, de hogy születtem tűled.

Mert a testöm szörént Dávid fia vagyok, lölköm szörént te fiad,
Mert a te fényödböl, a te lételödből atyám vagyok te képöd,
Én Jehova, lölki, végetlen, hatalmas, atyám vagyok te véled,
Te hozzád egyenlő, veled egy úristen, tűled jütt ábrázatod.

A miért én embör és pap, közbejáró, kezes, királ én vagyok,
Azért űk hazudnak, engömet Istennek és fiúnak kákognak,
Mert hogy te ma szültél édös atyám engöm, azért te fiad vagyok,
Hogy te tűled jüttem, örökké születtem, azért fiad én vagyok.

Ezzel is engömet és prófétáimat Antichristus csúfolja:
Volt az íge-Krisztus, de csak rendelésben, nem volt ünnün magába,
Isten fia Krisztus, de embörségébe hogy szent lélök formálta,
Es Isten a Krisztus, de a teljességért – Antichristus azt mondja.

Soha nem születött a fiú atyátul, örökké tűle nem lött,
Az istensége is csak itt ez velágon a Mária fiában lött,
Maga fiúságom tűled ez velágnak előtte születtetött,
Ugyanakkor mikor atyám te magadban fiúságom akkor volt.

Az én íge-Isten örök fiúságom mindőn idők előtt volt,
A terömtés előtt mindön idő nélkül istenségöm veled volt,
A terömtéskor is én te véled voltam, cseleködtem én mindönt.
Sem teremtés előtt, sem teremtés után semmi kívölem nem lött.

Minden lött én bennem, én általam, velem együtt egy hatalomban,
Ezt az Antichristus a testre így vonsza, hogy volt a test kezdetben,
Azaz, akkor mikor Mária űt szülte, volt ű a tanétásban,
Mindön lött általa, azaz velág újult, idvezült itt a testben.

O álnok eretnek, mit hazudsz atyámnak és lölkömnek ellene,
Atyám azt kiáltja, hogy ű ma szűlt engöm ő magából örökké,
Én ő tűle jüttem, tűle én születtem örök idők előtte,
Az én testöm nem jütt, nem lött én atyámtul, de kezdetött itt testbe.

Mindent a kezdetbe, és a kezdés előtt atyám míelt énbennem,
Bennem az választás, terömtés, megváltás, megáldás is énbennem,
Az ég, föld, a lülki angyalok, embörök és velág lött énbennem,
Semmi állat nincsen, valami jó és szent, akki nem lött énbennem.

Az szent Pál, szent János és az egész írás, szól én fiúságomról,
Én istenségömről, Jehovaságomról, mindenhatóságomról,
Első terömtésről, áldd lött kezdetben és amaz jó velágról,
Az égről és földről, égbe, földbe való szól mindön állatokról.

Hazud mint eretnek, hogy ott szent Jánosnál a kezdés az újúlást,
Jedzi a Krisztusnak ő tanítássának az elkezdett járását,
Mert az első kezdet, ki lött teremtéskor, azt jegyzi ott a kezdet,
Mikor Isten kezdött semmiből velágot, formálni mindünöket.

Bizonyétom ezzel, hogy elmúlt kezdetről, meglött terömtésről szól
Akki immár elmúlt, az égről és földről szólott, az angyalokról,
Az angyalok újjá nem lesznek, sem a föld, ez velág sem idvözül,
A férgek és békák meg nem ujétatnak, kikről szólott a szent Pál.

Ol terömtésről szól szent Pál és szent János, kiben angyalok löttek,
Oktalan állatok, férgek és az halak, az egek ott kezdődtek,
De a más terömtés, csak a megújulás az hívek idvösségük,
De az ég és föld nem kezdetik mostan, nem újulnak meg férgek.

Ez velág peniglen ige-Isten által, lőtt fiúságom által,
A lött én általam ez velág, a kibe itt ez velágon testtel
Jártam, tanétottam ez földön és vízön, voltam az embörökkel,
Hát az első velág én istenségömmel lött fiúságom által.

A másik teremtés, az újjá csinálás, a megáldás, békéllés,
Csak az által lehet akkiből lött amaz első és ó terömtés
Akkibe örökké meglött az választás, abba itt a megáldás,
De íge-istenbe választás, terömtés, leszön abba megáldás.

A testben mert nem lött, választás, terömtés, nem lött tanács ű benne,
Csak abba peniglen vége idvösségnek, akkibe elkezdése,
A testbe kezdése, az választás nincsen, vége hát nincs ő benne,
Örök Istenfia kezdése és vége, idvösség megszörzése.

A másik terömtést noha az Ádámban én fiú elkezdöttem,
De az vége leszön a föltámadásban, ezennel hogy megégetöm,
Akkor ez velágot miként az aranyat én akkor megeresztöm,
Azon Ige-Isten fia megújítom, akki el is kezdöttem.

Bolond eretnekök immár az angyalt is, az eget és a füldet,
Mind megidvözétik az undok férgeket, újjá terömtnek mindent,
Mert a más terömtés, idvösség újulás engesztelni az Istent,
Ha a más terömtés akiről szent Pál szól, senki el nem veszthet.

Valaki a kezdet, terömtő, azt szent Pál első szülöttnek mondja,
Az Istenfiának Dáviddal azt mondja akki erök Jehova,
Akki ez velágnak előtte volt, miként ő szent atyja magába,
Ez velág ű benne kezdett lenni, élni, mint nagy Isten fiába.

A test nem a kezdet, nem volt mindörökké mindönöknek előtte,
Kezdetben a földet, eget sem csenálta a test ű erőjébe,
Sőt mindönök után lött a test, kezdetött, ez világnak vegében,
Ez világnak penig ű előtte sem volt, sem velág kezdetibe.

Hamis hogy az íge, “mindönök löttenek” — a más terömtést jedzé,
Mert az új terömtés egyik idvözűlés, másik ég, föld újléte,
De még az ég és föld, újjá nem löttének, újúlnak velág végébe,
Az idvözűlés is a Mária méhében nem kezdetött a testbe.

De a terömtésnek előtte kezdetött lönni a megújulás,
Az ítélet napján végbe akkor leszön a derék megújulás,
Ammikor azt mondja: mindönök löttének, hát az első fondálás,
Nem Mária méhébe kezdött lönni első, sem a másik terömtés.

Az én lölkem Isten Jehova, hatalmas, és seregüknek ura,
Imádandó Isten, az én szent atyámmal velem egy méltóságba,
Ezért mert származott az én szent atyámtul, Istentül valósága,
Atyámnak és neköm egyaránt mi lölkünk, mint mi ollyan Jehova.

Más okáért ezért Úr-Jehova lőlek, mert seregeknek ura,
Istennek, mert Urnak, Adonainak a szent írás űt mondja,
Ezékiel, Dávid ugyan nyilvánsággal a lölköt imádtatja,
Mint Istent, terömtőt, magára esküvőt a lölköt magasztalja.

Belém jüve neköm amaz nagy Úr, Lelök megéleszte engömet,
Monda lélök neköm: én vagyok Jehova, hirdessed beszédömet,
Én hoztam ki népem Egyiptom füldéből, én töttem a csudákat,
Atyáknak Istene, terömtő, megtartó, imádjad hát ez Istent.

Ezt az Ézsaiás, a szent Pál, azt mondja, hogy amaz szent Jehova,
Akki űlt székibe, angyalok imádták, Ezsaiásnak azt mondta:
Eredj, a népeket vakéts meg, ne lásson, mert én vagyok Jehova,
Én velágosejtó, szívek lágyítója, újjá szűlő Jehova.

Harmadszor szent lélök, terömtő, éltető, megtartó nagy Úristen,
Az szent Jób és Mózses, szent Dávid azt mondja, hogy a szent lélök Isten
Terömté az eget, földet, ű tartotta az vizeket kezdetben,
Atyával, fiúval, mindön állatokat bírt egy hatalomban.

Negyedszer e lélök megszentölő, újjá terömtő ű magába,
Az apostoloknak Krisztus a lélöknek erejéről azt mondja:
A reátok jüvő lélöknek hatalmát elveszítök tűzlángba,
Mert más a szent lélök, más az ű hatalma, külömb ű ajándéka.

Mind az Úristennek és mind az embernek titkait lélök tudja,
Egyedül egy Isten valaki veséknek, titkoknak megtudója,
Akki a próféták által jüvendőt tett, szólt az apostolokba,
Akki régtül fogva titkos jüvendőket mondott, ez egy Jehova.

Akkinek az hívek igaz szent templomi és egy való Jehova,
De a szent lélöknek az hívek templomi, ám a szent Pál kiáltja,
Valaki úgy mint úr nemcsak ű atyájét, de sajátját úgy osztja,
Szabad akarattal ajándékit osztja, egy Jehova magába.

Azt a szent lélöknek a szent Pál kiáltja, akki amaz Jehova,
Akki az atyákkal szólt és frigyöt kötött, és akki ezt mondotta:
Ha ma az én szómat tü meghallandjátok, ne útáld meg magadba,
Mert én vagyok az Úr, székömben ki űltem, zsidók szabadítója.

Ez éneköt szerzé Horhi Ihaz Péter Antichristusok ellen,
Kik az egy Istenből sok Istent csenáltak, támadtak Krisztus ellen,
Mint az hóhér zsidók Isten fiúságát, örök születésében
Kergetik hóhérúl, az szent lülköt rontják ű szent Istenségében.

[part "FINIS. // Summa versuum totius operis sunt 165."]