Könyörög Istennek,1 hogy bujdosásában viselje kegyelmessen gondját, s terjessze is reá2 újabb áldását*

1 Kegyelmes Isten, kinek kezében életemet adtam,
2 Viseld gondomat, vezérld3 utamat, mert csak rád maradtam.

3 Gyermekségemtől fogván5 egyedül csak tetőled vártam,
4 Mint atyja után fiú kiáltván, könyörögvén7 jártam.

5 Most is csak benned reménségemet Uram helyheztettem,8
6 Magam rád hadtam, rád9 támaszkodtam, te alád vetettem.4

7 Mi hasznod benne, hogy ha veszélyre jutok kétség miatt,
8 Kit fiad által hozzád váltottál, mint fogadott fiat!?10

9 Hallgass meg azért Te nagy Nevedért, én könyörgésemben,
10 Mutasd meg jódat, sok áldásodat11 az én szerencsémben.

11 Add meg énnékem én reménségem szerint való jódat,
12 Áld meg fejemet, ki bízik Benned, s viseljed14 gondomat.

13 A szép harmatot miként hullatod tavasszal virágra,
14 Sok jódat, Uram, úgy hullasd ream, te régi szolgádra.

15 Hogy mind holtomig szívem legyen víg Téged magasztalván,
16 Mindenek előtt s mindenek fölött Szent Nevedet áldván.

17 Ezeket írám a tenger partján, Oceanum mellett,
18 Kilencvenegyet mikor jegyzettek másfélezer felett.