Egyéb szépirodalmi művek
|
|
|
|
|||||
|
|
|
|
|||||
|
|
|
|
|
|
|
««« [I] Piros történet
»»»
– Nem láttad a
tehenet? Kétfelé állt a szarva és gomb volt a végén. Aztán amikor fejtem,
szeliden hallgatózott.
–
De bizony, láttam a madarat, piros almát tartott a csőrében. Fölvetette a fejét
és tartotta benne.
–
Nem láttad a tehenet? Este letérdelt lassan, aztán elaludt. Borja is volt, de
azt elvitték, tul a folyón. Ballagott az úton, a farkát meg mozgatta jobbra,
balra.
–
Mondom, a madár fölvetette a fejét és tartotta benne. Piros volt és én most
keresem. Tudom, hogy ideesett az alma. A halak pedig most odavannak, ahonnan a
madarak jönnek. Bizonyosan ott van a dombon a fémek között. Mert nagyon
csillogott, amikor leejtette.
*
Kissé
jobbra dőlt, nagy fémkockát szoritott a hóna alá és elindult. Könyöke kiállt,
mint a kocka kilencedik sarka és beleütődött az ajtófába. A sarkon már egészen
jobbra dőlt. Megkérdezte a rendőrt:
–
Nem tudja kérem, merre van a Lovag–ucca?
–
Ahol a József Attila lakik? Hogyne tudnám. Nagy költő ő és én vigyázok a
rendre. Sisakom is hegyes, hogy leperegjen róla az eső.
–
No látja. Mindjárt tudtam, hogy maga derék ember. Ugyan őrizze meg ezt itt, ni.
Mire az utolsó vonatok megérkeznek eljövök, hogy magammal vigyem.
Hóna
alá nyúlt, letette a fémkockát. A járó kelők pedig megálltak. Különös volt,
hogy egy fémkockát őriz a rendőr. Az asztalt csöndesen világított és az emberek
csodálkozva gyerekjátékokat vettek a boltban.
*
–
Fölfedezték a kozmikus sugarakat és te épp egy órája, hogy ott ülsz abban az
alacsony székben. Látod, a famunkások már megcsinálták a magos szekrényt. Sok
ajtaja van és amikor kinyilik, megolajozzák a tengelyeket. Mit fogsz
beléakasztani, ha alacsony székben ülsz és hegyesorru hajókon nem ringattad a
gyerekedet?
*
A
bankigazgató elbocsátotta munkásait, mikorra megérkezett. Azonnal fölakasztotta
tarisznyáját a kilincsre, átöltözött és előfizetett a helybeli lapokra.
Sétaközben
találkoztak először. Az emberek összebujtak a szögletekben és hajlongtak
körbe–körbe. Nyitott tenyerükből kiesett a sötét esernyő, mellyel épp tréfásan
fenyegetőztek. A négy fal sima testével tartotta a menyezetet, mely fehéren
terült a magasban, párhuzamosan a szeretőkkel. Középen állt a négyzetes hasáb,
egyetlen vörös vastömb.
*
–
Látom, jössz az útról, ahol kétoldalt ülnek a fáradt bokrok és az utasokra várnak,
akik jönnek a város felé. Odaérnek és szólnak: No bokor, mit vársz?… Azok meg
ülnek, mert fáradtak és várakoznak az utasokra, akik jönnek a város felé.
–
Látod, jövök az útról és keresem a tehenet. Meg kell keresnem, mert nőnek a
gyerekek és kell, hogy ringatózzanak a hegyesorrú hajókon. Nagy kéményükből
füst száll föl és mennek, a hullámok pedig piros golyókat gurigálnak előtte. De
te szép vagy, hát nesze.
Lehajolt,
fölemel egy marék fekete földet és símára nyitott tenyérrel odanyújtotta. Az
pedig kezet szorított véle s a földet magasba nyujtotta a fejük fölött. Egészen
magasra, kabát ujja is visszacsuszott a könyökéig.
–
Köszönöm a szíved és íme, megőrzöm.
Azzal
a földet a pengő ínnal szerkesztett szélbe szórta. Megcsendült az, mint a
poharak, mikor a ház előtt gyerekek szaladgálnak és lobogó hajukon átsüt a
napfény.
◄ ►