Tinódi Sebestyén, Summáját írom Eger várának (RPHA 1292)

Summáját írom Egör várának,
Megszállásának, viadaljának,
Szégyönvallását császár hadának,
Nagy vigaságát Ferdinánd királnak.

Urak hallyatok szép csuda dolgot,
Mint az Úristen ada vígságot,
Mutat hozzátok irgalmasságot,
Az pogánokon álla bosszúságot.

Megírtam bévön históriáját,
Egör várának ő nagy romlását,
Mast revidedön annak summáját,
Megérthetitök ő nagy sok csudáját.

Mikor írnának ezörötszázban
Az negyvennyolcban Magyarországban,
Egör vára lőn király számában,
Király megérté, volna pusztaságban.

Az ruszkai vitéz Dobó Istvánt
Egré bocsátá, főtiszttartóját.
Zay Ferencöt más porkolábját,
Ezökre bízá jó végháza kulcsát.

Jó király adá Oláh Miklósnak
Az pispökségöt, főtanácsának,
Negyvenkilencben akkort írának,
Az vár tartásán megigazodának.

Az ezörötszáz íránk ötvenbe,
Egri sereggel felkészületbe
Puszta Szolnokot nagy hertelembe
Vevék, épejték minden szükségébe.

Takarva hagyák szolnoki tisztbe
Zay Ferencöt nagy hívségébe,
Mecskei Istvánt Egré helyébe
Dobó mellé hozák ötvenegy esztendőbe.

Jó szertartással, gondviseléssel
Ez két tiszttartó nagy szeretetvel
Az tisztöt bírák egymást értésvel,
Királt szolgálák oly nagy vitésségvel.

Régen hallották tisztösség dolgát,
Hogy az végvárnak ő tiszttartását,
Mikoron értik rájok szállását,
Mint kell állani annak minden sarát.

Jól értik vala az Amhát basát,
Az beglerbékkel az császár hadát,
Miként megvötték vég Temesvárát,
Mint ott megölték jó Losonczi Istvánt.

Az Temesvárral sok végházakat
Ők elbírtanak tartományokat,
Elfutamtatták Tiszántúl valókat,
Megrettentötték erdéli hadakat.

És az Felföldön az Ali basát,
Mint gyorsan megvött sok végházakat,
És ő megverte az király hadát,
Vég Egör alá készíti nagy hadát.

Gongyok nagy vala ez vitézöknek,
Az jó királnak és az pispöknek,
Itt az uraknak és vármegyéknek
Segétség felől levelet küldének.

Ezt őfelsége el sem hallgatá,
Jó vitézöket Egré bocsátá,
Kiknek az király szép szókat ada,
Kegyelmességét mindönben ajánlá.

Vitézök ezök: egy Pető Gáspár,
Zoltai István szép lovagokval,
Az Bornemissza Gergely deákval
Bémentek vala nagy szép drabantokval.

Rágondolának felföldi urak,
Hat vármegyéből sok nemes urak,
Az öt várasból az polgár urak
Jó drabantokat Egré bocsátának.

Vala káptalannak száz drabantja,
Kit Egör várba bé sem bocsáta,
Csak az jó Figedi Jánost adá,
Huszonhetedmagával bébocsátá.

Az vitéz Dobó azt meggondolá,
Mi szükség volna megszállott házba.
Az várasokból hamar hívata
Sokféle mestört ő ott béhozata.

Rendönként nékik mind munkát ada.
Az sok pap közzül csak Bálint vala,
Véle elfutott egy vén pap vala,
Kik Egör várban bészorultak vala.

Az egri népnek derék summája:
Tizenkilencszázharmincöt vala,
De még ebben sok elszökött vala,
Az jámbora bátor szível benn vala.

Nám, ez idő köszt az Ali basa,
Budai beglerbék herélt basa,
Amhátot, beglerbéköt hívatá:
Szolnokot, Egröt, hogy ő megszállaná.

Az Ali basa Szolnok alá szálla,
Az Amhát pasa hadával juta,
Pasa bészálla, mint egy párkámba,
Szent Mihály hónak negyed napján vala.

Kárt nagyot valla párkán Szolnokba
Felségös király álgyúszerszámba,
Kik benn valának az tiszttartásba
Kisebbödének az ő mivoltokba.

Mely hamar pasa lövelet íra,
Két porkolábnak Egré iktatá,
Vitézök előtt magyarásztatá,
Az két porkoláb mind tuttokra adá.

Erről írt vala az Amhát pasa:
Hogy Egör lenne császár végháza,
Az két porkoláb es hív szolgája,
Semmi nem kele az ő kővánságába.

Gyorsan il szerzést ők végezének:
Többé ha levelet béküldenének,
Bébocsáttatnék, de el ne vétetnék,
Az kösség előtt véle megégettetnék.

Szörzés más ez lőn kösztök végezve:
Senki szálláskor ki ne ivöltene,
Se jót, se gonosz szót ne ejtene,
És ketten-hárman ne súgna-settegne.

Az szörzést kösztök ha ki megszegné,
Csak egy fejével érte fizetne.
Két főkapitán arra felelé:
Több hadnagyok nélköl semmit értene.

Lenne szertartás: egymást értenék,
Egy akarattal jót végeznének,
Vármegadásról ki csak emléköznék,
Vagy fő, vagy kösség, érte megöletnék.

Lőn ráfelelés, mind jóváhagyák.
Vígan az császár hadát ők várják,
Segétségét csak Istennek várják,
Őbenne bíznak, életöket jobbítják.

Az Egör vára rossz kőfal vala,
Nagy helyön vala, szakasztva vala,
Szép lakóhelye pispöknek vala,
Drága monostor közepötte vala.

Sőt mindkét várnak tornya, bástyája,
Gyakor helyökön tapasztott palánkja,
Egynéhány helyen töltése, dombja,
Azokon feláll álgyúja, taraszkja.

Ásott sok vermök, árkok valának,
Vártát nyolc részre ők elosztának,
Sok vitézöket béállatának,
Álló seregöt négyet meghagyának.

Nagy bévön eszt mind nagy krónikába
Néktök megírtam ő állatjába,
Itt rövid szóval csak summájába,
Hogy ne légyetök restök hallásába.

Az vitéz Dobó István főhadnagy,
Mecskei István társa más hadnagy,
Jó Pető Gáspár harmad főhadnagy,
Zoltai István az negyedik hadnagy.

Köztök Bornemissza jó Gergöly deák
Ötedik hadnagya jó királnak,
Figedi János az káptalannak
Hadnagya vala egri pap uraknak.

Vala ezöknek nagy vitésségök,
Minden igyekbe nagy bölcseségök,
Kikhöz hallgatnak sok jó legényök,
Az krónikába megvagyon ő nevök.

Jó hívséggel ők embörködének.
Munkát, fáratságot szönvedének.
Kik erős hitben mindvégig lűnek,
Sok jámbortúl ők jó nevet nyerének.

Immár Szolnokból az császár hada,
Jó Ali basa elöl indula,
Sok végbeli bék ővéle vala,
Huszonötezörön Egör alá szálla.

Ali basával vala Arszlán bék,
Nándorfejérvári, szendörői bék,
Memhethán vala és az Halom bék,
Veli bék, Kamber bék, nagy Musztafa bék,

Dervis bék vala. Jó szerrel jönnek.
Rájok Egörből el-kiötének,
Az terekökben ők megölének,
Drága morhákat őtőlök nyerének.

Az Ali basa Királyszéki alá
Az felszél felől hegy-völgyön szálla,
Három nagy álgyút hegyre vonyata,
Kilenc golyóbist az várban bocsáta.

Láták az hősek, gyorsalkodának,
Aznap leverék héát palotáknak,
Az több házaknak, nagy monostornak,
Épen gyújtástúl hogy maradhassanak.

Ím az várasi molnákat, házakat,
Az káptalant és szentegyházakat
Azon nap felégeték azokat,
Hogy jobban lőhessék az pogánokat.

Az Kisasszon nap után ez vala,
Vasárnap vala ezörötszázba
Ötvenkettőbe ez szállás vala.
Harmadnap nagy sáncokat vettek vala.

No, Királyszékiről lőnni kezdének,
Töltésre, nagy monostorra lőnnek,
Onnat szép álgyúk mert igen zöngnek,
Jó Dobó miatt sok terekök vesznek.

Az Királyszékin álgyúk hullának,
Álgyúkerekek, agyak romlának,
Főpattantyúsok ott meghalának,
Öt nap egymásra golyóbist szórának.

Kapun mindennap kiötnek vala,
Lovat, juhot, barmot itatnak vala,
Vizet hordókkal béhordnak vala.
Arszlán bék juta, klastromnál leszálla,

Szép négy taraszkot előhozata,
Lövőhelyökre igazíttatá,
Az földbástyára sokat szórata,
Sok golyóbissal hőseket bolygatá.

Esmég másodszor ők kiötének,
Az törökökvel igyeközének,
Sebösödének, semmit nyerének,
Másszor Iovakat, öszvérököt nyerének.

Gyorsan ötödnap az Amhát basa,
Sok szancsákokval beglerbék basa,
Tihemér felől beglerbék szálla,
Az vadkert felől Amhát basa szálla.

Juta sok jancsár, vár alatt szálla.
Másfélszázezör az császár hada,
Tizenhat vala öreg álgyúja,
Sok taraszkjának ott száma nem vala.

Ez basák együtt tanácskozának,
Hetednap sok sáncokat ásának,
Nagy sok kasokat ők fonatának,
Földdel megtölték, tárgyokat alkotának.

Várra álgyúkat ők szegezének,
Egynéhányfelől kőfalt törének,
Kik miá belől sokan veszének,
Tözeslaptákat, nilakat bélövének.

No, benn az hősek igen forgódván,
Jó Dobó István, Mecskei István,
Az vitézöknek ők parancsolván,
Törés aránt töltésöket alkotván.

Vermöket sokat ott benn ásatnak,
Töltött kasakat ők ferakatnak,
Ó gerendákat ők felásatnak,
Tüzeslaptákat vizes bőrrel oltnak.

Az kilső várban meg-meg forgódnak,
Gergely deák, Pető, Zoltai vannak,
Csak vitéz módra ők es forgódnak,
Mert az terekek ott es igen rontnak.

Lövik erőssen az szép házakat,
Ott lerontanak sok kőfalokat,
Az kölső várban mind az bástyákat,
Ó kapu környül mind az kőfalokat.

Láttyák az hősek, nappal kit rontnak,
Az főhadnagyok igen forgódnak,
Éjjel erőssen azt bécsinálják,
Mind az vártákot több néppel újítják.

Az ostromokat minden meghallya,
Mikoron vala Szent Mihály napja,
Az megszállásnak egy héán húsz napja,
Éjjel terekek bégyűltek sáncokba.

Sivalkodással reggel hajnalba
Felszóval vannak Allá kiáltásba,
Az palotákra nagy ostromlásba,
Huszonhét zászlóval másznak kőfalra.

Az szeglettorony Bolyki bástyája,
Bolyki Tamásnak hol lőn halála,
Zászlóval terek ott es rohana,
Bebek tornyára sok terek rohana.

Törésére az régi ó kapunak
Huszonhét zászlóval bévön jutának,
Vitésségöket ők mutatának,
Várbélieknek nagy gondot adának.

Csuda bátorok ott benn valának,
Bölcsen hadnagyok ott forgódának,
Jóllehet bennök sokan hullának,
Rajtok terekek semmit kophatának.

Isten magadá szerencséjeket,
Mert ő meghallá könyörgésöket,
Ám ott elveszte sok terekeket,
Szégyembe hozá ő eltérésöket.

Az ostrom után csuda történék:
Egy gyaloghadnagy az vég Egörnek
Árulója lőn az vitézöknek,
Sok társaságval hogy onnat kilépnék.

Szorgost hadnagyok ez dolgot érték,
Hegedős István ám megfogaték,
Tőle megérték, mert megkínzaték,
Az vár piacán ám felakasztaték.

Az Egör veszte nagy kár lész vala,
Ha egy hegedős miá vész vala,
Az egész Felföld elpusztul vala,
Az palaszk orrunkról elesik vala.

Rettenetösség meg más történék:
Nagy sok mázsa por ott felgyújtaték,
Ki segröstyében ott benn tartaték,
Monostor jobb része hamar felvetteték.

Hertelenségvel nagy kárt vallának,
Az törés miatt vitézök halának,
Molnak barmostul mind elromlának.
Kin az terekek igen vigadának.

Az vitézök benn háborodának,
Vélik, töröktől megcsalattanak,
De az hadnagyok jól forgódának,
Az köznépeknek sok szép szót mondának.

De hogy megérték, bátorodának
Csak vitéz módra helyökre állának,
Hamar kölyőket, molnat raggatának,
Port töretének, nagy hálát adának.

Azon pogánok bizakodának,
Sok golyóbist az várra szórának,
Az közép kapun vitézök hullának,
Ez alatt likat árokra nyitának.

Nagyprépost házánál sáncot vetének,
Onnat es nagy sokat bélövének,
Az földbástyán gyújtásokat tőnek,
Kiket vitézök semmié tevének.

Árkot Királyszékiről felásának,
Deszkából tárgyot fenn alkotának,
Belől oly hamar rájok ásának,
Azt elronták, mert ők kiostromlának.

Kárt az terekök nagyot vallának,
Meg más árokból tárgyot állatának,
Nagy viadallal kit elrontának,
Végre terekök onnat elfutának.

Nagy palánk mellől tárgyok romlának,
Gyúlások, égésök megalvának,
Palánk karói el-kihajlának,
Lánccal, kötéllel kiket bécsatlának.

Az nagy kapunál kőfalt törének,
Szeglettoronnál bástyája béköknek,
Földdel zsákokat sokat töltének,
Csuda fortéllyal nagy tárgyot szerzének.

Gyorsan toromra tárgyot vonyának,
Kit nyers bőrökkel béburítának,
Belől vitézök igön forgódnak,
Horgok, vasmacskák tárgyot szaggatának.

Ímé más fortél: sok fát hordának,
Vár fölött nagy halmokat rakának,
Árokban hasábfákat hányának,
Hogy nagy ostrommal arról béhágnának.

Vitézök arra es gondolának,
Tonnákba, hordókba ők rakának
Aprópuskákat, szakállasokat,
Kik az árokba széllel ropogának.

Ím az rakás fák mind felgyúlának,
Könkő, szurk, faggyú kihányatának,
Az terekök ott sokan hullának,
Ez sok fortéllyal semmit használának.

Gyorsan ó kapura indulának,
Árkokat ásának, kőfalt vágának,
Bélövöldöznek, bégyagdosának,
Kaput felgyújták, sokan meghalának.

Az likak tőlök elnyeretének,
Belől vitézök embörködének.
Nyás-gerelt igen meghevítének,
Kit az terekek igen pögdösének.

Sokan az gerelt mert megragadák,
Tenerök bőre szakadozának,
Nagy rút szitkokkal átkozódának,
Benn az vitézök igen kacagának.

Az tereköknek sok ányúságok
Semmit használa bölcs tudományok,
Marada nékik csak hiú bosszújok,
Mert Isten vala magyarok paizsok.

Gyakran császárnak az várat kérik,
Sokféle nyelvön kívöl üvöltik,
Nagy szép jutalmát annak ígyérik,
Békével őket gazdagon eresztik.

Az bölcs hadnagyok nagy lövést tésznek,
Trombiták, dobok, sípok szönögnek,
Köznép szózatot hogy ne ércsenek,
Kiből hasonlás, gonosz ne követköznék.

Tizenkettődnapján Mintszent hónak
Innepe Szent Maximiliánnak,
Szerdán másod nagy derék ostromnak
Egynéhánfelől indulnak kőfalnak.

Felhágnak, másznak pogán terekek,
Nagy sok zászlókat törésre visznek,
Allát kiáltnak, dobok zöngenek,
Lőnek, hagyítnak, igön embörködnek.

Először ó kapu bástyájára
Nagy sok zászlóval rohanának rá,
Mecskei István gondola arra,
Az vitézökkel ott ellenök álla.

Rettenetös nagy öldöklés vala,
Mind az két félben sok megholt vala,
Szegín Mecskei megsérvött vala,
Szégyönt terekek ott vallottak vala.

De meg másfelől az földbástyára,
Nagy sok zászlóval tömlöcbástyára
Hertelenséggel rohanának rá,
Belől vitézök sokan futnak arra.

Itt vitéz Dobó István forgódék,
Pető Gáspár es oda érközék,
Sok jámbor vitéz ott embörködék,
Zászlók hullának, vitézök halának.

Nám, az Bolyki tornyánál es vala,
Nagy ostrom vala, viadal vala,
Jó Gergöl deák, Zoltai vala,
Kösztök Figedi jól forgódik vala.

Az ostrom közel estvélig tarta,
Az császár hada kárt nagyot valla,
Ostromról aznap terek elálla,
Aznap húsz mázsa por mind elkölt vala.

Nagy bánatjok lőn az főpasáknak,
Egyött dolgokról tanácskozának,
Egy végostromot szolgáltatnának,
Hogyha nem nyernék, ők elszállanának.

Derék ostromhoz ők készölének,
Senkit az igyben nem kíméllének,
Pasák, szancsákok mind készön lűnek,
Másnap ostromra várnak eredének.

Közel tíz óra gyűlésbe telék,
Az vígságtevők igen szöngének,
Allát mindönök ott övöltének,
Belől Istennek igen könyörgének,

Jézust háromszor ők kiáltának,
Dobok, trombiták igen harsagnak,
Kétfelől puskák igen ropognak,
Fénös fegyverök villagnak, csattagnak.

Rettenetösön minden bástyánál
Vínak, harcolnak sok vérontásval,
Sebösök vannak nagy oításval,
Sokan elhullnak sebbel és halálval.

Az temlöcbástyánál Dobó vala,
Ott ő apróggyát ellőtték vala,
Ő keze-lába sebösült vala,
Ott asszonnépek vitézködnek vala,

Lám, sok köveket vártákra hordnak,
Nagy bátor szívvel ők hagyigálnak.
Aranyas zászlóját Ali basának
Hősek bényerék, igen vigadának.

Nagy viadal kinn Bolyki tornyánál,
Vala öldöklés sivalkodásval,
Belől az hősek nagy bátorságval
Ők nem gondolnak sebbel és halálval.

Az Gergel deák kezén seb esék,
Zoltai István es sebbe esék,
Az Figedinek foga kiesék,
Sok jámbor vitéz hulla, sebben esék.

Kárt az terekek nagyot vallának,
Az ó kapura es ostromlának,
Mecskeivel ott mind készön vannak,
Kik miatt kívöl sokan elhullának.

Ám szégyönökre eltágulának,
Dobjok fakadva elbúsulának,
Sok főnépeket ők siratának,
Magyar vitézök nagy hálát adának.

Az Amhát vala bosszonkodásba,
Ali basára átkozódásba,
Hogy őtet hívta oly bisztatásba:
Őt senki meg nem várja végházakba.

Az egrieket barmoknak monta,
Vég Egör várát rossz akolnak monta,
Kik miatt szégyönt ott vallott volna,
Jobb vitézöket házba sem látott volna.

Amhát táborát hamar indítá,
Minden hadával onnat kiszálla,
Nagy dicséretöt egriekről szólla,
Ferdinánd királ nagy örömet halla,

Az vitézök mert zászlót köldének,
Az jó királnak kedvesök lőnek,
Követök tőle ajándékot vőnek,
Magát ajánlá minden vitézinek.

Már meghallátok revid summáját,
Egri szállásnak históriáját,
Azon imádgyuk mennyei atyát,
Tőlönk se vonnya nagy irgalmasságát.

Egröt minékönk éltig megtarcsa,
Több végházakkal megszabadiccsa,
Az pogán kéztől megoltalmazja,
Körösztyén népet igaz hitben tarcsa.

Nagy históriát az ki szörzötte,
Ez summáját es azon jegyzötte,
Nevét versfőben megjelöntötte,
Ezörhatodfélszázháromba szörzötte.

ÁMEN