1 A Szentháromságnak első személye,
2 Atyaisten dicsőséges felsége,
3 Mind e széles világnak teremtője,92
4 Tekints reám ilyen veszett93 szegényre.2
5 Ments és vezess94 ki, Uram, a sok vészből,3
6 Viselj gondot rólam,95 Te árvád felől,
7 Ne szakadjak el Tőled,4 Istenemtől,
8 Segélj, kiáltok csak Hozzád96 egyedül.
9 Veszett fejemnek mert oly állapotja,
10 Mint hajónak, kit elvert5 tenger habja,
11 Nincs senki vezére, kormánytartója,6
12 A sok vész97 közt98 csak az egy Isten7
ójja.99
13 Reménytelen89 mindeneknél életem,
14 Látván vesztem, örül sok ellenségem,
15 Csóválván fejeket88 csúfolnak8 engem,
16 Barátim is mind idegenek tőlem.
17 Gondod nincs rám, mert mindenik87 azt tudja,
18 Hogy eddig is éltem9 ki-ki csudálja,
19 Ennek -- úgymond -- amint vagyon ő dolga,10
20 Lehetetlen, hogy senki szabadítsa.86
21 De mind ennyi sok háborúimban85 is,
22 Érzi11 lelkem, hogy reménység kívül84 is,
23 Csudaképpen még83 kimentesz végre is,
24 Noha nem látom most egy csepp12 módját is.
25 Azért
13 lelkem érzette82 sok jódat,81
26 Ne halogasd79 megszabadításodat,14
27 Mert ha elveszek is, Uram, mi hasznod?
28 Azzal ugyan nem öregbül hatalmod.
29 De ha megmentesz, e jók következnek:
30 Egyik ez,15 hogy mind holtomig dicsérlek,
31 Másik meg ez,78 hogy azok is megtérnek,
32 Kik segedelmedről77 kétségbe estek.16
33 Terjeszd ki hát17 fényes orcád76 világát,
34 Szárazd azzal szemeim nedves18 voltát,
35 Mert csak Te fényed siralmat19 száraszthat,
36 Búból menthet, jóra20 mindent fordíthat.75
37 Nabukodonozort.74 hét esztendőre21
38 Vivéd ismét királyi felségére;22
39 Megszánván, szemedet vetéd73 szegényre,
40 Azért tekints reám is ily veszettre.
41 Kiért velem együtt földi kerekség,
42 Dicsér72 Téged, ó,71 mennyei nagy felség,
43 Veszendőnek69 ki vagy23 igaz segítség,
44 Dicsősségeddel rakva24 mind föld, s mind ég.68