1 Ó, Szent Isten, kit kedvedbe, mint kegyes kebledbe egyszer már bevettél,
2 Annak szíve bátor, kedve víg, mert nincs félelme, rakva igaz hittel,
3 Ördög, ellenség, sok bú, szegénység2 nem árthat, mert teljes reménységgel.
4 Mint nagy szál kő, úgy megáll ő, kárán nem törődő, mindent könnyen szenved,
5 E világot, testi sok jót gyűlöl, mint nagy gondot, s azokban nem eped,
6 De mennyországra, mint főbb javára, hal, vész, s arra3 minden kedve gerjed.4
7 Ha vétni mér, mindjárt megtér, s ha a bűn hozzáfér, nem esik kétségben,
8 Isten lelke mert vezére, viseltetik teste angyalok kezében,
9 Ójják lábait, mint szemük fényit, hogy valamint ne üsse5 a kőben.
10 Ó, Szent Isten, mind éltünkben, s mind holtunk idején egyedül reményünk,6
11 Te vagy éltünk, Benned7 halunk,8 Rajtad áll, minekünk mikor leszen9 végünk,
12 Testünk romolván, szent országodban Általad leszen gyönyörű éltünk.91
13 Hogy Tégedet, élő Istent, szívünk kedve szerént10 szolgáljon, s tiszteljen,
14 Jó egészség,11 szent békesség, és kedves kegyesség szálljon miközénkben,
15 Véletlen halál, ki reánk őrt áll, ne fojtson meg hirtelen éltünkben.