| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Üdvözlégy, örök Úristen |
Változatok:
| |
| RPHA-szám: | 1404 |
| Szerző: | A vers szerzőjét nem ismerjük. |
| Cím: | Szentháromság-ének |
| Változatok: | |
| A szereztetés ideje: | 1560 vagy azelőtt |
| Kritikai kiadás: | |
| Változatok: | |
| Hasonmás-kiadás: | Változatok:
|
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Idvözlégy, örök Úristen,
Ki vagy foghatatlan fölségben,
Az mennyei nagy dicsőségben,
Angyaloknak nagy örömökben
És dicséretekben.
Idvözlégy, szentséges Atyánk,
Ki kegyesen tekéntél reánk,
Örök halálra kik méltók valánk,
Hogy vétkezék mi első atyánk,
Kétől mind származánk.
Tőled azért el nem vetél,
De minket oly igen szeretél,
Hogy szent fiadnak nem engedél,
Ez világra kit értünk küldél,
Kivel hozzád szerzél.
Könyörülj, kérünk, mirajtunk,
Szent igédet adjad értenünk,
Honnan téged megesmérhessünk,
Örökké hogy veled élhessünk,
És örvendezhessünk.
Idvözlégy, úr Jézus Krisztus,
És mi egyetlenegy megváltónk,
Mi életünk és közbejárónk,
Szent atyád előtt egy szószólónk,
És egy bizodalmunk.
Ki szent atyádnak engedél,
Érettünk hogy tőle lejövél,
Az nagy fogságból el-kimentél,
Értünk mert mindent elszenvedél,
Végre megöletél.
Tekints meg, édes mesterünk,
Ne hagyj bűnnek miá elvesznünk,
Szent hitedet erősíts bennünk,
Hogy neked mindenben engedhessünk,
És benned bízhassunk.
Mert mi csak tetőled függünk,
Azért csak teneked könyörgünk,
Hogy életünkben légy mivelünk,
És csak tetőled viseltessünk,
El ne téveledjünk.
Adj igaz fejedelmeket,
És keresztyén bölcs tanítókot,
Kik hirdessék akaratodot,
És hozzánk való nagy kedvedet,
Irgalmasságodot,
Idvözlégy Szentlélek isten,
Ki Atya, Fiúval vagy egy isten,
Egyetemben egy dicséretben,
Egy akaratban és szentségben,
És egy dicsőségben.
Idvözlégy, árváknak atyja,
Özvegyeknek kegyes bírája,
Tévelgőknek igazgatója,
Szomorú szíveknek bíztatója
És vigasztalója.
Bátoríts minket hitünkben,
Adj szeretetet mi szíűnkben,
Tarts meg mindvégiglen ezekben,
Hogy halálunknak idejében
Ne essünk kétségben.
De mehessünk az életre,
Hol Atyaistennek fölsége
És a Fiúnak dicsősége
Dicsértetik veled egyetembe
Örökkön örökké.
Idvözlégy, örök Úristen,
Ki vagy foghatatlan fölségben,
Az mennyei nagy dicsőségben,
Angyaloknak nagy örömökben
És dicséretekben.
Idvözlégy, szentséges Atyánk,
Ki kegyesen tekéntél reánk,
Örök halálra kik méltók valánk,
Hogy vétkezék mi első atyánk,
Kétől mind származánk.
Tőled azért el nem vetél,
De minket oly igen szeretél,
Hogy szent fiadnak nem engedél,
Ez világra kit értünk küldél,
Kivel hozzád szerzél.
Könyörülj, kérünk, mirajtunk,
Szent igédet adjad értenünk,
Honnan téged megesmérhessünk,
Örökké hogy veled élhessünk,
És örvendezhessünk.
Idvözlégy, úr Jézus Krisztus,
És mi egyetlenegy megváltónk,
Mi életünk és közbejárónk,
Szent atyád előtt egy szószólónk,
És egy bizodalmunk.
Ki szent atyádnak engedél,
Érettünk hogy tőle lejövél,
Az nagy fogságból el-kimentél,
Értünk mert mindent elszenvedél,
Végre megöletél.
Tekints meg, édes mesterünk,
Ne hagyj bűnnek miá elvesznünk,
Szent hitedet erősíts bennünk,
Hogy neked mindenben engedhessünk,
És benned bízhassunk.
Mert mi csak tetőled függünk,
Azért csak teneked könyörgünk,
Hogy életünkben légy mivelünk,
És csak tetőled viseltessünk,
El ne téveledjünk.
Adj igaz fejedelmeket,
És keresztyén bölcs tanítókot,
Kik hirdessék akaratodot,
És hozzánk való nagy kedvedet,
Irgalmasságodot,
Idvözlégy Szentlélek isten,
Ki Atya, Fiúval vagy egy isten,
Egyetemben egy dicséretben,
Egy akaratban és szentségben,
És egy dicsőségben.
Idvözlégy, árváknak atyja,
Özvegyeknek kegyes bírája,
Tévelgőknek igazgatója,
Szomorú szíveknek bíztatója
És vigasztalója.
Bátoríts minket hitünkben,
Adj szeretetet mi szíűnkben,
Tarts meg mindvégiglen ezekben,
Hogy halálunknak idejében
Ne essünk kétségben.
De mehessünk az életre,
Hol Atyaistennek fölsége
És a Fiúnak dicsősége
Dicsértetik veled egyetembe
Örökkön örökké.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.