1 Bizonnyal ismerem rajtam most erejét,
2 Szívemben fölgyulladt szerelemnek tüzét,
3 Sebesen égését,
4 Kit³ tűrök naponként egy szép víg kegyesért.

5 Annak személyének drága ékessége
6 Szabadságomat már magamtól elvette,
7 Rabságra vetette,
8 Kínlódom érette, vette is eszébe.

09 Látja szerelmemet, hozzá hűségemet,
10 Azt⁶ jelenti, hogy ő sem gyűlöl engemet,
11 De azért éltemet
12 Szüntelen kínozza bűntelen fejemet.

13 Akaratomban ő semmit megművelni
14 Nem akar énnekem semmiben engedni,
15 Sőt lelkem rontani
16 Igyekezik jóvoltomért megutálni.

17 Semmi azért nekem világban már éltem,
18 Két szememnél⁸ több sincs, ki sirasson engem,
19 Ó, én szegény fejem,
20 Magamat mint vesztém, mire juta ügyem!

21 Szívem nyughatatlan titkon ő magában,
22 Bú miatt gyötrődik, fárad bánatjában,
23 Nagy kínvallásában
24 Emésztetik, mint fa tűztől sebes lángban.

25 Ím, sok példát hallván mint vesztém enmagam,
26 Tudván, hogy így¹⁵ járok, mégis elhajlottam,
27 Nézd, mire jutottam,
28 Hogy tudva magamat kínra bocsátottam.

29 Bizony nem vethetek senkire egyébre,
30 Csak magam eszére; de m'eggyek, ha erre¹⁶
31 Vett az ő szépsége,
32 Hogy magamat érte ejteném a tőrbe.

33 Annak szép személye és víg tekintete
34 Kit nem gerjesztene gyönyörű beszéde,
35 Örvendetessége?
36 Pedig érte, és nem másért vagyok ebbe.

37 Legyen az én kínom ő egészségéért,
38 Legyen halálom is bátor személyéért,
39 Ám szenvedjek azért,
40 Csak ne utáljon meg én hű szerelmemért.

41 Jót várnék őtőle, de ő csak gonosszal
42 Fizet különb-különbféle sok kínokkal,
43 Kegyetlen válasszal,
44 Kivel engem megöl gyakorlatossággal.

45 Nem panaszolkodom semmit már felőle,
46 Azt sem érdemlettem volna bizony tőle,
47 Hogy nagy szerelmébe
48 Engemet már bevett, vagyok szeretője.

49 Tulajdona vagyok, szabad ő énvelem,
50 Rabja vagyok; m'eggyek, ha megöl is engem,
51 Vagy csak gyötri lelkem:
52 Szabad, ihon vagyok, övé szegény fejem.

53 Hiszem, ha ismeri idővel énbennem,
54 Hogy nem csalárd szívvel személyét szeretem,
55 Talám megszán engem,
56 S nem leszen kegyetlen örökké ellenem.

57 Engem noha mostan előle elűze,²⁶
58 Búcsúmat úgy adá, mint számkivetésre,
59 De talám meg végre
60 Jutok ő nekie valaha eszébe.

61 Azért immár nekem el kell most indulnom,
62 De elmémet ugyan itt kell nálad hagynom,
63 Rólad gondolkodnom;
64 Legyen Isten hozzád, édes vigasztalóm!

65 Nem úgy megyek el, hogy lennék nálad nélkül,
66 Mert miként hogy test nem élhet lélek nélkül,
67 Így te szerelmedtül
68 Soha nem válhatom meg halálom nélkül.

69 Ne felejts el azért te is, kérlek, engem,
70 Ha immár²⁷ elűzél,²⁸ csak ne gyűlölj, lelkem,
71 Enyhíts meg szerelmem,
72 Mondd: "Ez bizony igen szeret vala engem."