1 Ó, én édes hazám, te jó2 Magyarország,
2 Ki keresztyénségnek viseled paisát,
3 Viselsz pogány vérrel festett éles3 szablyát,
4 Vitézlő oskola,91 immár Isten hozzád!
5 Egriek,92 vitézek, végeknek tüköri,
6 Kiknek vitézségét minden föld beszéli,4
7 Régi vitézekhez5 dolgotokat veti,93
8 Istennek ajánlva legyetek immár ti.
9 Ti is, rárószárnyon járó hamar lovak,
10 Akiknek hátukon a jó vitéz ifiak
11 Gyakorta kergetnek, s hol pedig szaladnak,
12 Adassék egészség7 már mindnyájatoknak.
13 Fényes sok szép szerszám, vitézlő nagy szépség,
14 Katonatalálmány, új forma, ékesség,
15 Seregben tündöklő és fénylő frissesség,
16 Éntőlem s Istentől8 legyen már békeség.
17 Sok jó vitéz legény, kiket felemeltem,
18 S kikkel sok jót tettem, tartottam, neveltem,9
19 Maradjon nálatok jó emlékezetem,
20 Jusson eszetekbe jótétemről nevem.
21 Vitéz próba helye, kiterjedt sík mező,
22 S fákkal,11 kősziklákkal bővös hegy, völgy, erdő,
23 Kit a sok csata jár, s jószerencse-leső,12
24 Legyen Isten hozzád, sok vitézt legelő.
25 Igaz atyámfia s meghitt jó barátim,
26 Kiknél nyilván vannak keserves bánatim,
27 Ti jutván eszembe hullnak sok könnyeim,
28 Már Isten hozzátok jó vitéz rokonim.
29 Ti is, angyalképet mutató szép szüzek
30 És szemmel öldöklő örvendetes menyek,
31 Kik hol vesztettetek, s hol élesztettetek,
32 Isten s jó Szerelem maradjon veletek.
33 Sőt te is, ó, én szerelmes ellenségem,
34 Hozzám háládatlan, kegyetlen szerelmem,
35 10
36
379 Ti pedig, szerzettem átkozott sok versek,
38 Búnál kik egyebet nekem nem nyertetek,
39 Tűzben mind13 fejenként égjetek, vesszetek,
40 Mert, haszontalanok, jót nem érdemletek.14