| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Szent Jób írta könyvében |
| RPHA-szám: | 1318 |
| Szerző: | Szendrői Névtelen A verset a modern kutatás tulajdonítja a szerzőnek. A kolofonban: Az, ki szerzé ínekben, Vala nagy kór ágyában |
| Ajánlás: | Bebek Ferenc |
| Cím: | Szendrői hegedűs ének |
| A szereztetés ideje: | 1545 vagy azután A kolofonban: Boldogasszon-nap táján |
| A szereztetés helye: | A kolofonban: Szendörői gallyában, Bebek Ferenc házában |
| Akrosztichon: | A versnek nincs akrosztichonja. |
| Kolofon: | A versnek van kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
| Versforma: | a7(4,3), a7(4,3), a7(4,3), a7(4,3) Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Dallam: | A vers énekvers. |
| Terjedelem: | Terjedelem: 18 versszak |
| Műfaj: | [ vallásos (001) > história (002) > elbeszélő (004) > bibliai (009) ] |
| Kritikai kiadás: | ItK 1953. 231 |
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Szent Jób írta könyvében,
jámbor vala éltében,
vala nagy késértetben,
ördögtül büntetésben.
Ha jót Istentül vettünk,
gonoszt mire ne vegyünk,
Isten mivel szerete,
idegön földön fektete.
Vagyok én kór ágyamban,
oly gyakor jajgatásban,
egy lovam betegödék,
velem együtt nehezödék.
Ű sokat nem múlata,
mert másnap len megholta,
előlem félódalt kicsúsza,
tó mellett ebeket halásza.
Négy patkója kezemben,
vagyok oly reménségben,
bizodalmam Krisztusban,
azután krónikámban.
És mind az sok urakban,
és bízott barátimban,
engöm gyalog nem hadnak,
patkómhoz lovat adnak.
Magam mast is egy lóra
fölszörzöttem mankómra,
de az sincs nagy hasznomra,
mert nem elég járásomra.
Én lábamat tisztölöm,
mert mankómhoz kötözöm,
másfelől állatok egy embört,
vonszom el-ki mint egy dögöt.
Úgy én el-kiballagok,
farkas módra vigyargok,
az kik látják, nem bánják,
csak csudámat vigadják.
Nekik én azt ígéröm,
székik papiros legyön,
tetékön köröm mérög keljön,
hajok hegyesül legyön.
Talpok siketüljenek,
könyökben vakok legyenek,
kenyerök háslevél legyön,
italjok piros bozza legyön.
Papiros székön üljenek,
engöm úgy nevessenek,
vagyon oly bizodalmam,
hogy megvigaszik én lábam.
Mert gamóját mankómnak,
ígértem Szent Farkasnak,
meglátja, ha találom,
bizon hozzáhagyítom.
Én ágyamban vadászok,
sok vadakat én fogok,
hat lábukat tördelök,
azon én nem örvendök.
Egészségem tudjátok,
ha krónikámat halljátok,
szendörői gallyában,
Bebek Ferenc házában.
Az ínöket zengettem,
az nótáját pengettem,
issza Bebek jó borát,
törölgeti tarkóját.
Isten lássa jovával,
az két szép magzatjával,
és ű asszontársával,
vitézlő jámborokkal.
Bódogasszon nap táján,
szendörői gallyában,
az ki szerzé ínekben,
vala nagy kór ágyában.
Szent Jób írta könyvében,
jámbor vala éltében,
vala nagy késértetben,
ördögtül büntetésben.
Ha jót Istentül vettünk,
gonoszt mire ne vegyünk,
Isten mivel szerete,
idegön földön fektete.
Vagyok én kór ágyamban,
oly gyakor jajgatásban,
egy lovam betegödék,
velem együtt nehezödék.
Ű sokat nem múlata,
mert másnap len megholta,
előlem félódalt kicsúsza,
tó mellett ebeket halásza.
Négy patkója kezemben,
vagyok oly reménségben,
bizodalmam Krisztusban,
azután krónikámban.
És mind az sok urakban,
és bízott barátimban,
engöm gyalog nem hadnak,
patkómhoz lovat adnak.
Magam mast is egy lóra
fölszörzöttem mankómra,
de az sincs nagy hasznomra,
mert nem elég járásomra.
Én lábamat tisztölöm,
mert mankómhoz kötözöm,
másfelől állatok egy embört,
vonszom el-ki mint egy dögöt.
Úgy én el-kiballagok,
farkas módra vigyargok,
az kik látják, nem bánják,
csak csudámat vigadják.
Nekik én azt ígéröm,
székik papiros legyön,
tetékön köröm mérög keljön,
hajok hegyesül legyön.
Talpok siketüljenek,
könyökben vakok legyenek,
kenyerök háslevél legyön,
italjok piros bozza legyön.
Papiros székön üljenek,
engöm úgy nevessenek,
vagyon oly bizodalmam,
hogy megvigaszik én lábam.
Mert gamóját mankómnak,
ígértem Szent Farkasnak,
meglátja, ha találom,
bizon hozzáhagyítom.
Én ágyamban vadászok,
sok vadakat én fogok,
hat lábukat tördelök,
azon én nem örvendök.
Egészségem tudjátok,
ha krónikámat halljátok,
szendörői gallyában,
Bebek Ferenc házában.
Az ínöket zengettem,
az nótáját pengettem,
issza Bebek jó borát,
törölgeti tarkóját.
Isten lássa jovával,
az két szép magzatjával,
és ű asszontársával,
vitézlő jámborokkal.
Bódogasszon nap táján,
szendörői gallyában,
az ki szerzé ínekben,
vala nagy kór ágyában.