| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Régen ez vala, mikor Jézus Urunk |
| RPHA-szám: | 1191 |
| Szerző: | Batizi András A verset a szerző látta el névmegjelöléssel. A kolofonban: Batizi András |
| Cím: | Az istenfélő vitéz Gedeonról szép história |
| Változat: | |
| A szereztetés ideje: | 1540 A kolofonban: Kiskarácson után ennye üdőben, Ezer és ötszáznegyven esztendőben |
| Akrosztichon: | A versnek nincs akrosztichonja. |
| Kolofon: | A versnek van kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
| Versforma: | x11(5,6), a13(6,7), x12(6,6), a11(5,6) Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Dallam: | A vers énekvers. RMDT1 10SZ |
| Terjedelem: | Terjedelem: 49 versszak |
| Irodalmi minta: | Iudicum 6-8 |
| Műfaj: | [ vallásos (001) > história (002) > elbeszélő (004) > bibliai (009) ] |
| Felekezet: | 100% protestáns (1 db) |
| Változat: |
| Kritikai kiadás: | RMKT 2. 74 |
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: Régi Magyar Költők Tára XVI. század |
AZ DRÁGA ÉS ISTENFÉLŐ VITÉZ GEDEONRÓL SZÉP HISTORIA.
Judicum 6.
Régen ez vala mikor Jézus urunk
Az emberi testben még meg nem jelent vala,
A zsidók valának istennek népei,
Őket az isten ótalmazza vala.
Ők vétkezének az úristen ellen,
Megnyomorodának nagy gonoszságok miatt,
Mert elhagyá őket a mennyei isten:
Megveretének a pogán miatt.
A pogán népek neveztetnek vala
Amalekitáknak, Madián fiainak,
Kik miatt a zsidók a hét esztendeig
Keserűséggel nyomorgattatnak vala.
A pogán népek el-felkészülének,
A zsidók mezein táborokba járának,
És minden mezei ő eleségöket
A sok táborral mind elvesztetik vala.
Ő búzájokat és széna-fűvöket
Miként a sok sáska, ők mind elvesztik vala
És ő csordájokat, ökröket, juhokat,
Minden barmokat ők elhajtják vala.
Megkeserödvén, a nagy úristenhöz
Mind felkiáltának ők a pogánok ellen;
Rajtok könyörűle őket meghallgatá
És megsegéllé a pogánok ellen.
Egy fejedelmet közűlök választa,
Kinek neve vala Jouás fia Gedeon,
Angyalt hozzá külde, néki ezt izené:
,Úr vagyon véled te erős Gedeon!
Megszabadítom a te kezed által
Pogánok markából az Izrael fiait,
Azért semmit ne félj én tevéled vagyok
És te megveröd az Madián fiait!‘
Felkészűlének azért a pogánok
És a Jordán vizén ők mind általkelének;
Egy szélös nagy völgybe tábort jártatának,
Ő sátorokba letelepedének.
Négy fejedelmek ő köztök valának,
Az egyiknek Óreb, a másiknak Zeéb vala,
És a harmadiknak Zebee király neve,
És negyediknek Salmana király neve.
Feltámadának igen nagy erővel,
Tudni százezeren és harminczötezören;
De ezekhöz képöst a Gedeon gyűle
Igen kevesen, csak harminczkétezeren.
Gedeon szóla, istenhöz kiálta:
»Ha megszabadítod uram a te népedet, —
Miképen megmondád — az én kezem által,
Jelents meg nékem most a te jegyödet.
Én egy fürt gyapjat vetök a szűrűbe,
Ha megharmatozik a szűrőn a fürt gyapjú,
És ha a széles föld csak szárazon marad,
Bizon jegy nékem a harmatos gyapjú.
Megtudom ezön és bizonyos lészök,
Hogy én kezem által te megmentöd népedet.«
Eképen történék mint kévánta vala,
Mert csak a gyapjú hát megharmatozott!
Gedeon szóla esmét az istennek:
»Kérlek uram téged reám ne haragodjál!
Mégis jegyöt kérök meg azon gyapjúra,
De kérlek tégöd hogy ne haragodjál.
Immár a gyapjú szárazon maradjon,
Környül a széles föld mind megharmatosúljon.«
Isten megengedé, föld harmatosúla
És csak a gyapjú szárazon marada.
Éjjel felkele népével Gedeon,
A Galád hegyére egy kút mellé kiszálla,
Nem messze hozzájok egy széles nagy völgybe,
A pogán tábor széllyel feköszik vala.
Szóla az isten akkor, Gedeonnak:
,Igen sok nép véled vagyon, de kevesebb is elég,
Nem adom a népnek kezébe a pogánt,
Hogy én ellenem ne dicseködjenek.
Mert ott a népek azzal kérködnének:
Tulajdon erőnkből mi ez pogánt megvertük,
És megszabadúltunk nem az isten által,
De fegyverünkkel őket mi meggyőztük.
Kiáltasd meg széllyel a te táborodba,
Akik félelmesek fattig hátra térjenek!‘
Akkor Gedeonnal tízezer marada,
Huszonkétezören mind hátra térének.
Monda az isten esmét Gedeonnak:
,Mégis sok nép véled, vidd a vízre mind őket,
Ott én megválasztom, kik hátra térjenek,
Akiket mondok mind elvigyed veled.
Mikoron a nép a vízre ment volna,
Monda Gedeonnak akkoron az úristen:
,Akik kézzel hányják vizet a szájokba,
Azokat állasd egyfelé egy rendbe.
Azokat penig másfelé állassad,
Akik térdre esnek, lefekve ijándnak.‘
Ott csak háromszázan kézzel ivának
És a több sokság mind térden ivának.
Szóla az isten, mondá Gedeonnak:
,Az háromszáz néppel titeket én megmentlek,
És kezedbe adom mind a pogánokat,
A több sokaság mind hátra térjenek.‘
Ott a sokaság ki mind hátra tére
És ők háromszázan viadalhoz készülnek,
A sereghez képöst élést szerzének,
Egy-egy trombitát fejenként ők vévének.
Monda az isten Gedeonnak éjjel:
,Kelj fel egy apróddal menj a pogán táborra,
Hogy őket megkémöld beszédöket hallván,
Bátrabban öthess rejájok a táborba.‘
Felkele azért a gyermek apróddal,
Juta a táborba; az strása vígyáz vala,
Az pogánok penig mint a nagy sok sáska,
Ott a táborba [...]
Mikoron immár Gedeon ott volna,
Egyik kezdé álmát társának beszélleni:
,Jó társom ez csoda álmat láttam!
— Kezdé Gedeon igen meghallgatnia —
Nékem úgy tetszék egy árpa pogácsa
Hát az égben forog, miközinkbe leszálla,
A tábort megüté, fenékkel feldőjté;
A földhöz veré, oly hatalmas vala.‘
Felele néki az ő társa, monda:
»Az nem egyéb, hanem a Gedeon fegyvere,
Isten néki adta az mi táborunkat!«
Gedeon szóla az istent dícséré.
Ottan megtére az ő társaihoz,
Monda: »keljetek fel az Isten nekünk adta!«
Egy-egy kürtöt ada mindennek kezébe,
Az háromszáz embert háromfelé osztá.
Ada kezökbe öres palaszkokat,
A palaszk közibe mindennek egy lámpást,
Monda: »a mit láttok, hogy én cselekedem,
Tü is mindnyájan azt cselekedjétek.
Én el-bémegyek a tábor szélire,
Hogy én trombitálok, tü is trombitáljatok.
,Istennek ostora Gedeon fegyvere!‘ —
A tábor környil mind azt kiáltsátok.«
Éjfelekoron a tábort megüték,
Hamar felrezzenték ott mind a strásásokat,
Ő trombitájokat rettentéssel
Mind egybe verik üres palaszkokat.
Ott a palaszkokat kiki mind elteré,
Környil három felől fújják trombitájokat,
Jobbfelől kezökben vagyon trombitájok
És balkezökben ő égő lámpások.
Megfutamának szernyű kiáltással,
Ezek háromszázan trombitát igen fújják,
Az isten bocsáta fegyvert ő közikbe,
Egymást ő keztek oly erősen vágják.
Gedeon izene Jordán vize mellé,
Zsidók a révöket hogy mindenütt állanák,
Eleiket vennék a pogán népeknek,
Hogy ők a vízen el ne szaladnának.
Nagy hamarsággal zsidók készülének,
Réveket megállák, két nagy útat fogának
Zeébnek, Orebnek ott fejeket elvövék
És Jordán elve Gedeonnak küldék.
Jóllehet immár az erős Gedeon
Mind az ő népével igen megfáradt vala,
De a Jordán vizén el-általköltezék,
A futó népet mégis űzi vala.
Jóllehet immár a pogán népekbe
Százezer huszezer szám szerént megholt vala,
De Zebee királylyal, Salmana királylyal
Tizenötezer elszaladott vala.
Egy gyalog úton túl a Jordán vizén
Naptámadat felé Gedeon elindúla,
A népet eléré, hát ők mind nyúgosznak,
Mert a futásban megfáradtak vala.
Mikoron azok bátron nyúgodnának,
Gedeon a tábort nagy hirtelen megüté,
Zebee futamék Salmana királylyal,
Utánnok válta az erős Gedeon.
Eléré őket és foglylyá esének;
Mind az egész tábort Gedeon levágatá;
Ő maga elvevé a királyok fejét,
Aranylánczokat mindkettőtől elvevé.
Ott elveszének a négy fejedelmek
Ő nagy erejekkel temérdök sok népekkel,
Százharminczötezer pogánt ott az isten
Elveszte akkor csak háromszáz néppel.
Megveretének égő lámpásokkal,
Üres palaszkoknak csak az ő zörgésektől,
Nagy kiáltásokkal, trombitálásokkal
Egymást levágák önnön fegyverekkel.
Ezt az úristen nékünk megíratta,
Mert a győzedelem csak az isten hatalma,
Sem fegyveröseknek nagy sokaságában,
Sem vitézeknek ő nagy erejökben.
Mennyből adatik minden győzedelem,
Kinek isten adja a hadat csak a veri,
De ő azt kévánja és tőlünk azt várja,
Hogy mi megtérjünk, csak ő hozzá kiáltsunk.
Annak okaért az istenhöz térjünk,
Bálványimádástól mindnyájan elszakadjunk,
Csak ő tőle függjünk és csak benne bízzunk,
Ha ezt akarjuk, hogy győzödelmet valljunk.
A Bibliából írta magyar nyelvre,
Batízi András és rendölte versekbe,
Kis karácson után ennye üdőben:
Ezer és ötszáznegyven esztendőben.
Judicum 6.
Régen ez vala mikor Jézus urunk
Az emberi testben még meg nem jelent vala,
A zsidók valának istennek népei,
Őket az isten ótalmazza vala.
Ők vétkezének az úristen ellen,
Megnyomorodának nagy gonoszságok miatt,
Mert elhagyá őket a mennyei isten:
Megveretének a pogán miatt.
A pogán népek neveztetnek vala
Amalekitáknak, Madián fiainak,
Kik miatt a zsidók a hét esztendeig
Keserűséggel nyomorgattatnak vala.
A pogán népek el-felkészülének,
A zsidók mezein táborokba járának,
És minden mezei ő eleségöket
A sok táborral mind elvesztetik vala.
Ő búzájokat és széna-fűvöket
Miként a sok sáska, ők mind elvesztik vala
És ő csordájokat, ökröket, juhokat,
Minden barmokat ők elhajtják vala.
Megkeserödvén, a nagy úristenhöz
Mind felkiáltának ők a pogánok ellen;
Rajtok könyörűle őket meghallgatá
És megsegéllé a pogánok ellen.
Egy fejedelmet közűlök választa,
Kinek neve vala Jouás fia Gedeon,
Angyalt hozzá külde, néki ezt izené:
,Úr vagyon véled te erős Gedeon!
Megszabadítom a te kezed által
Pogánok markából az Izrael fiait,
Azért semmit ne félj én tevéled vagyok
És te megveröd az Madián fiait!‘
Felkészűlének azért a pogánok
És a Jordán vizén ők mind általkelének;
Egy szélös nagy völgybe tábort jártatának,
Ő sátorokba letelepedének.
Négy fejedelmek ő köztök valának,
Az egyiknek Óreb, a másiknak Zeéb vala,
És a harmadiknak Zebee király neve,
És negyediknek Salmana király neve.
Feltámadának igen nagy erővel,
Tudni százezeren és harminczötezören;
De ezekhöz képöst a Gedeon gyűle
Igen kevesen, csak harminczkétezeren.
Gedeon szóla, istenhöz kiálta:
»Ha megszabadítod uram a te népedet, —
Miképen megmondád — az én kezem által,
Jelents meg nékem most a te jegyödet.
Én egy fürt gyapjat vetök a szűrűbe,
Ha megharmatozik a szűrőn a fürt gyapjú,
És ha a széles föld csak szárazon marad,
Bizon jegy nékem a harmatos gyapjú.
Megtudom ezön és bizonyos lészök,
Hogy én kezem által te megmentöd népedet.«
Eképen történék mint kévánta vala,
Mert csak a gyapjú hát megharmatozott!
Gedeon szóla esmét az istennek:
»Kérlek uram téged reám ne haragodjál!
Mégis jegyöt kérök meg azon gyapjúra,
De kérlek tégöd hogy ne haragodjál.
Immár a gyapjú szárazon maradjon,
Környül a széles föld mind megharmatosúljon.«
Isten megengedé, föld harmatosúla
És csak a gyapjú szárazon marada.
Éjjel felkele népével Gedeon,
A Galád hegyére egy kút mellé kiszálla,
Nem messze hozzájok egy széles nagy völgybe,
A pogán tábor széllyel feköszik vala.
Szóla az isten akkor, Gedeonnak:
,Igen sok nép véled vagyon, de kevesebb is elég,
Nem adom a népnek kezébe a pogánt,
Hogy én ellenem ne dicseködjenek.
Mert ott a népek azzal kérködnének:
Tulajdon erőnkből mi ez pogánt megvertük,
És megszabadúltunk nem az isten által,
De fegyverünkkel őket mi meggyőztük.
Kiáltasd meg széllyel a te táborodba,
Akik félelmesek fattig hátra térjenek!‘
Akkor Gedeonnal tízezer marada,
Huszonkétezören mind hátra térének.
Monda az isten esmét Gedeonnak:
,Mégis sok nép véled, vidd a vízre mind őket,
Ott én megválasztom, kik hátra térjenek,
Akiket mondok mind elvigyed veled.
Mikoron a nép a vízre ment volna,
Monda Gedeonnak akkoron az úristen:
,Akik kézzel hányják vizet a szájokba,
Azokat állasd egyfelé egy rendbe.
Azokat penig másfelé állassad,
Akik térdre esnek, lefekve ijándnak.‘
Ott csak háromszázan kézzel ivának
És a több sokság mind térden ivának.
Szóla az isten, mondá Gedeonnak:
,Az háromszáz néppel titeket én megmentlek,
És kezedbe adom mind a pogánokat,
A több sokaság mind hátra térjenek.‘
Ott a sokaság ki mind hátra tére
És ők háromszázan viadalhoz készülnek,
A sereghez képöst élést szerzének,
Egy-egy trombitát fejenként ők vévének.
Monda az isten Gedeonnak éjjel:
,Kelj fel egy apróddal menj a pogán táborra,
Hogy őket megkémöld beszédöket hallván,
Bátrabban öthess rejájok a táborba.‘
Felkele azért a gyermek apróddal,
Juta a táborba; az strása vígyáz vala,
Az pogánok penig mint a nagy sok sáska,
Ott a táborba [...]
Mikoron immár Gedeon ott volna,
Egyik kezdé álmát társának beszélleni:
,Jó társom ez csoda álmat láttam!
— Kezdé Gedeon igen meghallgatnia —
Nékem úgy tetszék egy árpa pogácsa
Hát az égben forog, miközinkbe leszálla,
A tábort megüté, fenékkel feldőjté;
A földhöz veré, oly hatalmas vala.‘
Felele néki az ő társa, monda:
»Az nem egyéb, hanem a Gedeon fegyvere,
Isten néki adta az mi táborunkat!«
Gedeon szóla az istent dícséré.
Ottan megtére az ő társaihoz,
Monda: »keljetek fel az Isten nekünk adta!«
Egy-egy kürtöt ada mindennek kezébe,
Az háromszáz embert háromfelé osztá.
Ada kezökbe öres palaszkokat,
A palaszk közibe mindennek egy lámpást,
Monda: »a mit láttok, hogy én cselekedem,
Tü is mindnyájan azt cselekedjétek.
Én el-bémegyek a tábor szélire,
Hogy én trombitálok, tü is trombitáljatok.
,Istennek ostora Gedeon fegyvere!‘ —
A tábor környil mind azt kiáltsátok.«
Éjfelekoron a tábort megüték,
Hamar felrezzenték ott mind a strásásokat,
Ő trombitájokat rettentéssel
Mind egybe verik üres palaszkokat.
Ott a palaszkokat kiki mind elteré,
Környil három felől fújják trombitájokat,
Jobbfelől kezökben vagyon trombitájok
És balkezökben ő égő lámpások.
Megfutamának szernyű kiáltással,
Ezek háromszázan trombitát igen fújják,
Az isten bocsáta fegyvert ő közikbe,
Egymást ő keztek oly erősen vágják.
Gedeon izene Jordán vize mellé,
Zsidók a révöket hogy mindenütt állanák,
Eleiket vennék a pogán népeknek,
Hogy ők a vízen el ne szaladnának.
Nagy hamarsággal zsidók készülének,
Réveket megállák, két nagy útat fogának
Zeébnek, Orebnek ott fejeket elvövék
És Jordán elve Gedeonnak küldék.
Jóllehet immár az erős Gedeon
Mind az ő népével igen megfáradt vala,
De a Jordán vizén el-általköltezék,
A futó népet mégis űzi vala.
Jóllehet immár a pogán népekbe
Százezer huszezer szám szerént megholt vala,
De Zebee királylyal, Salmana királylyal
Tizenötezer elszaladott vala.
Egy gyalog úton túl a Jordán vizén
Naptámadat felé Gedeon elindúla,
A népet eléré, hát ők mind nyúgosznak,
Mert a futásban megfáradtak vala.
Mikoron azok bátron nyúgodnának,
Gedeon a tábort nagy hirtelen megüté,
Zebee futamék Salmana királylyal,
Utánnok válta az erős Gedeon.
Eléré őket és foglylyá esének;
Mind az egész tábort Gedeon levágatá;
Ő maga elvevé a királyok fejét,
Aranylánczokat mindkettőtől elvevé.
Ott elveszének a négy fejedelmek
Ő nagy erejekkel temérdök sok népekkel,
Százharminczötezer pogánt ott az isten
Elveszte akkor csak háromszáz néppel.
Megveretének égő lámpásokkal,
Üres palaszkoknak csak az ő zörgésektől,
Nagy kiáltásokkal, trombitálásokkal
Egymást levágák önnön fegyverekkel.
Ezt az úristen nékünk megíratta,
Mert a győzedelem csak az isten hatalma,
Sem fegyveröseknek nagy sokaságában,
Sem vitézeknek ő nagy erejökben.
Mennyből adatik minden győzedelem,
Kinek isten adja a hadat csak a veri,
De ő azt kévánja és tőlünk azt várja,
Hogy mi megtérjünk, csak ő hozzá kiáltsunk.
Annak okaért az istenhöz térjünk,
Bálványimádástól mindnyájan elszakadjunk,
Csak ő tőle függjünk és csak benne bízzunk,
Ha ezt akarjuk, hogy győzödelmet valljunk.
A Bibliából írta magyar nyelvre,
Batízi András és rendölte versekbe,
Kis karácson után ennye üdőben:
Ezer és ötszáznegyven esztendőben.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
RMDT1 2017, 16 (Régen ez vala, mikor Jézus urunk)
Jegyzetek
