1 Ó, magas kősziklák, kietlenben2 nőtt fák, kik3 nagy4 szerelem5 tüzén6
2 Igaz bizonyságim vagytok, mert kínjaim tudjátok, szintén mint7 én,8
3 Ki látta éltében,9 hogy így haljon, vesszen,10 más, mint én, szerelmesén?11
4 ECHO: Én.12
5 Ki felele nekem? Távol az erdőben13 lőn ugyan valami14 szó.
6 Talán egyik tündér jár itt valamiért vagy valami nyulászó;15
7 Ha ló nem nyerített, ki9 itt csörögetett,17 ha lábain18 volt19 békó?
8 ECHO: Echo.20
09 Echo,21 nagy kínomba’, kiben22 szép Julia engem vertengeni23 hágy,
10 Mi könnyebbíthet meg, s mitől leszen esmeg24 kemény szíve hozzám lágy?
11 Régi gyötrelmimet mi enyhítheti meg, mi amire25 lelkem vágy?
12 ECHO: Ágy.26
13 Ágy,27 igazán mondád, de mondd meg azt is hát, ott28 ki vigasztalhatna?
14 Búm hellyett örömet, gyönyörű29 életet nekem ott30 ki adhatna?
15 Igazán31 ki neve, kit jómnak32 felette33 lelkem oda34 kívánna?
16 ECHO: Ánna.
17 Azt35 bizony megvallom, de jó szolgálatom kedves-e neki36 vagy nem?
18 Szép Julia-Annám37 leszen-e jó38 hozzám, s megkegyelmez-é39 nekem?40
19 Hogy régen szolgálom, leszen-e jutalmom, s kell-e41 jót reménlenem?
20 ECHO: Nem.
21 Kegyetlenségiért,42 tűrtem sok kínjáért,43 hát44 még Istentől sem fél?
22 Ő fehér mellében,45 mint szép lágy46 fészekben, kegyetlenség hogyhogy47 él?
23 Mert48 mint nyelved beszél, búmmal én hiszem, él, ó, mely49 igen nem kímél!
24 ECHO: Él.
25 Ó, hova legyek hát, tűrvén ennyi kínját, kivel vett körös-köről?
26 Nincs út szerelméhez, mert már el vetett ez kegyes szemei elől,
27 Vetett gyötrelemre, s még meg is öl50 végre, amint látom, hogy gyűlöl.
28 ECHO: Öl.
29 Már51 csak mutasd módját, mint olthassam lángját szerelmemnek, ki csak nő,
30 Mert52 hogy így szeretem, s jutalmát53 nem érzem, oka talán nem is ő,54
31 Hanem más gonosz nő, ördöngös bűvölő, mert kegyes ő, semmint kő.
32 ECHO: Ő.
33 Hát m’eggyek, én veszett, kit szerelem éget, s kit már ő55 be nem fogad?
34 Szívem régi búmban, mint szép virág nyárban, szintén igaz56 úgy hervad;
35 Azért adj tanácsot, szánd meg57 nyavalyámot, ha sebemet gyógyíthadd!
36 ECHO: Hadd!58
37 Vajha elhagyhatnám, volna mi nyavalyám? De la, szívem59 mint gerjed,
38 Ha gyenge orcáján,60 mint Pünkösd rózsáján,61 látom, hogy színe62 terjed,
39 Magad se mondanád elhagyni, ha látnád;63 nézd meg csak, és ismerjed!
40 ECHO: Merjed!64
41 Nem merheti65 lelkem,66 hanem ha két kezem végez ki életembül.
42 No, tőrrel, méreggel nagy búmat verem el, mert kiesém67 kedvébül,
43 Látom, hogy csak gyűlöl, énnekem nem öről, s rajtam nem is könyörül.
44 ECHO: Örül.
45 Hogy68 hihessem én azt, ha ládd-e, mint fáraszt számtalan sok veszéllyel?
46 Szemeim69 láttára nagy kegyesen másra nézdegel vidám szemmel,
47 Énnekem pediglen még szerelmem70 sem kell, veszt, süllyeszt gyötrelmekkel:
48 ECHO: Kell!71
49 Ó, vajha kellene,72 szerelmébe venne,73 veszne szívem bánatja,
50 De nem azt jelenti kemény tekinteti, s amint magát mutatja,
51 Hogy esmét szeressen,74 nem adja azt Isten, noha lelkem imadja:
52 ECHO: Adja!
53 Ha Isten azt adja, lelkem viszont áldja nevét minden időben,
54 S talám meg is adja,75 és szívét fordítja hozzám meg76 szerelemben
55 Vidám Juliának, ki egyike annak, kiknek hazájok a Menny:
56 ECHO: Amen.
57 Meg dicsőült színben hogy gerjedt szívemben vidám77 Julia tűnék,
58 Egy sűrű erdőben én úton mentemben78 felszóval így éneklék,
59 Kérdezkedésemre verseim fejébe79 Echótul ily választ vék.
60 [ECHO: vég]80