| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Seregek közt kik vagytok hadnagyok |
| RPHA-szám: | 1223 |
| Szerző: | Tinódi Sebestyén A verset a szerző látta el névmegjelöléssel. Az akrosztichonban: Literatvs Sebastianvs A kolofonban: Ezt ki szörzé, gondolá Kassában, Pártos urak vannak jó szándékban |
| Cím: | Hadnagyoknak tanúság |
| Változat: | |
| A szereztetés ideje: | 1550 |
| A szereztetés helye: | A kolofonban: Kassában |
| Akrosztichon: | A versnek van akrosztichonja. SEBASTIANVS LITERATVS |
Változatok:
| |
| Kolofon: | A versnek van kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
| Versforma: | a10(4,6), a10(4,6), a10(4,6), a10(4,6) Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Nótajelzésként: | Ti, szent népek, így esedezzetek (RPHA 1383) |
| Dallam: | A vers énekvers. RMDT1 43SZ |
| Terjedelem: | Terjedelem: 21 versszak |
| Műfaj: | [ vallásos (001) > nem história (003) > mindennapi v. ünnepi lelki ének (025) > Szentlélek invokáció (040) ] |
| Felekezet: | 100% világi (3 db) |
| Változat: |
| Kritikai kiadás: | RMKT 3. 251 |
| Hasonmás-kiadás: | Változat: |
| Digitalizált példány: | Változat:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: Régi Magyar Költők Tára XVI. század |
Seregök köszt kik vattok hadnagyok,
Kerösztyén hitöt az kik vallotok,
Igyetökben nyerni ha akartok,
Hallgassátok, eszt megtanuljátok.
Ez nagy szükség, jó vitéz hadnagyok,
Megtanulni, mint hadakozjatok,
Példa néktök prófétáknak hadok,
Ha úgy jártok, Istenben áldattok.
Bátorsággal Istenben bízjatok,
Seregökkel rendöt állassatok,
Pogánokval vívni ha akartok,
Nagy felszóval nékik így szóljatok:
Állyatok meg, és mind hallgassatok,
Attyafiak Istenben mind vattok,
Csak Istenben vitézök bízjatok,
Mert ű lészön fegyvertök, paizstok.
Sőt Istennek mind meggyovónjatok,
Bűnötöket szánjátok-bánjátok,
Ellenségtöknek megbocsássatok,
Feletöket ti bátoríccsátok.
Tuggyátok aszt sok jámbor vitézök,
Régtől fogván ez pogán terekök
Elhordották, levágták nemzettök,
Pusztították, rablották földetök.
Itt valaki közzülünk elesik,
Az angyalok mennyországban viszik,
Ez világon neve elhírhöszik,
És mindönök nagy jóval üdvezlik.
Az kik kösztünk itt megmaradandnak,
Mind örülnek nagy gazdag prédának,
És romlásán, veszésén pogánnak,
Az Istennek nagy hálákat adnak.
Ne futamjék senki közzületök,
Mert sok jámbort ti itt elveszthettök,
Magatok es itt, vagy hon elvesztök,
Mely pokolban ti eltemöttettek.
Vélem öszve no mind induljatok,
Krisztus Jézust mind felkiálcsátok,
Az Szentlelköt kérjétök, hívjátok,
Induljatok vélem már, mongyátok:
Sokan várunk Szentlélök Úristen!
Jöjj el immár, légy vélünk ez igyben,
Ne haggy minket elesni hitünkben,
Mindhalálig vívjunk te nevedben.
Lám, régönte az te fiaidat
Meghallgattad tebenned bízókat,
Vigasztaltad szegín juhaidat,
Elrontottad kegyötlen farkasokat.
Jöjj el immár te szent Fiúisten,
Véled lészön az Atyaúristen,
Ne aggy minket ez pogán kezében,
Kegyötlenül elvesznünk ez igyben.
Te magadat ígyérted minékünk,
Hogy megrontod ellenségünk nékünk,
Szabadítod országunkat nékünk,
Nagy ínségből kimentöd mi népönk.
Elrontád te régön ó törvénben
Az fárahó királt mély tengörben,
Szabadítád népedet az vízben,
Mert csak bíztak te istenségödben.
Rettentéd meg Olofernes népét,
Judit asszonnyal vétetéd fejét,
Ott elvesztéd szántalan sok népét,
Meghallgatád Juditnak kérését.
Az hatalmas Nabugodonozornak
Nagy sok népét elvesztéd királnak,
Fejét adád kezében Cyrusnak,
Hatalmadat jelentéd sokaknak.
Támasztád fel az gyermök Dávidot,
Pásztorságból szerelmes prófétádot,
Megöletéd az nagy Góliátot,
És megrontád kegyötlen jászokot.
Vedd el róllunk azért haragodat,
Mutassad meg irgalmasságodat,
Ma es roncs meg gonosz pogánokat,
Jó Isten vagy, mutasd meg magadat.
Semmi kétség nem tartja tagunkat,
Meghallgattad fohászkodásunkat,
Mast vélönk vagy, vessük fel mi fánkat,
Jézust, Jézust üvölcsünk, ropp, csatt, patt.
Eszt ki szörzé, gondolá Kassába,
Pártos urak vannak jó szándékba,
Mind fejenként pogánra vívásba,
Szolnok alatt mast várcsinálásba.
Kerösztyén hitöt az kik vallotok,
Igyetökben nyerni ha akartok,
Hallgassátok, eszt megtanuljátok.
Ez nagy szükség, jó vitéz hadnagyok,
Megtanulni, mint hadakozjatok,
Példa néktök prófétáknak hadok,
Ha úgy jártok, Istenben áldattok.
Bátorsággal Istenben bízjatok,
Seregökkel rendöt állassatok,
Pogánokval vívni ha akartok,
Nagy felszóval nékik így szóljatok:
Állyatok meg, és mind hallgassatok,
Attyafiak Istenben mind vattok,
Csak Istenben vitézök bízjatok,
Mert ű lészön fegyvertök, paizstok.
Sőt Istennek mind meggyovónjatok,
Bűnötöket szánjátok-bánjátok,
Ellenségtöknek megbocsássatok,
Feletöket ti bátoríccsátok.
Tuggyátok aszt sok jámbor vitézök,
Régtől fogván ez pogán terekök
Elhordották, levágták nemzettök,
Pusztították, rablották földetök.
Itt valaki közzülünk elesik,
Az angyalok mennyországban viszik,
Ez világon neve elhírhöszik,
És mindönök nagy jóval üdvezlik.
Az kik kösztünk itt megmaradandnak,
Mind örülnek nagy gazdag prédának,
És romlásán, veszésén pogánnak,
Az Istennek nagy hálákat adnak.
Ne futamjék senki közzületök,
Mert sok jámbort ti itt elveszthettök,
Magatok es itt, vagy hon elvesztök,
Mely pokolban ti eltemöttettek.
Vélem öszve no mind induljatok,
Krisztus Jézust mind felkiálcsátok,
Az Szentlelköt kérjétök, hívjátok,
Induljatok vélem már, mongyátok:
Sokan várunk Szentlélök Úristen!
Jöjj el immár, légy vélünk ez igyben,
Ne haggy minket elesni hitünkben,
Mindhalálig vívjunk te nevedben.
Lám, régönte az te fiaidat
Meghallgattad tebenned bízókat,
Vigasztaltad szegín juhaidat,
Elrontottad kegyötlen farkasokat.
Jöjj el immár te szent Fiúisten,
Véled lészön az Atyaúristen,
Ne aggy minket ez pogán kezében,
Kegyötlenül elvesznünk ez igyben.
Te magadat ígyérted minékünk,
Hogy megrontod ellenségünk nékünk,
Szabadítod országunkat nékünk,
Nagy ínségből kimentöd mi népönk.
Elrontád te régön ó törvénben
Az fárahó királt mély tengörben,
Szabadítád népedet az vízben,
Mert csak bíztak te istenségödben.
Rettentéd meg Olofernes népét,
Judit asszonnyal vétetéd fejét,
Ott elvesztéd szántalan sok népét,
Meghallgatád Juditnak kérését.
Az hatalmas Nabugodonozornak
Nagy sok népét elvesztéd királnak,
Fejét adád kezében Cyrusnak,
Hatalmadat jelentéd sokaknak.
Támasztád fel az gyermök Dávidot,
Pásztorságból szerelmes prófétádot,
Megöletéd az nagy Góliátot,
És megrontád kegyötlen jászokot.
Vedd el róllunk azért haragodat,
Mutassad meg irgalmasságodat,
Ma es roncs meg gonosz pogánokat,
Jó Isten vagy, mutasd meg magadat.
Semmi kétség nem tartja tagunkat,
Meghallgattad fohászkodásunkat,
Mast vélönk vagy, vessük fel mi fánkat,
Jézust, Jézust üvölcsünk, ropp, csatt, patt.
Eszt ki szörzé, gondolá Kassába,
Pártos urak vannak jó szándékba,
Mind fejenként pogánra vívásba,
Szolnok alatt mast várcsinálásba.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.