1 Beteges lelkem ismét énnekem most új3
szerelemtől,
2 Mely betegségem támadott4
nekem a tekintetéből,5
3 Kinek személye,6 magatartása engemet most7 megöl.
4 Ennek termete egyenes, magas, mint szép liliomszál,
5 Két szép társával,9 mint Venus asszony tetszik, hogy veszteg10 áll,
6 Tettetes köztük, mint világos nap, ha sűrű köd leszáll.
7 Bátran két szemét mikor kegyesen énreám fordítja,
8 Ottan szívemnek ő nagy szerelmét12 magához fölgyújtja,
9 Mert csak két szeme az én szívemet13 fölgyújtó két fáklya.14
10 Erkölcse szelíd és szemérmetes,15 emberséggel elegy,
11 Édes16 ajaka piros, szinte oly, mint jól meg nem ért meggy,
12 Jeles tréfájú, édes beszédű18 szavában ő mind egy.
13 Ki-ki ővéle táncát eljárni oly igen20 kívánja,
14 Mert, mint fürj után ha magasságból magát sólyom rúgja,21
15 Oly nagy sebesen22 táncát ő23 járja, nem mozdul dereka.
16 Ily szép s jó lévén, e kegyest24 hát én miért ne szeressem?25
17 Szeretem bizony,26 csak viszont ő is engemet szeressen,
18 Szolgálatomért szemei elől engem el ne vessen.27
19 Víg leszen kedvem, ha ő magához engemet kötelez,
20 Ha néha-néha gyötreni fog is, tudom, megkegyelmez,
21 Mert hű szerelmem nála28 énnekem nagy jó kedvet szerez.29
22 De az én dolgom mint lenne vajon30 hogyha nem kellenék?31
23 Megóvjon engem attól az Isten, mert én úgy nem élnék!
24 Most ha így vagyok, s32 az is történnék,33 aztán hová lennék?
25 Judit nevére méltán nevezték őtet keresztségben,
26 Mert hasonlónak Judit asszonyhoz látom mindenekben,
27 Gerjedek ehhez, mint Holofernes, én is szerelemben.
28 Távozván attól, aki szerelme gerjesztett engemet,
29 Utána való nagy bánatomban éneklem ezeket,
30 Ajánlván neki szolgálatommal együtt szerelmemet.35