| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Viadalban ha nyerte |
| RPHA-szám: | 2017 |
| Szerző: | Bogáti Fazakas Miklós A verset a modern kutatás tulajdonítja a szerzőnek. |
| Cím: | Carmen Amorrhaeum |
| A szereztetés ideje: | 1585 körül |
| Akrosztichon: | A versnek van akrosztichonja. VIKTORIA |
| Kolofon: | A versnek nincs kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
| Versforma: | a7, a10(4,6), a10(4,6), a10(4,6) Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Nótajelzés: | Dantiscum melodia (RPHA 7126) |
| Dallam: | A vers énekvers. RMDT1/761 |
| Terjedelem: | Terjedelem: 9 versszak |
| Irodalmi minta: | Num 21 |
| Műfaj: | [ vallásos (001) > história (002) > elbeszélő (004) > bibliai (009) ] |
| Felekezet: | 100% szombatos (1 db) |
| Változat: |
| Digitalizált példány: | Változat:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: |
Bogáti Fazakas Miklós, Carmen Amorrhæum. Numeri XXI. Victoria, Dantiscana Melodia
Viadalba ha nyerte,
Az pogán nép ellenségét verte,
Magát szinte ű elfelejtette,
Rút örömre magát eresztette.
Így cselekedék Sehon,
Amorrh király, hogy nyere Moábon,
Hogy nagyétá országát jó módon,
Kin ű hada így örült akkoron.
Katonák, jer Hesbonban,
Az jó Sehon király udvarában,
Ez után is bár menjünk hadban,
Mert szerencsénk jeles leszen abban.
Töviben az királnak,
Lakjunk udvarában mind Sehonnak,
Mind ott épétsünk magunknak
Ha kél, ártsunk onnát szomszédunknak.
Onnát az tűz támada,
Hesbonból moábi Árra szálla,
Ár városát, vidékét pusztítja,
Arnon vidékét, istenit rontá.
Rútol szomszéd nép veszél,
Jaj, szegény Moáb, mint hullál, veszél,
Égél isteneddel, Kámossal veszél,
Hitted isteneddel semmit érél.
Ifjú néped elhulla,
Kihez bíztál, az harcon leomla,
Házi néped Sehon elrablatá,
Gyenge rabit előtte elhajtá.
Az te gyertyád meghala,
Hesbontúl Dibonig mind megromla,
Elpusztítok, valamíg újul Nofa,
Miénk, valamivel bír Médaba.
Az kevélység ezt mondá,
Azért Szihon királt az Úr rontá,
Azután Mózses kezében adá,
Negyed könyvébe Mózses ezt írá.
Viadalba ha nyerte,
Az pogán nép ellenségét verte,
Magát szinte ű elfelejtette,
Rút örömre magát eresztette.
Így cselekedék Sehon,
Amorrh király, hogy nyere Moábon,
Hogy nagyétá országát jó módon,
Kin ű hada így örült akkoron.
Katonák, jer Hesbonban,
Az jó Sehon király udvarában,
Ez után is bár menjünk hadban,
Mert szerencsénk jeles leszen abban.
Töviben az királnak,
Lakjunk udvarában mind Sehonnak,
Mind ott épétsünk magunknak
Ha kél, ártsunk onnát szomszédunknak.
Onnát az tűz támada,
Hesbonból moábi Árra szálla,
Ár városát, vidékét pusztítja,
Arnon vidékét, istenit rontá.
Rútol szomszéd nép veszél,
Jaj, szegény Moáb, mint hullál, veszél,
Égél isteneddel, Kámossal veszél,
Hitted isteneddel semmit érél.
Ifjú néped elhulla,
Kihez bíztál, az harcon leomla,
Házi néped Sehon elrablatá,
Gyenge rabit előtte elhajtá.
Az te gyertyád meghala,
Hesbontúl Dibonig mind megromla,
Elpusztítok, valamíg újul Nofa,
Miénk, valamivel bír Médaba.
Az kevélység ezt mondá,
Azért Szihon királt az Úr rontá,
Azután Mózses kezében adá,
Negyed könyvébe Mózses ezt írá.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.