Tanulmányok és cikkek,
1923–1930
|
|
|
|
|||||
|
|
|
|
|||||
|
|
|
|
|
|
|
«««
[50] [Tisztelt Szerkesztőség!...]
»»»
Tisztelt Szerkesztőség! Engedjék meg, hogy a Bartha
Miklós Társaságot ért támadásokhoz én is, aki a Társaság egyszerü tagocskája
vagyok, hozzászóljak. Tag lévén, személyemben is érint a vita, hiszen setét
ellenforradalmároknak bélyegeztek bennünket, amiért a magyarság különös
állapotát hangsulyozzuk. Holott minden, ami van, különösen van és a különös
mivolt éppoly kevéssé tagadható meg a magyarságtól, mint a németségtől vagy az angolságtól.
Az is gunyosan idéztetett fejünkre, hogy[1] szocializmust hirdetünk ugyan,
de „történelmi adottságainknak megfelelő” szocializmust. Holott aki a történelmet
bármilyen irányban alakitani akarja, annak első dolga, hogy a történelmi
adottságokat tartsa szem előtt.[2] Az is állittatott, ami ha igaz
volna, valóban nevetséges volna, hogy mi a különben tiszteletreméltó
szántóvetőtől akarjuk tanulni az elmélkedést. Ahány[3] ellenvetés, annyi tévedés. De
hogy szavamat össze ne vétsem, nézetemet és válaszomat a következőkben[4] adom elő.
1. Azzal kezdem, ami mozgalmunk
ifjusági mivoltának is magyarázata és aminek figyelmen kivül hagyása miatt
támadt körülöttünk a tagadhatatlan zavar, hogy t.i. mi egyszerüen kivül állunk
azokon a zárt eszmei kereteken és tagolódásokon, amelyek Magyarországon ezideig
a szellemi csoportosulásokat jelentették. Világfordulat után nőtt férfiak
vagyunk és kissé csodálkozva látjuk, hogy minduntalan olyan eszméket akarnak
nékünk kézbesiteni, amelyek a háboru előtt keltek, a háboru előtt adattak
postára és amelyeket nem értünk, mert nem nekünk szólnak. Cimzett meghalt,
elköltözött. S ahogy a köztérekre nézünk, hát ott is[5] tartalmatlan fogalmak körül[6] tombol mindenfajta elvi
küzdelem. A szembenálló felek egy valóság (a magyarság) szellemi irányitásáért
vivott harcban általános eszméket oly módon szegeztek[7] untalan egymásnak, hogy azokból
éppen a szóban forgó valósághoz való vonatkozás tünt el, miként a pára. A szánk
is tátva maradt, amikor a fegyvercsörgésből kihallottuk, hogy a nemzeti eszme
és a társadalmi elv csakugy fenekedik egymásra, és még lejjebb esett az állunk,
amikor[8] kioktattak bennünket, hogy azért
vagyunk kulturálatlanok mi magyarok, mert a nyugati életformát nem akarjuk
honunkba fogadni. Erre szakállas pacifisták tanitgattak, akik persze
elfeledték, hogy előbb egy kis világbirodalmat kellene beszereznünk. Mit is
csináljunk mi fogékony lelkü ifjuság, ennyi ellenmondás közepette? Hiszen mi
szeretjük a kulturát, szeretjük nemzeti[9] mivoltunkat, szeretjük az
elnyomottak fölszabaditását, – magunk is proletárok vagyunk. Lehet-e, hogy
valóságosak legyenek ezek az ellenmondások? Hogy erre a kérdésre megfeleljünk,
az egyetlen szilárd alapot választottuk, a magunk valóságát, a magyarság
valóságát.
Mindenek előtt megállapitottuk,
hogy a magyarság állapota éppugy különös, mint bármelyik másik nemzeté. Nemzeti
eszménk és eszményünk tehát nem eshet egybe a világszerte „nacionalizmus” néven
ismert állásfoglalással – azaz különös mivoltunk megértése más irányba kell,
hogy vezessen bennünket, mint teszem, a francia mivolt megértése a franciát.
Hiszen a nemzeti eszmében logikailag éppen a különösség az általános[10] momentum,[11] a különböző nemzetiségek nemzeti
eszméjében éppen az a megegyező mozzanat, hogy tartalma nemzetiségek szerint
más és más. Dehát miféle magyar tartalmat is adtak beléje előttünk való
hirdetői? Ime, egy eszme, amelyet[12] sulyos fegyverként forgattak,
holott üres volt, mert semmi más nem volt belsejében, mint a mit minden
nemzetnél, bárhol is megtalálunk, ahol nem értik, amely[13] tehát ellenmondásban van
önmagával, mert különösséget igér és általánosságot ád. A szocializmus szintén
megmaradt hazánkban német szocializmusnak,[14] – vagy világméretekben
gondolódott el általános elvei értelmében, vagy csekély[15] ipari munkásságunk
osztályharcaként, de mindenképpen a magyarságra való vonatkozata nélkül. Pedig
ipari munkásságunknak osztályharca csak szektaküzdelem, mert a közvetitő
tőkéseket leszámitva[16] mindannyian proletárok és pedig
a nyugati tőke bérmunkásai vagyunk.[17] Tudatos osztályharcot[18] a magyarság egészének[19] kellene folytatnia. Igaz, hogy
ebből a szempontból a reformizmus értelmetlen. De értelmetlen a tőke[20] gondolata, a polgári
radikalizmus is. De itt a legkedveltebb és legértelmetlenebb vádakhoz érkeztünk
el.[21]
Ez az, hogy mi ifju szellemi
kannibálok (Róna Imre mondja ezt egyik tagtársunkról) az áldott nyugatot
faképnél hagyjuk. Holott nyugat a miveltség, azaz kultura, nyugat a
polgárosulás, az bocsánat, civilizáció. Nyugat a jólét és a szabadság, a
népképviselet meg az „élite”, nyugat a fehér[22] ember fölvilágositó
világfoglalása. Hazánk minden haladása is a nyugat jegyében kovácsolta győztes
fegyverét, mert nyugat a nemzetiség s a nemzetköziség arany középszere.
Egyszóval: a nyugat a tőke világa.
A nyugat a tőke világa, és
valóban, hazánk szellemi életében a tőkés termelés fejlődő mozzanatait jelzik a
nyugat ismétlődő csatakiáltásai. A háboru előtti magyar társadalom mutatja ezt
a legtisztábban. Magyarország – ne áltassuk magunkat – egyszerüen gyarmat lett,
amikor a polgári termelés megszületett.[23] A többi ment, mint a
karikacsapás. Mint minden gyarmaton, itt is nőtt helyi tőke, amely a
kilencszázas[24] években már elég erősnek érezte
magát ugyannyira, hogy szószólói- eszmevivői minden téren s igy az irodalomban
is, támadólag állhattak ki a régi világ képviselői ellen. Megindult a Nyugat c.
folyóirat, amelynek minden elvi állásfoglalása a tőkés polgárosulás eszméjéhez
kötött volt, mert hiszen a tőke onnan szedi jelszavait (a „nyugatot”, a
„szabadságot”, vagyis a vagyonossággal arányos polgári szabadságot), ahonnan
eredetét veszi. De a tőke magyar képviselőitől mást nem is igen lehet
elvárnunk. Természetes, hogy számukra a nyugati a legkivánatosabb életforma,
hiszen jövedelmüket, pénzüket csak kellemesebb olyan nagypolgári keretek között
keresni és költeni,[25] amelyre a nyugati mód és
elsősorban Párizs, a világ bordélya, vált a példák példájává. Osztálylélektani[26] szempontból tehát érthető a
háboru előtti nyugatos fölbuzdulás, de valóban zavarosak azok a magyarok,
akiket ma ilyesféle lobogó lelkesit. Mert a nyugati életforma olyan arányban
különbözik a magyartól, ahogyan a magyar meg az angol összes munkásság összes
keresetéből kikerülő átlagos munkabér. Az egypengős napszámok országa vagyunk,
– hol is vagyunk mi a nyugattól. Ez persze csak mai állapotunkat jelöli, de nem
magyarázza meg állásfoglalásunkat. Nos, mi tudjuk, hogy a nyugati polgári
életforma tőkehalmozódás eredménye, – csak ellenfeleink hiszik ez az életfolyamat
forditva esett. Magyarországon azonban a tőkés fejlődés egyszerüen ki van
zárva, egyrészt természeti kincseink hiánya, másrészt a tőke általános válsága
miatt. A nyugati tündér tehát kispolgárok ábrándja, de a magyar közösség zöme,
a parasztság- munkásság számára egyenesen a tőkés ellenforradalom[27] ördöge. (A Magyar Szemle rótt
meg legutóbb bennünket a nyugattól való elfordulásunk miatt.) Annyit elismerek,
hogy a magyarságra való tekintet nélkül vitatni lehetne Keleteurópa ideig-óráig
való tőkés fejlődési lehetőségét, aminthogy a kinaiakra való tekintet nélkül
igyekszik Kinában a nyugati tőke érvényesülni. De ebben az esetben az egész
magyar közösség kizsákmányoltja marad a nyugati tőkének, a magyar dolgozókról
nemcsak a bőrt nyuznák le, hanem egyszerüen kicsontoznának [28] bennünket. Mert nemcsak a helyi
– közvetitő – tőkésséget kellene eltartanunk, hanem minden erőnkkel akaratlanul
is azon szolgálnánk, hogy nyugaton – és nem nálunk – a polgári életszint
fenntartassék.[29] Mármost nézzük három főoldaláról
a dolgot. 1. Nemzeti szempontból a tőkés renden belül a magyarság[30] pusztulását látjuk magunk előtt.
A magyar nemzetiség érdeke tehát a tiszta szocializmus, éles ellentétben
például az angol nemzeti érdekkel, amely a tőkés gazdálkodással egybeesik,[31] és eltérően ama gyarmati
országokétól,[32] amelyeknek helyi tőkéssége
természeti kincseik révén igérhet nemzeti fejlődést a kapitalizmuson belül is.
Tehát éppen különösségünk[33] hangsulyozása nem reakció, hanem
a szocializmusnak igen okosan forgatható fegyvere. 2. Általános emberi szempont
szerint egyáltalában érthetetlen, hogy bolond módon miért segitsük a nyugatot
még magunk ellen is abban, hogy az egész emberiséget, saját munkástömegeit is
beleértve, kizsákmányolja. Jámbor délibáb marad az emberek testvérisége mindaddig,
mig formát nem adunk neki. Ez pedig a szocializmus. 3. Nos és itt van a
nem-nemzeti és nem emberies álláspont is, a tudományos szocializmusé. De a
nyugatot nem is a kultura, nem a lelki tartalmasodás, hanem a civilizáció, a
polgárosulás jellemzi. Nem szükséges kiállanunk azzal, hogy hát nem kérünk
belőle, – elég megállapitanunk azt, hogy nem kapunk belőle.
A
közlés alapja:
Nyomtatott forrás:
Gépirat, 3 f., 339 x 208 mm.
Számozás géppel: [1], 2-3. A
gépirat a 3. lap alján megszakad.
Magántulajdonban, az 1. idegen
kéz tételszámozásában: 34.
1. javítási szakasz: írógép; 2.
javítási szakasz: ceruza; 1. idegen kéz.
Aláíratlan.
Kiadva:
– Szabad Nép, 1946.
szeptember 1.
– JAÖM, III, pp. 311-312.
[1]
[A forrásban:] fejünkre hogy
[2]
[Előbb:]1 előtt, [végül: főszöveg]1
[3]
[Előbb:]1 elmélkedést. Holott iratunk szerint nem mondtunk mást,
minthogy „ne csak Kanttól és Husserltől, ne csak Humetól és Russeltől, ne csak
Descartestól és Bergsontól. De [majd:]1elmélkedést. H [végül:
főszöveg]1
[4]
[Előbb:]1 nézetemet a következőkben [végül: főszöveg]1
[5]
[Előbb:]1 ir [végül: főszöveg]1
[6]
[A forrásban:] küröl
[7]
[Előbb:]1 szegeznek [végül: főszöveg]1
[8]
[Előbb:]1 egymásra. [majd:]1 egymásra, amikor [végül:
főszöveg]1
[9]
[Előbb:]1 s [végül: főszöveg]1
[10]
[Előbb:]1 éppen az az általános [végül:]1 éppen az
különösség az általános
[11]
[A forrásban:] momentom,
[12]
[Előbb:]1 egy vitathatatlanul értékes eszme, amelyet [majd:]1
egy, amelyet [végül: főszöveg]1
[13]
[Előbb:]1 mint a mit a németben és a franciában is megtalálunk.
[majd:]1 mint a mit a németben és a franciában is megtalálunk, amely
[majd:]1 mint a mit minden nemzetnél, a németben és a franciában is
és bárhol is megtalálunk, ahol nem értik, amely [majd:]1 mint a mit
minden nemzetnél, és bárhol is megtalálunk, ahol nem értik, amely [végül:
főszöveg]1
[14]
[A szót az 1. idegen kéz javította:] szocialdemokraciának
[15]
[Előbb:]1 csekélyszámu [végül: főszöveg]1
[16]
[Előbb:]1 mert közvetitő tőkéseket leszámitva [majd:]1
mert a közvetitő tőkéseket leszámitva [végül: főszöveg]2
[17]
[Előbb:]1 a [végül: főszöveg]1
[18]
[Előbb:]1 vagyunk, ami annyit jelent [majd:]1 vagyunk.
Osztályharcot [végül:]2 vagyunk. Tudatos Osztályharcot
[19]
[Előbb:]1 egésze ellen [végül: főszöveg]1
[20]
[Előbb:]1 diadalittas tőke [végül: főszöveg]1
[21]
[Előbb:]1 De itt a vádak csattanójához érkeztünk el. [végül:]1
De itt a legkedveltebb és legértelmetlenebb érkeztünk el.
[22]
[Előbb:]1 nyugat a fölvilágositó fehér [végül: főszöveg]1
[23]
[A forrásban:] megszületetett.
[24]
[A forrásban:] kilenszázas
[25]
[Előbb:]1 között költeni, [végül: főszöveg]2
[26]
[Előbb:]1 E [végül: főszöveg]1
[27]
[A forrásban:] ellenforrradalom
[28]
[Előbb:]1 kicsontoznák. [végül: főszöveg]1
[29]
[A forrásban:] fenntartasssék.
[30]
[Előbb:]1 szempontból a magyarság [végül: főszöveg]1
[31]
[Előbb:]1 egybeesik: [végül: főszöveg]1
[32]
[A forrásban:] országokétől,
[33]
[A forrásban:] különönsségünk