Valkai András, Sok dolgokról, urak, már nektek szóltam (RPHA 1247)

Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.

Sok dolgokról urak már nektek szóltam,
Históriákból szép dolgokat írtam,
Jeles dolgokat versekben kiadtam,
Szólok most Indiáról mit olvastam.

Panansz lönne hogy ha ezt el halgatnám,
Mit arról értöttem, ha ki nem adnám,
Csak hiába én magamnak tartanám,
Akik nem tudják, azoktól meg vonnám.

Emlékezem azért nagy Indiáról,
Fejedelméről, a nagy János papról,
János papnak ő nagy birodalmáról,
Fejedelemsége állapatjáról.

Csak rövid beszéddel nevezetiről,
Indusoknak keresztyénné létekről,
Keresztyénségeknek az ő rendiről,
Halgassátok jeles dolgot ezekről.

Tatár Császárnak nagy ő birodalma,
Mellyel határos nemes nagy India,
Indus vízről vötte nevét India,
Hosszú és széles néki birodalma.

A nap fel keléséről nap nyugatig,
Három ezer, száz, negyven öt melly földig,
Északról Délre ennyire nyutózik,
Három ezer, nyólc száz, és tizen négyig.

A Christus születésének utánna,
Mikor irnak vala az jó nyólc százban,
Ogerus Herceg a Dana Markában,
Attyafiaival lőn jó szándékban.

Behivatván tizenöt attyafiát,
Megbeszélvén azoknak jó szándékát,
Inte, öregbícsék Christus országát,
Vehessék Christustól ennek jutalmát.

János, a Frisiai király fia,
Kinek Gondeboriff vala az atyja,
Ogerus szándékát mikor meg halla,
Jámbor vala, Herceg mellé ment vala.

Lönek az attyafiak készülésben,
Nagy reménségek vagyon az Istenben,
Segitségek leszen minden ügyekben,
Erősen bíznak Christus szent nevében.

Jó reménséggel táborban szállának,
Húsz ezer fegyveres lovaggal vadnak,
Segitségül Istent híván indulnak,
Bizodalommal, bátorsággal vadnak.

A nagy Isten hiveit meg segite,
Győzedelmekkel ügyekben szerete,
Általok pogánokat meg téríte,
Igaz vallásban őket fel építe.

Csak hamar ők nagy sok tartományokat,
Szigeteket, és sok jó országokat,
Meg hajtának Christusnak várasokat,
Magoknak szörzének uraságokat.

Magasságbeli felséges Istennek,
Hálát adnak kegyes teremtőjeknek,
Hogy így viselte ügyeit népének,
Istent vallák ő gondviselőjeknek.

A meg vött, meg hajtott szép országokat,
Az Ogerus kivánván igazakat,
Szólítván tizenöt attyafiakat,
Nékik oszta külen királyságokat.

Gondeboriff fia az János vala,
Isten félő ajtatos ki vala,
A többi csuffságban nevezték vala,
János papnak az jámbort híják vala.

Nagy Indiát ők sok tartományokkal,
Mikor birnák sok szigettel, országgal,
Meg épütötték hitnek vallásával,
Vigadnak, hogy Isten vagyon hadokkal.

Ime történék az ő hadnagyoknak,
Betegsége bátyjoknak Ogerusnak,
Kin búsulások lőn attyafiaknak,
Testamentoma ez lőn Ogerusnak.

Fiát Gondeboriffnak, János papot,
Látván benne nagy ajtatosságot,
Hogy meg tarthassa hitben pogánságot,
Neki hadja ott az fő birodalmat.

Isten igéje hogy inkább meg álljon,
Pogánokból lött nép közt megmaradjon,
Több attyafiának ő parancsoljon,
János pap Császárnak mind adót adjon.

Csoda engedelmesek attyafiak,
Az János papnak ők hívek valának,
Adót adának néki, szolgálának,
Mint köztek választott fő Császároknak.

Olly szorgalmatos János pap dolgában,
Istent hirdetteti sok országában,
Erősiti igaz hit vallásában,
Magát foglalta szentség dolgaiban.

Derék ügyeközése néki ez lőn,
Christus hiti maradjon pogán népen,
Ö nemzetségivel eleget tegyen,
Halhatatlan nevet magának vegyen.

Országiban azért az Indiának,
Hirdettetett igéje a Christusnak,
Általok szent Máténak és Tamásnak,
Végezetre Birtalan Apostolnak.

Miért hogy az, ezek előtt régen volt,
Esmet pogánságra a nép hajlott volt,
Christus vallása nálok utálva volt,
Régi szokott pogánság ő köztek volt.

János pap halála után Indusok,
János pap nevén hítták ő Császárjok,
Most is Belulgian nyelveken Császárok,
Azon neven hiják minden országok.

Nagy most is urasága Belulgiannak,
Noha romlása régi birodalomnak,
Sok nemzetek hitekben változtanak,
Keresztyéni hitet hátra hattanak.

Országa negyven most is Belulgiannak,
Ezek mellett parancsol királyoknak,
Kik néki hódlottanak, adót adnak,
Mint felséges uroknak udvarlanak.

Sceua országban ő fő lakóhelye,
Mert igen bövséges zsíros ő földe,
Jól szolgál az ég mértékletessége,
Abissinusok közt fő nemzet népe.

Temérdek kazdagsággal bövelködik,
Minden népe közt nével így hivatik,
Magokat Abissinusnak nevezik,
Mind az negyven országban melly nép lakik.

Ékes lakóhelyei néki vadnak,
Arannyal, drágassággal azok vadnak,
Indiai módra fel rakattanak,
Benn házakban drága kövek láttatnak.

Parancsolatjának nép engedelmes,
Urok neve köztek nagy becsületes,
Jámborságban ő maga híres neves,
Minden országiban ő szeretetes.

Hódlott királyok néki udvarlanak,
Hólnaponként udvarlani be járnak,
Négyen egy hóra udvarhoz járolnak,
Udvarlanak mind fottáig az hónak.

Azok után esmet más négy királyok,
Elöbbi négy helyére mennek azok,
Rend szerént így járnak be a királyok,
Sok fő nép vagyon ezeknek utánnok.

Nagy asszonyokkal császárné asszonyhoz,
Négy király feleségi asszonyokhoz,
Szép ékességgel mennek be udvarhoz,
Indiai János pap császárnéhoz.

Olly szép szörtartással vagyon udvara,
Mert mind fő nép láttatik udvarába,
Négy királyokkal, mert ékes udvara,
Mert ő Abissinusok nagy császára.

Derék birodalom mikor éppen volt,
Hét királyok akkor udvarlanak volt,
Tizenkét érsek, húsz püspek udvarolt,
Hetven két herceg udvarhoz be jár volt.

Ezekkel sok fő népek udvarlottak,
Három száz és hatvan zászlós úrfiak,
Viszontak valósággal be jártanak,
Abissinus császárnak udvarlottak.

Bővebb volt néppel ő régi udvara,
Háromszáz ezer szömély volt udvarba,
Szintelen tartották ezt udvarokba,
Abessinus császárok méltóságba.

Amikor idult ki császár hazából,
Más várasba menni egy várasából,
A vagy hadba indulni országiból,
Számtalan volt népe sok országiból.

Tizen három keresztet emeltenek,
Zászlók helyén azok viseltettének,
Szekerek ékes volt a kereszteknek,
Külön külön hadok volt kereszteknek.

Oda számláltatták illyen seregek,
Mindenik őrzésére ennyi népek,
Tudni, száz ezer gyalog kéz ívesek,
És tíz ezer választott lovag népek.

Rövid summáia kereszt ürzőinek,
Tizen három száz ezer gyalog népnek,
Száz harminc ezer lovag fegyveresnek
Számát nem tudták a derék erőnek.

Pogánoktól hogy hada külembezne,
Zászlók hellyén kerszteket szörzette,
A tizen két Apostolok nevére,
E tizenkét kereszt volt meg szentelve.

Reménségek nagy volt az Ur Christusban,
Bizodalmok ártatlan halálában,
Tizen harmad kereszt ez volt hadában,
Mert kereszt fán volt Christus értünk kénban.

Illyen hadok régi János papoknak,
Alattok való Abissinusoknak,
Mert magok közt illy nével hívattatnak,
Nagy volt birodalmok régen azoknak.

Néha mikor hellyét meg változtatta,
És udvara népét meg indította,
Volt ő ménő útában illyen módja,
Egy hadat többi előtt inditotta.

Csoda drága dolgot azok viseltek,
Egy nagy örög tállat, fel emeltöttet,
Abba sok drágaságok hellyeztettek,
Arany, ezüst, sok szép és drága kövek.

Ime a császárhoz közel más hadban,
Puszta kereszt fa volt fel állatásban,
Ékesítés nem volt a keresztfában,
A mellyet viseltenek másod hadban.

Például császár előtt visseltették,
Harmad helyre még más dolgot szörzették,
Egy tiszta arany tállat fenn visselték,
Mellyet fekete földdel meg tölteték.

Illy nagy drágasága az első tálnak,
Méltóságát jelentötte császárnak,
A keresztfa, szenvedését Christusnak,
Legyen emleközésére császárnak.

Röttennyen meg látássán mássik tálnak,
Földet nézvén, földe létét tagjának,
Kövélysége ne lehessen császárnak,
Legyen emléközete dolgainak.

Emléközém régi János papokról,
Birodalmokról, udvarok módjáról:
Szólok immár mostani János papról,
Abissinusoknak nagy királyokról.

Gyakran vagyon Istennek illyen dolga,
Az alá valókat fel magasztalja,
Fenn valókat mind a földre le hánya,
A birodalmokat is változtatja.

Nagy birodalmok kik régen voltanak,
Császárságok, királyságok voltanak,
Más fejedelemség alá változtak,
Nevezetekben is megváltoztanak.

János papoknak is nagy császárságok,
Mint régen nem olly nagy most birodalmok,
Hét király hellyén négy most udvarlójok,
Nem olly sok országokon birodalmok.

Tekéletesség ritka embereknél,
Szabadság kívánás nagy az népeknél,
Noha nem volna jobb az egy hívségnél,
Régi és jó móddal meg szokott rendnél.

Röttenetes dolgok néha történnek,
Szabadságért a köz népek fel kelnek,
Oktalannul viadallyokban vesznek,
Mert Isten vezére fejedelmeknek.

Az János papnak most is ő birodalma,
Nagy mert vagyon negyven egész országa,
Ez mellett egy nihány hódlott országa,
Kiknek neki udvarol az királlya.

Nagy szép rend tartása mostan is vagyon,
Négy király szintelen udvarban vagyon,
Feleségek, sok fő nép velek vagyon,
Más hellyekbe menvén távozás vagyon.

Sok üdeje országok kezdetinek,
De magva nem szakad az egy nemzetnek,
Ajtatos János pap nemzetének,
Változássa sem lött nevezetinek.

Sok dolgokat historiákban irnak,
Minden dolgokról ők írást hadnak,
Kaldeai bötükkel ők mind írnak,
Melly nyelven betün Romában nyomtatnak.

Igaz egész Biblia nállok vagyon,
Mind ó, új testamentom nállok vagyon,
Ürössége mikor császárnak vagyon,
Irás olvasásra ő gondja vagyon.

Lám üdeje hogy elő jő ebédnek,
Király módra mindent el készítenek,
Mint módja vagyon fejedelemségnek,
Az asztalhoz egyedöl ül étkének.

Vonat sátort gyakrabban a mezőken,
Mert ott soha semmi hideg nem leszen,
Sátor körül iffiu nép örzést teszen,
Mind ebéd vacsora sátorban leszen.

A sok országokból válogattanak,
Háromszáz iffiakat jókat állatak,
Nagy füzetések ez iffiaknak járnak,
Sátor környül mind éjel nappal vadnak.

Nagy négy Királyok asztalhoz szolgálnak,
Fő urfiak a sátorban forgódnak,
Örző iffiak mind vad bőrben ott vadnak,
Fegyveres kézzel sátor környül vadnak.

Jó bort iszik tiszta arany pohárból,
A sert pediglen issza ő kristallyból,
Maga bor szine látszanék kristályból,
Szegény Magyar meg issza fa kupából.

Étke madár, hal, és vadakból vagyon,
Indiai módra kazdágon vagyon,
Fözetése néki igen nagy vagyon,
Fejedelmi módra minden meg vagyon.

Vége mikor leszen ő ebédének,
Négy Királyné asszonyok be vitetnek,
Kik udvarlani Császárnéhoz jöttek,
Császár elött táncolnak, énekelnek.

Illy vigaság tételeknek utánna,
Kik késértötnek asszony sátorába,
Az heréltek vadnak az hordozásba,
Kik be viszik, s ki hozzák sátorokba.

Tanacsából minden birodalmának,
Négy feleséget veszen ő magának,
Ezek leanyi négy szomszéd királyoknak,
Kik János papnak társul be hozatnak.

Azért csak egyik annak háló társa,
De négy feleség vételnek ez oka,
Ha az elsőtől magzat nem támada,
Azok közül más Császárhoz maradna.

Esmet ha masik is magtalan lönne,
Az harmadik Császár ágyasa lönne,
Azért a többi is ugyan ott lönne,
Ugyan Császár neve alatt ben lönne.

Temérdeki kazdagsága Császárnak,
Mert földe jeles jó az Indiának,
Minden esztendőben háromszor szántanak,
Minden esztendőn háromszor aratnak.

Vagyon olly termésse gabonájoknak,
A lovagok abból ki nem látszanak,
Bora bövséggel terem Indiának,
Minden féle gyümölcsek böven vadnak.

Jó izü dinnyék és fügék teremnek,
Esztendöben mind egy másra le érnek,
Egyéb féle gyümülcsek mind ugy érnek,
Mind fogyatkozás nélkül bövelködnek.

Csoda bövség e Sceua országában,
Terem borsó és bab minden holnapban,
Esztendeig minden lakodalmokban,
Füge, dinnye, borsó, vagyon azokban.

Termése jeles minden veteménnek,
Csoda bövsége szamárnak, teveknek,
Jó lovaknak, juhoknak és ökröknek,
Teheneknek, sok csorda öszvéreknek.

Ott nagy böcsületben vadnak öszvérek,
Fö népektöl jó áron meg vétetnek,
Abissenus nép közt azok kedvesbek,
Alá valók semmire böcsültötnek.

Olly szépen öszvéreket ékesitnek,
Abissenusok kiknek kell kedveknek,
János pap országi e névvel élnek,
Mind Abissinusoknak neveztetnek.

Rég óltától fogvá ez névvel élnek,
Noha országok neve külembeznek,
Sceua országtól többi meg gyözetnek,
Mert bövséggel, jó népével nem érnek

János pap is föképpen Sceuát lakja,
Mint született földét azt ugyan tartja,
Sceua egét egéségesbnek tartja,
Noha több országit is látogatja.

A Sceuai papok Romai módra,
Misét szolgáltatnak organa szókba,
Azon egyházi öltezet módiába,
Inkáb minden dolgok az állapatba.

A keresztség is leszen azon névbe,
Atya, Fiú és szent Lélek nevébe,
Noha zsidó törvény nincs feledetbe,
Mert vadnak a környülmetélkedésbe.

Csoda dolga Abissenus nemzetnek,
Környül metelésse asszon népeknek,
Nem adhatunk nevezettet most ennek,
Homlokokra ők beleget is sütnek.

Romai mód szerént birodalomban,
Egy patriarcha vagyon országiban,
Patriarcha szüz ő állapatjában,
Sok papok vadnak hozzá halgatásban.

Ezeknek szabad meg házasulniok,
De hogy ha meg hal az ő házastársok,
Nem szabad másodszor hazásulniok
A mint a Göreg papoknak ő módjok.

Romai vallásból mellyik ki lépik,
Az a pap erössen meg büntöttetik,
Némelly patriarchától átkoztatik,
Végezetre ehséggel meg öletik.

Vagyon Barrara várasban lakása,
Egy magas berkes hegyben néki háza,
Árnyékos helly patriarcha lakása,
Gyönyörüséges hellyen vagyon háza.

Meg intézvén ő jövedelme vagyon,
A dézmákból nagy kazdagsága vagyon,
Császár adajának nagy része vagyon,
Nagy kazdagsággal patriarcha vagyon.

Felette sok Kalastromok ot vadnak,
Kikbe sok szörzetes barátok laknak,
Patriarchától azok tápláltatnak,
Kazdagságból sok szegényt látogatnak.

Espotalbeli nagy sok szegényeket,
Mind az patriarcha élteti őket,
Jerusalembe sok szörzetéseket,
Christus koporsóját látni szent földet.

Látni mint vadnak a hitnek dolgában,
Christus felől való igaz vallásban,
Esztendőnként követet küld Rómában,
Minden felől hírt visznek e dolgokban.

Iletének ha mikor vége leszen,
Kéncse, a melly tölle maradván leszen,
Császár hazában be szolgálván leszen,
Választástól hamar nagy győlés leszen.

Csak hamar mást ő helyébe választanak,
Kit a tisztre alkalmasbnak találnak,
A ki esmertetik arra méltóbbnak,
Nagy uraság hamar adatik annak.

Jeles törvények Abissinusoknak,
Kik az Isten felől hamisat szólnak,
Tőzzel meg égettetnek, kényosztatnak,
Az ő porok szelektől fuattatnak.

Valami gyolkosság ha köztek esik,
A gyilkos ember hamar meg fogatik,
Hólt ember attyafiának adatik,
Élete, halála kezében esik.

Meg öli nemellyik nagy sok kénzással,
Attyafiáért nagy szörnyő halállal,
Nemelly pedig szörzédik Kalmárokkal,
Aranyat adnak érte nagy marokkal.

Pogán módra néma bőnben élőket,
Röttenetes kényokkal ölik őket,
Nem válogatnak semmi szöméllyeket,
Isten szerént tesznek ők törvényeket.

Régi szokásokat nem változtatják,
Sentenciát törvény könyvéből mondják,
Az orvoknak ő szemöket ki tolják,
Egy közönséges rab kezébe adják.

Olly törvénnyel adják kezébe rabnak,
Hogy ennek szóval kuldullyon azoknak,
Hegedülve kéregessen azoknak,
Egy nap nyugolmat ne adjon orvoknak.

Sok tartományokat vélek el járjon,
Egy napnál többet együtt ne maradjon,
Halálos sententia rajtok vagyon,
Mulatások hogy ha tudásra vagyon.

Pörbeli dolgok egyebek kik esnek,
Mint írása meg vagyon a törvénnek,
Mindeneket érdem szerént büntötnek,
A mi igaz folyása a törvénnek.

Egyik vétek másiknál amint nagyobb,
Azonképpen a büntötése sullyosb,
Nemellyek dolga leszen szám ki vetés,
Ostorozás vesszőzés, tömlecezés.

Rút alá s fel hordozása nemellyeknek,
Nagy szidalomra leszen ez vétkesnek,
A mint hozza sullyos volta törvénnek,
Kedvezése semmi nincs ott senkinek.

Olly szép móddal menyegzőket szörzenek,
Házas népek erössen meg eskösznek,
Nagy lakodalmokat akkoron tesznek,
Sok jámbort lakodalomra be gyütnek.

Söt paráznaság házasok közt lévén,
Egymástól el válnak, a mint ott törvény,
Egyik fél is másikat meg nem ölvén,
Csak őmagát köteléből meg mentvén.

Eretnekség támadás hogy ha leszen,
Leg ottan a nép nagy támadást teszen,
Minden ember kezébe követ vészen,
Kövezéssel annak halála leszen.

Vegyük elő János pap hada módját,
Haddal ellenség ellen indulását,
Az ő hadának jó móddal járását,
Kösségnek tőle épen maradását.

Elephantot hadához sokat tartnak,
Kinek az hátokra tornyokat raknak,
Vitézi módra ékesítvén vadnak,
Kik gyözedelemre sokat használnak.

Nagy paracsolat megyen Királyokra,
Kik engedelemmel készülnek hadra,
Elő mennek parancsolt helyre napra,
Készek Császárok mellett viadalra.

Temérdeki sok lovagok, gyalogok,
Ugyan meg hiyhetetlen az ő számok,
Gyalogok mind kéz iyes, parittyások,
Az lovagok sisakos, pancélosok.

Vigan vagyon a kösség had üdején,
Mert nekiek jól szolgál hadi törvény,
Akkor leszen pénze bővebben gyülvén,
Szántó ember örül hadnak üdején.

Soha szántó embert senki nem bántja,
Szabadon szánt, marháját is jól adja,
Szolgáló nép kősséget nem prédálja,
Mert a Császár bő füzetéssel tartja.

Pénz verés noha nincsen országiban,
Noha arany, ezüst nagy sokaságban,
Hogy ne legyen pénz meg hamisulásban,
Arany, ezüst darablatik apróban.

Régi mód szerént ők illy pénzzel élnek,
Arabiai arannyal is élnek,
Mellyet Arabiából oda visznek,
Semmi féle pénzt egyebet nem vernek.

Ékessége, pajzs, kopia, lovagnak,
Mint itt nálunk is vagyon rendi annak,
Dobok, trombiták hadában harsognak,
Mellyel hadat viadalra inditanak.

Császár kezében ezüst kereszt vagyon,
Hadban lova hátán mikoron vagyon,
Bizodalma mert Christusban vagyon,
Ö tölle segítség várása vagyon.

Az el hodlott Királyokban sokakat,
Inditván azok ellen ő hadakat,
Az hívségre meg hajtotta azokat,
Nemellyeknek rontatta el nyakokat.

Többi közet a Kassan Királynak,
Hitetelenségéért mint árulónak,
Fejét vétete Császár a Királynak,
Röttenéssére a több Királyoknak.

Trogloditák, kik mérges nyillal élnek,
Nem régen vólt engedetlenné löttek,
János pap, David Atanadidingelnek,
Viadalban tölle meg gyözettenek.

Ugyan azzon nagy Atanadidingell,
Betfage Királyné asszony népével,
Meg viva, meg veré, nagy erös üggyel,
Hadnagyát meg ölete fő népekkel.

Reá menvén Manikongrus királyra,
Ki hajlott vólt régen a poganságra,
Meg gyöze s hoza az igaz vallásra,
Országával öszve illy bodogságra.

Víg lövén e dolgon elöb indulla,
Tormedára, Nigriták Királyára,
Meg gyözvén hoza nagy adó adásra,
Országával esék abból romlásra.

Az után indula a Selanusra,
Mahumet hitin volt Maurus királyra,
Kivel két uttal erössen meg viva,
Ott el vesze a Császár nagyobb fia.

Lőn erős viadal a két fél közet,
Röttenetes vér ontás két had közet,
Vőn János pap azon is gyözedelmet,
Ugy indita vissza onnat a népet.

Könny hullása nagy lőn fia halálán,
Fő népeknek viadalban hullásán,
Ügyeközik ezeknek meg torlásán,
Az viadalhoz jobb móddal indulván.

Adaja sokfelé az János papnak,
Mint hogy parancsol ő sok országoknak,
Külemb féle adókat azok adnak,
János pap Császárnak be szolgáltatnak.

Jó aranyat,nemellyek darabokban,
Nemellyek ezüsteket pogacsokban,
Nékik sok féle barmokat csordákban,
János papnak szolgáltatnak adóban.

A melly ország a müvel bövelködik,
Császárnak ollyan adó szolgáltatik,
Selyem és bársony sok felől vitetik,
Nemelly országból csak só szolgáltatik.

Nemelly borsat és rabokat be viszen,
Sok tigris vadat és oroszlánt viszen,
Szarvasokat, sok párdocokat viszen,
Vad böreket nemelly adóba viszen.

De vadakban nagy ő gyönyörüsége,
Minden féle vadat tartat kertekbe,
Gyönyörkedik azoknak nézésébe
Népe közt vagyon vadbőr böcsületbe.

Rövid szóval irtam az Indiáról,
Ki bővebben akar érteni abból,
Forgasson historiákat meg arról,
Elég írást találhat Indiáról.

A mint Mande Villai János irta,
Jovius Pál Püspek mint magyarázta,
Azokat olvastam ez vers folyásra,
India állapatja irására.

Segitséget várok a nagy Istentől,
Hogy ha az én életem nem rövidül,
Több historiákat adok ki versül,
Csak legyen szent felsége segitségül.

Ezer, ötszázban, és hetven háromban,
Nemes Kalotaszeg tartományában,
Aki ira versül Istoriában,
Nem vala szüve akkoron bánatban.