Költemények
|
|
|
|
|||||
|
|
|
|
|||||
|
|
|
|
|
|
|
Elküldtem hozzád Sándor
Imrét,
mert rügyet látott már a fán,
bár bimbók hírét érdemelnéd
***
Az oroszlán megtörli
orrát aztán becsönget
Madáralakú hangjaid itt ülnek a szekrényemen
***
S ó te szerencsétlen, ki
viszályba taszítod az osztályt!
***
Ki lapengedélyt nekem nem
adott,
ki rendőrrel jegyeztetett föl rólam
utókorban hizelgő adatot.
***
Szerették: Ignotus Pali
és Galamb Ödön, a tanár;
egy ízben báró Hatvany
és talán Komlós Aladár.
***
A harisnyája egy lucsok,
hanem ő csak fecseg, locsog.
Béka ha ily sokat brekegne,
egész biztosan berekedne.
***
[LEONTIN]
„Kalapok, tompok,
szallagok”
im ilyen kedves dallamot
szabad az uccán hallanod,
ha velem vagy, Leontin.
***
… ám fenn a magas
északon,
hol győz a hideg ész-okon,
peng a hideg s acetilén-
lámpa helyett a ceti lény
zsírja világít …
***
Szegény Keszi,
méreg eszi:
konyak alját
benyakalják.
***
ugy eltünt, mint a bolha
***
Jó ára van a szép magyar
ökörnek.
***
Hol a miniszterelnök, aki
nemrég
***
Fehérruhában átszalad
verőfényben a fák alatt
Azt hittem, főve megsülök,
drága sör mellett hüsülök
egy csipkés, lukas
ponyvás lugas
mélyén.
De lelkem kinn lóg az egen,
vonja a tiszta fénymező,
így most is itt csüng melegen
egy telten verejtékező
rendőr komoly személyén
***
Én óvakodva szürcsölöm
drága, de jégen hült söröm
egy kis csipkés, lukas
ponyvás lugas
hüs mélyén
s fényt iszik lelkem az egen,
kinn csapong, ott csüng melegen
egy izzadt úr személyén.
Melegben ekkora hasat,
amely már majdnem meghasad!
***
Már arra gondolok nem
egyszer
fülem ha cseng, fejem ha zúg,
hogy talán semmi nem hazug
s kiket a Duna sodra vet fel,
vagy kopaszodnak becsülettel
a paliknak van igazuk.
A hekusok kifognak
rajtam,
már kapkodom és hadarok.
Amig az orrom csavarog,
a zöldfülüek fürge rajban
mindent elemelnek s ha baj van,
becsapnak már a haverok.
***
Szolgának állitod magad,
akárha urad volna.
Csak hazudd, hogy nem vagy szabad.
Én nem hiszem el egy szavad,
te szolga!
Rád les az ifjak hadsora
te szolga!
Egyke karikás ostora
nem is vagy olyan ostoba
***
Szóljon e költemény
arról, aki ápol
s nem feledkezik meg soha önmagáról
***
Bertalan
Bertalan barátom, borodat