Tinódi Sebestyén, Sokat szóltam én a régi dolgokról (RPHA 1286)

Irodalomtörténet Poétika Források
Incipit: Sokat szóltam én a régi dolgokról
RPHA-szám: 1286
Szerző: Tinódi Sebestyén A verset a szerző látta el névmegjelöléssel. A kolofonban: Sebestyén deák ..., Az végekről gondolkodik magába, ... Hideg télben fú körmében házába
Cím: Varkocs Tamás idejében lett csaták Egerből
Változat:
A szereztetés ideje: 1548 A kolofonban: ezörötszáz és negyvennyolcban, Hideg télben
A szereztetés helye: Az akrosztichonban: Kiincioes Cassaba
Akrosztichon: A versnek van akrosztichonja. SEBOeSTIEN DEAK ASz KIINCIOeS CASSABA / LAKIK VALA EGIIK EV PALOTAIABA / ASz VOeGEKREVL GONDOLKODIK MAS
Kolofon: A versnek van kolofonja.
A versforma fajtája: Szótagszámláló, izostrofikus vers.
Versforma: a11(4,4,3), a11(4,4,3), a11(4,4,3), a11(4,4,3)
Keresés erre a rímképletre
Keresés erre a szótagszámra
Dallam: A vers énekvers. RMDT1 38SZ
Terjedelem: Terjedelem: 81 versszak
Műfaj: [ világi (048) > história (049) > elbeszélő (051) > nem fiktív (056) > kortársi, tudósító (069) ]
Felekezet: 100% világi (1 db)
Változat:
Szöveg Dallam A szöveg forrása: OTKA K135631
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.

Sokat szóltam én az régi dolgokról,
Császárokról, királyok, nagyurakról,
Vitézöknek gyakor viadaljokról,
Kezdettől fogván lött nagy sok csudákról.

Egy keveset szólok Magyarországról,
Ínségéről, szerencsátlan voltáról,
Végbelieknek gyakor csatájokról,
Terekekkel sok tusakodásokról.

Buda vala feje Magyarországnak,
Ki kezében esék terek császárnak,
Mast végháza ím az Terekországnak,
Herdo helyött ott nabatot kiáltnak.

Ő kerüle sok magyar végház vagyon:
Sziget, Babolcsa, Kaposújvár vagyon,
Korokna, Lak, Somogyvár, Tihan vagyon,
Palota, Pápa, Győr és Gesztös vagyon.

Sőt Komárom, Semte és Nitra vagyon,
Léva, Surán, Ság, Drégöly, Csévár vagyon,
Gyarmat, Szécsén, Salgó, Föleg vár vagyon,
Buják, Oroszlánkő, Sirok, Egör vagyon.

Tésznek ezök Budára nagy vigyázást,
Gyakor csatát, terekekben kabdosást,
De Pest, Buda tésznek azért víg lakást,
Mert gyakorta tésznek dúlást, rabolást.

Jelös várak kik Budához hallgatnak,
Kik Duna mentébe kétfelől vannak:
Nándorfejérvár és jó Szalomkemén,
Pétörváradja, Szerém, Újlak, Attya.

Erdőd, Dejakó, Eszék, Valpó, Soklyós,
Geresgál, Pécs, Málévár, Pécsváradja,
Szekszárd, Anyavár, Döbrököz, Dombóvár,
Simontornya, Ozora, Székösfejérvár.

Nám, az Csókakő, Eztergam, Visegrád,
Vác és Hatvan, Nógrád, Szonda, Gyulabanni,
Kit Szegeden erősen mast raktanak,
Harminc háza Duna mellett császárnak.

De meggondolhatjátok ezt magyarok:
Régen vala csak egy erős kaputok,
Kit az Nándorfejérvárnak ti hívtok,
Csak arra es rosszul ti gondolátok.

Ezt tudjátok: mast vagyon sok kaputok,
Kikben kevés vitézöket tartotok,
Azokat es igen koplaltatjátok.
Mire zsolgyokat ti meg nem adjátok?

Az tanácsom: egy urat uraljatok,
Egymást igaz jámbor szűvel lássátok,
Az nagy sas jövetit ha meghalljátok,
Mint az varjak, előtte ne fussatok.

Kérlek, végházakra úgy gondoljatok,
Mint Fejérvártúl, el ne szakadjatok,
Vendégországra ti ne búdossatok,
Mert mindenütt gonosz hírösök vadtok.

Az végekben lám jó vitézök voltak,
Kik az terekekkel gyakran csatáztak,
Gyakor helyen véröket ők hullatták,
Az többi közt az kik Egrön lakoztak.

Szerető vitézim, ezt ne bánjátok,
Egriekről én egy keveset szólok,
Kevés idő múlván többet hallotok,
Az több végbeliekről én mit szólok.

Kincsös Buda ha lőn császár kezében
Ezörötszáznegyvenegy esztendőben,
Adá Szulamán basának kezében,
Príni Pétör vala némöt seregben.

Igen hamar Varkucs Tamást hívatá,
Egör várát ő kezébe bocsátá,
Azt erősen neki megparancsolá,
Egör várát csak őneki tartaná:

„Igen bíztam az te nagy hívségedben,
Ha meg esném ellenségnek kezében,
Míg szabadon engöm nem látsz Egörben,
Egröt ne add addég senki kezében.

Nám, ha hallod, Varkucs, én halálomat,
Hívasd hozzád Gábrielt, én fiamat,
Ő kezében adjad egri házamat,
Ehhöz tartsad fiam Varkucs magadat.”

Csakhamar Varkucs Egörben beszálla,
Eztendeig Szulamán basa meghala,
Kucsik Bali bék helyébe beszálla,
Ulumán bék akkor Pestben bék vala.

Igen hamar némötök támadának,
Nagy szép haddal Pest alá ők szállának,
Tizednapig harcolának, vívának,
Terekeken semmit nem kaphatának.

Ő alóla hamar eltávozának,
Príni Pétörhöz sok fortélt mondának,
Kit szép beszédekkel ott megfogának,
Haláláig kit el nem bocsátának.

Serín az jó Varkucs Tamás dolgába,
Sok jó vitézöket fogadásába,
Élést, álgyút sokat szörze az várba,
Sokat hóldoltata terek birtokába.

Csatát kére Varkucstúl egy szolgája,
Huszonegyedmagával elindula,
Az jó Oláh Ágoston ő utába
Csak két tereket Szentlászlónál talála:

Az egyik Ibrain odabasa vala,
Az második Deli Odaverdi vala,
Nagy szép szerrel ez két főtörök vala,
Kiket fogva Varkucsnak bevitt vala.

Sőt az Bábi basa hamar meghala,
Memhet basa jó Budában beszálla,
Négy agáját ő hamar elválasztá,
Csak kétezör lóval őket bocsátá.

Serénséggel Veli aga, Álya aga,
Gyeffer aga, negyedik Hamza aga,
Őket küldé Föleg vár tartománra,
Ott dúlata, sok rabokat hozata.

Az jó Oláh Ágoston ezt hogy hallá,
Szondából kéredzék, ha mit kaphatna,
Tizenegy lóval utánnok ballaga,
Pestig méne, ő semmit nem kaphata.

Be hogy juta az had Pestben, leszálla,
Harmadmagával Ágoston indula,
Kopjájokat törék az Bécs-kapuba,
Az terekek zöndülének várasba.

Az vitézek bátron eljövének,
Két mélyföldig ők megűzettetének,
Három beslia basának könyörgének,
Három kopját kapuból ők kivőnek,

Lobogókon leveleket lelének,
Abból érték nevöket vitézöknek,
Bajviadalt hárman nekik küldének,
Ezen az vitézök örömbe lőnek.

Az meghagyott napra elkészölének,
Kétszáz lóval Szonda alá menének,
Az terekek de oda nem jövének,
Az magyarok tisztösségöt nyerének.

Kiszálla sok néppel az Memhet basa,
Simontornyát, Döbröközt és Ozorát
Megvevé, elfoglaltatá az basa,
Onnat Hatvanra indula az basa.

Igen hamar Dancs Pál Hatvanból kiszálla,
Felégeté, ő ott félfelé álla.
Deli Kurtnak tisztöl az basa adá,
Építteté, erősítteté vala.

Kurt mikoron mindennel felépöle,
Negyedfélszáz lóval elkészítteté
Gyeffer agát, Leleszre elereszté,
Nagy sok rabot Deli Gyeffer ott nyere.

Varkucs Tamás azt Egörbe meghallá,
Harmadfélszáz lovagját elválasztá,
Jó Tamasitt Györgyöt előttök hagyá,
Hatvanhét lovagot elöl elbocsáta.

Az vitézek mikor közel jutának,
Egy szoroson terekre találának,
Sok kopját törének, igen vívának,
Ott közülök főlegínyök hullának:

Lőn halála vitéz Tamasit Györgynek,
Szóláti Pálnak, jó Balog Fülöpnek,
Azon lőn bánatjok az vitézöknek,
Ott ők fejét vevék négy főtereknek.

Ám negyedfélszáz rabot szabadítának,
Mind Solymosig űzék, vélök vívának,
Az terekek Gyengyesben szaladának,
Nagy seb miatt ott sokan meghalának.

Ezen az terekek búsultak vala.
Immár Veli bék Hatvant bírja vala.
Bosszút ezért állani akar vala,
Deli Kurttal ketten készültek vala.

Gyorsan ötödfélszázan indulának,
Leleszre sietnek, sokat rablának,
Ebben vitéz Varkucsnak hírt adának,
Vitéz Torma Miklóssal rágondolának.

Igen hamar Torma Miklós készüle,
Csak harmadfélszázan ő elerede,
Salgóban Jánosi Pálnak izene,
Harminckét lóval hamar mellé méne.

Igen mennek, apci mezőre jutának,
Terekekkel ott szömben találának,
Ütközének ott, erősen vívának,
Terekekben ott sokan elhullának.

Kárt vallának terekek, megfutamának,
Közel hatszáz rabot ők elhagyának,
Az Hatvanban előttök szaladának,
Rabok sok hullott tereket fosztának.

Ez vitézök harmincöt fejet vőnek,
Tizenhat foglyokat ők bevivének,
Vígan Egörben Varkocshoz menének,
Hála adván, ők nagy vígan élének.

Vala basa igen nagy haragjába,
Sokat rabla Szécsén tartományába.
Akkor Varkucs bocsáta Nagyfaluba,
Harmincadosokat kétször elhozatá.

Parancsola egy cserbasa haragval,
Minden hogy készülne nagy gyorsaságval,
Egröt hogy megszállja minden hadával,
Deli Perhát agát Pestből kibocsátá.

Az Hídvégöt, Halászt, Sarudot dúlá,
Tiszttartóit Varkucsnak ő elfogá,
Oláh Andrást, Nagy Amborust elhozá.
Varkucs hallá, hamar utánnok bocsáta.

Lőn ott elöljáró elválasztásba
Bácsmegyei András nagy gyorsaságba,
Terekekben hogy ő nyelvet foghatna,
Két tereket, két rab lejánt hozhata.

Ott elvégre Pestből utat kérének,
Muzin aga, Barat aga kijövének,
Kétszáz lóval Hevesre hogy ütnének,
Egerből két negyvenen érközének.

Terekekkel bátron szömben állának,
Ott hajdú vitézök hamar jutának,
Görbe Bence hadnagyok magyaroknak,
Szömben ütközének, igen vívának.

Az viadal délbe kezdetött vala,
Napnyugatig vívtak, harcoltak vala,
Örsi Lackó egy serín ifjú vala,
Muzin agának fejét vötte vala.

Igen vérös zászlót onnat hozának,
Balassa Zsigmond, Varkucs Tamás szólának,
Hatvan alá száguldni bocsátának.
Az Hatvanhoz közel mikort jutának,

Az Veli bék agákkal múlattában
Kinn az mezőn jár vala nyulászásban,
Az hőseket látá nagy száguldásban,
Folni bocsátá jó lovát utában.

Be nem szaladhata az vár kapuján,
Torkig általgázlának az árokján,
Hősek bánkódának ez vakszerencsán,
Lövének, jargalának Hatvan alján.

Az jó Varkucs Tamás meg elbocsáta,
Az Kalocsát hamar meghóldoltatá,
Szulamánt, Huszaint onnat elhozatá,
Kik valának besliáknak hadnagya.

Az szegedi szancsák: Debeli Musztafa,
Ki vízi erőnek hadnagya vala,
Memi agát száz lóval küldte vala,
Az két víz közt csatátúl oltalmazná.

Szereté ezt, hogy hallá szolgáival,
Vitéz Varkucs választá hamarságval
Mácsai Miklóst csak lóval,
Hogy szerencsét késértsen pogánokval.

Vitézök baracsi mezőre jutának,
Az terekek egy faluban valának,
Hogy hírök lőn, faluvégre állának,
Negyven jancsár ott hozzájok jutának.

Ők az helről elébb sem indulának,
Kopjájok felvetvén, csak ott állának.
Egri ifjak mihelt oda jutának,
Ugyan folyva rájok kopját hajtának.

Gyorsan álló helben kopját rontának,
Az terekek mert kétségben valának
Az jancsártúl elválni nem akarnak,
Szablyára kelének, igen vívának.

Elszakaszták jancsártúl lovagokat,
Terekek ottan elveszték dolgokat,
Ifjak láták szertelen futásokat,
Igen őzék, hullaták pogánokat.

Kin hősek Istennek hálát adának,
Tizenhat fejet, két foglyot hozának,
Nagy szép nyereségöt vélök hozának,
Az jancsárok épen elszaladának.

Rajta vígak – bemutaták uroknak.
Varkucs Tamás örül jó szerencsának,
És egészségökön mind az ifjaknak,
Mind fejönként Istennek hálát adnak.

Én dicséröm ebből jó Varkucs Tamást,
Az hősekkel vígan tött ő nagy lakást,
Néha ő tött nagy szép ajándékozást,
Nyereséggel szépön vélök osztozást.

Vala fogsága mindeddég urának,
Sokszor kérik Egröt német királnak,
Ura hagyása eszébe Varkucsnak,
Hogy ne higyjen ebből senki szavának.

Lőn halála szegín Príni Pétörnek,
Az testét megköldék feleségének,
Lőn keserősége szép gyermökinek,
Vélök öszve asszon-feleségének.

Gondja esék ebből tiszttartóinak,
Mentől feljebb az jó Varkucs Tamásnak,
Értik nagy haragját az jó királnak,
Rájok jönni szép hadát az királnak.

Ott Egörben bátorsága Varkucsnak,
Egört tartja az ő ura fiának:
Príni Gábrielnek, mint jó urának,
Halálig meg sem adja az királnak.

Nám, királ dolgát közlé kis Prínivel,
Magát ajánlá ő nagy kegyelmével,
Csak engedjön, légyön neki hívségvel,
Egröt bocsátná kezében jó szervel.

De levelét, pecsétét küldé, adá,
Atyjátúl maradtban megoltalmazná,
Bécsben való somma pénzt es megadná.
Príni látá, fogadá, hogy megadná.

Ottan úrfi Egör várba beméne,
Varkucs kezét fogá, szépön köszöne,
Ura halálát siratá, könyvezé,
Az kulcsokat őelőtte letevé.

Legottan úrfinak szépön felele:
„Isten hozta nagyságodat ide be,
Akarnám, atyád jött volna elémbe,
Teljék kedve magyar uraknak ebbe.

Kezemből elvegyed egri kulcsodat,
Vegyed jó kedvvel jó szolgálatomat,
Kinek akarod, adjad végházadat,
Hívön kiveszöm innét enmagamat.”

Oly igen az Varkucs kéri ő urát:
„Csak akarjad, hogy megtartsam házadat,
Innét kimenj, mutatom hív voltomat,
Vitézökkel itt nem szánom holtomat.”

De az úrfi hívségét megköszöné,
Királképének nagy hívön izene.
Gróf Mikola, Bátor András eljöve,
Egröt Príni ő kezökbe engedé.

Ím az királ fogadását megállá,
Kincsét, álgyúit ő megadattatá,
Varkucs szolgálatját es megadatá,
Hét esztendég Egröt Varkucs jól tartá.

Kérlek végbeli hősek, meghalljátok,
Igaz nyereséggel, zsolddal lakjatok,
Terek és magyar pártot ne bántsátok,
Mert Isten előtt ti nagy kárt vallotok.

Magyarok, kik vannak terek kéz alatt,
Azok vannak nagy ínség, rabság alatt.
Vajons ki kívánna lakni az alatt,
Vagy uralnia szancsákot és basát?

Az Istennek erről mind hálát adjunk,
Könyörögjönk, hogy nabróra ne jussunk,
Ahol lakunk, épen megmaradhassunk,
Régi földönkben es uralkothassunk.

Sebestyén deák az kincses Kassába
Az végekről gondolkodik magába.
Írta ezörötszáz és negyvennyolcba,
Hideg télben fú körmében házába.

A vers dallama

Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.

A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.

Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.

RMDT1 2017, 44 (Sokat szóltam én a régi dolgokról)
Jegyzetek

RMDT1 1958, 38 (Sokat szóltam én a régi dolgokról)
Jegyzetek