Költemények
|
|
|
|
|||||
|
|
|
|
|||||
|
|
|
|
|
|
|
Sur les eaux fraîches et immenses
les continents nagent en silence
parapamm paramm papamm
les continents nagent en silence
l’on a des pots et des
choux ronds
nous vivons sales et nous mourons
parapamm paramm papamm
nous vivons sales et nous mourons
oh pourquoi pleures-tu?
pourquoi?
je rĕve une chemise neuv’ sur toi
parapamm paramm papamm
je rĕve une chemise neuv’ sur toi
il n’a de deuil il tue il
vainc
dont seul le Parti prend soin
parapamm paramm papamm
dont seul le Parti prend soin.
1927. jan.
A rétek, útak csendesen
úsznak a hűvös vizeken
sejhaj
úsznak a hűvös vizeken – –
Van krumplink és van
kanalunk,
piszokban élünk s meghalunk
sejhaj
piszokban élünk s meghalunk – –
Mért görbül kicsikém a
szád?
új inget gondolok reád
sejhaj
új inget gondolok reád – –
Senkije sincs, nem éri
gyász,
akire csak egy párt vigyáz
sejhaj
akire csak egy párt vigyáz – –
1927. jan./1928 vége
Kínában lóg a mandarin.
Gyilkolt ma is a kokain.
Zizeg a szalma, menj, aludj.
Gyilkolt ma is a kokain.
Az áruházak üvegén
a kasszáig lát a szegény.
Zizeg a szalma, menj, aludj.
A kasszáig lát a szegény.
Végy kolbászt és végy
kenyeret,
őrizd meg jól az életed.
Zizeg a szalma, menj, aludj,
őrizd meg jól az életed.
Aki majd főz is, csókol
is,
kerül majd egyszer asszony is.
Zizeg a szalma, menj, aludj,
kerül majd egyszer asszony is.
1927. jan./1928 vége
Egy átlátszó oroszlán él
fekete falak között,
szívemben kivasalt ruhát hordok amikor megszólítlak
nem szabad hogy rád gondoljak munkám kell elvégeznem,
te táncolsz,
nincsen betevő kenyerem és még sokáig fogok élni,
5 hete, hogy nem tudom mi van veled
az idő elrohant vérvörös falábakon
az utak összebújnak a hó alatt,
nem tudom, hogy szerethet-e téged az ember?
néma négerek sakkoznak régen elcsendült szavaidért.
1927. jan.
A patron sosem kelt föl
reggel,
Párizsban Jeanettek a Berták
s borbélynál is vehet az ember
főtt spenótot vagy égő gyertyát.
A Saint Michelen végig
hatvan
meztelen nő dalol az éghez
s a Notre Dame: belül hideg van,
felül öt frankért rám lenézhetsz.
Az Eiffel-torony éjjel
eldől,
bebúvik paplanos ködökbe,
ha lány vagy, megcsókol a rendőr
s az illemhelyen nincs ülőke.
1927. ápr. 8.
Oly sok zavart okoztál –
kedvesebben
bánsz legjobb barátommal, mint velem.
Csak hajadat szeretném simogatni.
Alig is érnék hozzá.
Idegen érzések bántanak meg.
Vízcsepp
alakjában világítsz álmaimban.
Csak kapáltam nap mint nap egyre.
Kis ösvényecském el van keveredve
búsító fürtjeiddel.
Sándor úrnak jó keztyűje van
s az én kezemet nem melengeted.
Iddogálnak – hej! – a legények,
ünnep van
és én nem tudok örülni neked.
1927 eleje [?]
Ahol nincsen villanylámpa
gyújtsd a burzsit fáklyalángra,
ahol nincsen hús a babban
füstölt burzsuj főjjön abban,
ugy biz édes cimborám!
Rossz cipőd nem ér egy
füttyöt?
Burzsujszemmel kend a bütyköd.
Hát az ablak? Vedd a sorját,
gitteld be a burzsuj orrát,
ugy biz édes cimborám!
Hol titkolni kell a
harcot,
burzsibőrbe kösd be Marxot;
de ne Marxot, hanem inkább
Bakunint és Kropotkinkát,
ugy biz édes cimborám!
Egyre többen, egyre
jobban,
irtsd a burzsujt megfontoltan:
aki gyönge anyámasszony,
az csak százhuszat akasszon,
ugy biz édes cimborám!
1927. ápr.
Lidi nénémnek öccse itt,
Batu khán pesti rokona,
kenyéren élte éveit
s nem volt azúrkék paplana;
kinek verséért a halál
öles kondérban főz babot –
hejh burzsoá! hejh proletár! –
én, József Attila, itt vagyok!
1927. máj.
Ó bánat ne érj el csak
holnap
ma nem voltam csók senkinek
eredj felhő hisz úgyis mennél
ha árnyad nem volna hideg!
1927. máj.
***
Örökkön háborog a tenger
örökkön zúgnak a lombok
örökkön fájdalmas az ember
örökkön kicsik a dolgok.
1927. jún.
***
főzz neki lüszi huslevest
fogd meg ügyetlen karjait
mig hátranézel eltünik
és rózsaszinné változik
egy felhőn alszik délután
húzd összébb jól a sálodat
1927 vége
Ó Európa hány redő
minden redőben gyilkosok
ne hadd hogy sirassam a lányt
ki két év mulva szülni fog.
Ne hadd hogy szomorú
legyek
Lucie nővérem hazavár
a gyilkosokban félelem
s a félelemben a halál.
Verset irok hogy szórakozz
adjon kezet ki megmaradt
az irodalmi klikkeken
ez a versem is elakad.
Egy légy a tejben
megfuladt
a tenger a hegyfokra jött
s egy teritett asztal uszik
a jóllakott habok fölött.
1927. júl. 17.
Simon Jolán
Egyszer, ha nem veszi
észre,
nézzetek arcába hosszan,
magános férfiak gondolták ki,
amikor én még futballoztam.
Élete: peng a levegőben,
borítsátok be nagykabáttal,
sosem szavalt még verset tőlem,
súrol, szalad egy könyvállvánnyal.
Ha volna kollektív
iparosfa,
téli cipőjét megteremné,
ha volna igazszívű kecske,
az ő dícséretét mekegné.
1927 vége/1928. aug.
Németh Andor
Egy nagyon tiszta
vízcseppet
dörgöljetek a szemire –
harminchat éve várja már
térden a kékpúpú teve.
Lidi, főzz neki
húslevest,
rabbi, mondj neki kabbalát,
vegyetek békákat neki,
hogy legyen népe legalább.
Vad ágyúszóval vágtatott
gyöngyház-korán a tenger át,
két fürtjén őrzi a leölt
halacskák szürke sóhaját.
1927 szept. 22./1928.
aug.
Áldalak búval,
vigalommal,
féltelek szeretnivalómmal,
őrizlek kérő tenyerekkel:
búzaföldekkel, fellegekkel.
Topogásod muzsikás
romlás,
falam ellened örök omlás,
düledék-árnyán ringatózom,
leheletedbe burkolózom.
Mindegy, szeretsz-e, nem
szeretsz-e,
szívemhez szívvel keveredsz-e,
látlak, hallak és énekellek,
Istennek tégedet felellek.
Hajnalban nyujtózik az
erdő,
ezer ölelő karja megnő,
az égről a fényt leszakítja,
szerelmes szívére borítja.
1927 karácsony