Tinódi Sebestyén, Sokat szóltam én a régi dolgokról (RPHA 1286)

Sokat szóltam én az régi dolgokról,
Császárokról, királyok, nagyurakról,
Vitézöknek gyakor viadaljokról,
Kezdettöl fogván lött nagy sok csudákról.

Egy keveset szóllok Magyarországról,
Ínségéről, szerencsátlan voltáról,
Végbelieknek gyakor csatájokról,
Terekekkel sok tusakodásokról.

Buda vala feje Magyarországnak,
Ki kezében esék terek császárnak,
Mast végháza ím az Terekországnak,
Herdo helyött ott nabatot kiáltnak.

Ő kerüle sok magyar végház vagyon:
Sziget, Babolcsa, Kaposújvár vagyon,
Korokna, Lak, Somogyvár, Tihan vagyon,
Palota, Pápa, Győr és Gesztös vagyon.

Sőt Komárom, Semte és Nitra vagyon,
Léva, Surán, Ság, Drégöly, Csévár vagyon,
Gyarmat, Szécsén, Salgó, Föleg vár vagyon,
Buják, Oroszlánkő, Sirok, Egör vagyon.

Tésznek ezök Budára nagy vigyázást,
Gyakor csatát, terekekben kabdosást,
De Pest, Buda tésznek azért víg lakást,
Mert gyakorta tésznek dúlást, rabolást.

Jelös várak kik Budához hallgatnak,
Kik Duna mentébe kétfelől vannak:
Nándorfejérvár és jó Szalomkemén,
Pétörváraggya, Szerém, Újlak, Attya.

Erdőd, Dejakó, Eszék, Valpó, Soklyós,
Geresgál, Pécs, Málévár, Pécsváraggya,
Szekszárd, Anyavár, Döbrököz, Dombóvár,
Simontornya, Ozora, Székösfejérvár.

Nám az Csókakő, Esztergam, Visegrád,
Vác és Hatvan, Nógrád, Szonda, Gyulabanni,
Kit Szegeden erőssen mast raktanak,
Harminc háza Duna mellett császárnak.

De meggondolhatjátok ezt magyarok:
Régen vala csak egy erős kaputok,
Kit az Nándorfejérvárnak ti hívtok,
Csak arra es rosszul ti gondolátok.

Eszt tuggyátok: mast vagyon sok kaputok,
Kikben kevés vitézöket tartotok,
Azokat es igen koplaltattyátok.
Mire zsolgyokat ti meg nem adgyátok?

Az tanácsom: egy urat uraljatok,
Egymást igaz jámbor szűvel lássátok,
Az nagy sas jövetit ha meghallyátok,
Mint az varjak, előtte ne fussatok.

Kérlek, végházakra úgy gondoljatok,
Mint Fejérvártúl, el ne szakadgyatok,
Vendégországra ti ne búdossatok,
Mert mindenütt gonosz hírösök vattok.

Az végekben lám jó vitézök voltak,
Kik az terekekkel gyakran csatásztak,
Gyakor helyen véröket ők hullatták
Az többi köszt az kik Egrön lakosztak.

Szerető vitézim, eszt ne bánjátok,
Egriekről én egy keveset szóllok,
Kevés idő múlván többet hallotok
Az több végbeliekről én mit szóllok.

Kincsös Buda ha lőn császár kezében
Ezörötszáznegyvenegy esztendőben,
Adá Szulamán basának kezében,
Príni Pétör vala némöt seregben.

"Igen hamar Varkucs Tamást hívatá,
Egör várát ő kezébe bocsátá,
Aszt erőssen néki megparancsolá,
Egör várát csak őnéki tartaná:

Igen bísztam az te nagy hívségedben
Ha meg esném ellenségnek kezében,
Míg szabadon engöm nem lácc Egörben,
Egröt ne add addég senki kezében.

Nám, ha hallod, Varkucs, én halálomat,
Hívasd hozzád Gábrielt, én fiamat,
Ő kezében aggyad egri házamat,
Ehhöz tarcsad fiam Varkucs magadat."

Csakhamar Varkucs Egörben bészálla,
Esztendeig Szulamán basa meghala,
Kucsik Bali bék helyébe bészálla,
Ulumán bék akkor Pestben bék vala.

Igen hamar némötök támadának,
Nagy szép haddal Pest alá ők szállának,
Tizednapig harcolának, vívának,
Terekeken semmit nem kaphatának.

Ő alóla hamar eltávozának,
Príni Pétörhöz sok fortélt mondának,
Kit szép beszédekkel ott megfogának,
Haláláig kit el nem bocsátának.

Serín az jó Varkucs Tamás dolgába,
Sok jó vitézöket fogadásába,
Élést, álgyút sokat szörze az várba,
Sokat hóldoltata terek birtokába.

Csatát kére Varkucstúl egy szolgája,
Huszoneggyedmagával elindula,
Az jó Oláh Agoston ő utába
Csak két tereket Szentlászlónál talála:

Az egyik Ibrain odabasa vala,
Az második Deli Odaverdi vala,
Nagy szép szerrel ez két főtörök vala,
Kiket fogva Varkucsnak bévitt vala.

Sőt az Bábi basa hamar meghala,
Memhet basa jó Budában bészálla,
Négy agáját ő hamar elválasztá,
Csak kétezör lóval őket bocsátá.

Serénséggel Veli aga, Álya aga,
Gyeffer aga, negyedik Hamza aga,
Őket küldé Föleg vár tartománra,
Ott dúlata, sok rabokat hozata.

Az jó Oláh Ágoston eszt hogy hallá,
Szondából kéredzék, ha mit kaphatna,
Tizenegy lóval utánnok ballaga,
Pestig méne, ő semmit nem kaphata.

Bé hogy juta az had Pestben, leszálla,
Harmadmagával Ágoston indula,
Kopjájokat törék az Bécs-kapuba,
Az terekek zöndülének várasba.

Az vitézek bátron eljövének,
Két mélyföldig ők megűzettetének,
Három beslia basának könyörgének,
Három kopját kapuból ők kivőnek,

Lobogókon leveleket lelének,
Abból érték nevöket vitézöknek,
Bajviadalt hárman nékik küldének,
Ezen az vitézök örömbe lőnek.

Az meghagyott napra elkészölének,
Kétszáz lóval Szonda alá menének,
Az terekek de oda nem jevének,
Az magyarok tisztösségöt nyerének.

Kiszálla sok néppel az Memhet basa,
Simontornyát, Döbrököszt és Ozorát
Megvevé, elfoglaltatá az basa,
Onnat Hatvanra indula az basa.

Igen hamar Dancs Pál Hatvanból kiszálla,
Felégeté, ő ott félfelé álla.
Deli Kurtnak tisztöl az basa adá,
Építteté, erősítette vala.

Kurt mikoron mindennel felépöle,
Negyedfélszáz lóval elkészítteté
Gyeffer agát, Leleszre elereszté,
Nagy sok rabot Deli Gyeffer ott nyere.

Varkucs Tamás aszt Egörbe meghallá,
Harmadfélszáz lovagját elválasztá,
Jó Tamasitt Györgyöt előttök hagyá,
Hatvanhét lovagot elöl elbocsáta.

Az vitézek mikor közel jutának,
Egy szoroson terekre találának,
Sok kopját törének, igen vívának,
Ott közzülök főlegínyök hullának:

Lőn halála vitéz Tamasit Györgynek,
Szóláti Pálnak, jó Balog Fülöpnek,
Azon lőn bánattyok az vitézöknek,
Ott ők fejét vevék négy főtereknek.

Ám negyedfélszáz rabot szabadítának,
Mind Solymosig űzék, vélök vívának,
Az terekek Gyengyesben szaladának,
Nagy seb miatt ott sokan meghalának.

Ezen az terekek búsultak vala.
Immár Veli bék Hatvant bírja vala.
Bosszút ezért állani akar vala,
Deli Kurttal ketten készültek vala.

Gyorsan ötödfélszázan indulának,
Leleszre sietnek, sokat rablának,
Ebben vitéz Varkucsnak hírt adának,
Vitéz Torma Miklóssal rágondolának.

Igen hamar Torma Miklós készüle,
Csak harmadfélszázan ő elerede,
Salgóban Jánosi Pálnak izene,
Harminckét lóval hamar mellé méne.

Igen mennek, apci mezőre jutának,
Terekekkel ott szömben találának,
Ütközének ott, erőssen vívának,
Terekekben ott sokan elhullának.

Kárt vallának terekek, megfutamának,
Közel hatszáz rabot ők elhagyának,
Az Hatvanban előttök szaladának,
Rabok sok hullott tereket fosztának.

Ez vitézök harmincöt fejet vőnek,
Tizenhat foglyokat ők bévivének,
Vígan Egörben Varkocshoz menének,
Hála adván, ők nagy vígan élének.

Vala basa igen nagy haragjába,
Sokat rabla Szécsén tartományába.
Akkor Varkucs bocsáta Nagyfaluba,
Harmincadosokat kétször elhozatá.

Parancsola egy cserbasa haragval,
Minden hogy készülne nagy gyorsaságval,
Egröt hogy megszállya minden hadával,
Deli Perhát agát Pestből kibocsátá.

Az Hídvégöt, Halászt, Sarudot dúlá,
Tiszttartóit Varkucsnak ő elfogá,
Oláh Andrást, Nagy Amborust elhozá.
Varkucs hallá, hamar utánnok bocsáta.

Lőn ott elöljáró elválasztásba
Bácsmegyei András nagy gyorsaságba,
Terekekben hogy ő nyelvet foghatna,
Két tereket, két rab lejánt hozhata.

Ott elvégre Pestből utat kérének,
Muzin aga, Barat aga kijövének,
Kétszáz lóval Hevesre hogy ütnének,
Egerből két negyvenen érközének.

Terekekkel bátron szömben állának,
Ott hajdú vitézök hamar jutának,
Görbe Bence hadnagyok magyaroknak,
Szömben ütközének, igen vívának.

Az viadal délbe kezdetött vala,
Napnyugatig vívtak, harcoltak vala,
Örsi Lackó egy serín ifjú vala,
Muzin agának fejét vötte vala.

Igen vérös zászlót onnat hozának,
Balassa Simont, Varkucs Tamás szólának,
Hatvan alá száguldni bocsátának.
Az Hatvanhoz közel mikort jutának,

Az Veli bék agákkal múlattában
Kinn az mezőn jár vala nyulászásban,
Az hőseket látá nagy száguldásban,
Folni bocsátá jó lovát utában.

Bé nem szaladhata az vár kapuján,
Torkig általgázlának az árokján,
Hősek bánkódának ez vakszerencsán,
Lövének, jargalának Hatvan alján.

Az jó Varkucs Tamás meg elbocsáta,
Az Kalocsát hamar meghóldoltatá,
Szulamánt, Huszaint onnat elhozatá,
Kik valának besliáknak hadnagya.

Az szegedi szancsák: Debeli Musztafa,
Ki vízi erőnek hadnagya vala,
Memi agát száz lóval külte vala,
Az két víz köszt csatátúl oltalmazná.

Szereté eszt, hogy hallá szolgáival,
Vitéz Varkucs választá hamarságval
Mácsai Miklóst csak ötvennégy lóval,
Hogy szerencsét késércsen pogánokval.

Vitézök baracsi mezőre jutának,
Az terekek egy faluban valának,
Hogy hírök lőn, faluvégre állának,
Negyven jancsár ott hozzájok jutának.

Ők az helről elébb sem indulának,
Kopjájok felvetvén, csak ott állának.
Egri ifjak mihelt oda jutának,
Ugyan folyva rájok kopját hajtának.

Gyorsan álló helben kopját rontának,
Az terekek mert kétségben valának
Az jancsártúl elválni nem akarnak,
Szablyára kelének, igen vívának.

Elszakaszták jancsártúl lovagokat,
Terekek ottan elveszték dolgokat,
Ifjak láták szertelen futásokat,
Igen őzék, hullaták pogánokat.

Kin hősek Istennek hálát adának
Tizenhat fejet, két foglyot hozának,
Nagy szép nyereségöt vélök hozának,
Az jancsárok épen elszaladának.

Rajta vígak - bémutaták uroknak.
Varkucs Tamás örül jó szerencsának,
És egésségökön mind az ifjaknak,
Mind fejönként Istennek hálát adnak.

Én dicséröm ebből jó Varkucs Tamást
Az hősekkel vígan tött ű nagy lakást
Néha ű tött nagy szép ajándékozást
Nyereséggel szépön vélök osztozást.

Vala fogsága mindeddég urának
Sokszor kérik Egröt német királnak,
Ura hagyása eszébe Varkucsnak,
Hogy ne higgyen ebből senki szavának.

Lőn halála szegín Príni Pétörnek,
Az testét megköldék feleségének,
Lőn keserősége szép gyermökinek,
Vélök öszve asszon-feleségének.

Gongya esék ebből tiszttartóinak,
Mentől feljebb az jó Varkucs Tamásnak,
Értik nagy haragját az jó királnak,
Rájok jönni szép hadát az királnak.

Ott Egörben bátorsága Varkucsnak,
Egört tartja az ő ura fiának:
Príni Gábrielnek, mint jó urának,
Halálig meg sem aggya az királnak.

Nám, királ dolgát közlé kis Prínivel,
Magát ajánlá ő nagy kegyelmével,
Csak engeggyön, légyön néki hívségvel,
Egröt bocsátná kezében jó szervel.

De levelét, pecsétét küldé, adá,
Attyátúl marattban megoltalmazná,
Bécsben való somma pénszt es megadná.
Príni látá, fogadá, hogy megadná.

Ottan úrfi Egör várba béméne,
Varkucs kezét fogá, szépön köszöne,
Ura halálát siratá, könyvezé,
Az kulcsokat őelőtte letevé.

Legottan úrfinak szépön felelé:
"Isten hoszta nagyságodat ide bé,
Akarnám, atyád jött volna elémbe,
Teljék kedve magyar uraknak ebbe.

Kezemből elvegyed egri kulcsodat
Vegyed jó kedvvel jó szolgálatomat,
Kinek akarod, aggyad végházadat,
Hívön kiveszöm innét enmagamat."

Oly igen az Varkucs kéri ő urát:
"Csak akarjad, hogy megtarcsam házadat,
Innét kimenj, mutatom hív voltomat,
Vitézökkel itt nem szánom holtomat."

De az úrfi hívségét megköszöné,
Királképének nagy hívön izene.
Gróf Mikola, Bátor András eljöve,
Egröt Príni ő kezökbe engedé.

Ím az királ fogadását megállá,
Kincsét, álgyúit ű megadattatá,
Varkucs szolgálatját es megadatá,
Hét esztendég Egröt Varkucs jól tartá.

Kérlek végbeli hősek, meghallyátok,
Igaz nyereséggel, zsolddal lakjatok,
Terek és magyar pártot ne báncsátok,
Mert Isten előtt ti nagy kárt vallotok.

Magyarok, kik vannak terek kéz alatt,
Azok vannak nagy ínség, rabság alatt.
Vajons ki kívánna lakni az alatt,
Vagy uralnia szancsákot és basát?

Az Istennek erről mind hálát aggyunk,
Könyörögjönk, hogy nabróra ne jussunk,
Ahol lakunk, épen megmaradhassunk,
Régi földönkben es uralkothassunk.

Sebestyén deák az kincses Kassába
Az végekről gondolkodik magába.
Írta ezörötszáz és negyvennyolcba,
Hideg télben fú körmében házába.

FINIS