1 Lelkemnek Hozzád való buzgó kiáltása,
2 Jusson elődben valaha már² óhajtása,
3 Ne hagyj vesznem kétség³ miatt lelkem váltsága,
4 Nyújtsd ki segítő karodat szabadságomra.

5 Angyaloknak s embereknek kegyes⁴ Istene,
6 Jóval forró kegyelemnek élő kútfeje,⁵
7 Irgalmas, hű, tűrhető vagy téteményedbe,⁶
8 Engedd, leljek kedvet szent színednek előtte.

9 Látod, engem sok háború mint elborított,⁷
10 Veszedelem mindenfelől körül befogott,⁷¹
11 Nagy hatalma csak Tereád immár szorított,⁷²
12 Emberi segítségtől mindentől⁸ megfosztott.

13 Ne hagyj azért én Istenem veszedelmemben,⁹
14 Belőlem a fájdalmat,⁹¹ vedd ki kegyelmesen,⁹²
15 Akár vigasztalásoddal, s akár másképpen,
16 Csak könnyebíts meg, hogy ne legyen tűrhetetlen.⁹³

17 Halld meg imádságim nekem,⁹⁴ kit Te alkottál,
18 Ha bűnömért ostoroddal meghódoltattál,
19 Jusson eszedben amit régenten fogadtál,
20 Hogy mihelyt néked könyörgök, szabadítanál.¹⁰

21 Élsz Istenem, nem¹¹ akarod veszedelmemet,¹²
22 De¹²¹ kívánod megtértemet¹³ és életemet,¹⁴
23 Ne hagyj el hát engem is¹⁵ nyomorult hívedet,
24 Ki bűnéből¹⁵¹ Hozzád térvén Tégedet követ.