1 Ó, én Istenem, ím, mi történék én⁹¹ szegény fejemen,
2 Kit reményleni ingyen sem tudtam volna életemben,
3 Kiért csak hálát kell Neked adnom, mert megérdemlettem.

4 Azelőtt való reám bocsátott kemény ostoroddal,²
5 Meg nem tanulék, s ihon, mint járék Veled, én Urammal,
6 Mégsincs mit tennem, Hozzád kell esnem én imádságommal.

7 Ha ennél nagyobb ostort bocsátsz³ is reám, megérdemlem,
8 De kérlek, Uram, szintén a földhöz ne verj immár engem,
9 Szent Fiad által tett igéretid jussanak eszedben.

10 Ne adj felettébb a kísértetre, csak míg eltűrhetem,
11 Mert nyilván látod gyarló voltomat, én édes Istenem,
12 Ha elhagysz engem, ó, hová legyek, kétségbe kell esnem.

13 Igazságodat irgalmasságod, kérlek, felülmúlja,
14 Csendesedjék meg Szent Felségednek felgerjedt⁶ haragja,
15 Szentlelked által szegény lelkemnek légy vigasztalója.

16 Szintén elfojtott, és majd megemészt engem a sok vétek,
17 Csak Tőled lehet vigasztalása keserves lelkemnek,⁹²
18 Ne vond meg tehát, kegyes Úristen, örömét szívemnek.⁷

19 Te minden jóra fordíthatod még⁸ az én bánatimat,
20 Ne vess el azért, Uram, előled: kérlek, mutasd meg azt,
21 Hogy jó Isten vagy, és meghallgatod fohászkodásimat.

22 Ezen is kérlek, ne tartsd sokáig rajtam haragodat,⁹
23 Fordítsad immár kegyelmességre bosszúállásidat,¹⁰
24 Érdemem szerint ne büntess engem, Te szegény szolgádat.

25 Mi hasznod benne, ha martalékja leszek a Sátánnak?
26 Hiszem nem neki teremtettél volt, hanem Temagadnak,
27 Kínszenvedését vajon s hiába¹³ hagyod-e Fiadnak?

28 Lám énértem is szintén úgy megholt, mint a nagy szentekért,
29 Tartozol tehát engemet is meghallgatni kedvéért,
30 Hallgasd meg azért fohászkodásim az ő szerelméért.

31 Szívem állását és kívánságát voltaképpen tudod,
32 Semmi Előtted elrejtve¹⁴ nincsen, mert Te nyilván látod,
33 Tartsd tisztán azért az én szívemet, és adj bátorságot.

34 Teljes éltemben kiért dicsérjem, Uram, felségedet,
35 Adj erőt arra, hogy segítségül híhassam nevedet,
36 Irasd be, kérlek, a Te könyvedbe én könyörgésimet,