| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Régen ez vala ó törvényben |
| RPHA-szám: | 1190 |
| Szerző: | A vers szerzőjét nem ismerjük. |
| Cím: | A babiloniabeli Bél és sárkány bálvány istenekről való história |
| Változat: | |
| A szereztetés ideje: | 1556 vagy azelőtt |
| Akrosztichon: | Bizonytalan, hogy a versnek van-e akrosztichonja. |
| Kolofon: | Bizonytalan, hogy a versnek van-e kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Bizonytalan verselésű szótagszámláló, izostrofikus vers. |
| Versforma: | x, x, x, x Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Dallam: | A vers énekvers. RMDT1 30SZ |
| Terjedelem: | Terjedelem: 27 versszak |
| Irodalmi minta: | Dan 14,3-25 |
| Műfaj: | [ vallásos (001) > história (002) > elbeszélő (004) > bibliai (009) ] |
| Felekezet: | 100% protestáns (1 db) |
| Változat: |
| Kritikai kiadás: | RMKT 6. 96 |
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Régen ez vala ó törvényben,
Babilóniának országában,
Mint megírta Dániel próféta
Ő könyvének tizennegyedik részében.
Vala egy bálvány Babilóniában,
Mely bálvánnak Bél vala neve,
Kit az országban való népek
Tisztelnek vala és imádnak vala.
Az király es bálvánt imád vala,
Mely bálvánnak ételére, italára
Mind naponként kit megmondonk
Költnek vala:
Gabonát tizenkét köblöt,
Juhot negyvent adnak vala,
Hat hordó bort minden naponként,
Kit az bálvány megemészt vala.
Lakik vala az Dániel
Az királynak Babilóniába,
Ki imádja vala az mennyei Istent,
Földnek ő törömtőjét.
Szóla az király Dánielnek:
«Miért az Bél istent te nem imádod?»
Dániel monda az királynak:
«Meghallgassad felséges király!
Én nem imádok bálványokat,
Kiket emberek csináltanak,
De imádom az élő Istent,
Ki terömté az egöt és földet!»
Monda az király Dánielnek:
«Nemde az Bél isten nem élő Isten?
Avagy nem látod szemeiddel,
Hogy naponként mint eszik, iszik?»
Mosolyodván monda az Dániel:
«Ne tévelyög felségös király,
Mert az bálvány az kit te imádsz,
Belől sárból, kívöl ércből csinált, -
És ez soha nem ött, sem ütt.»
Ezön az király megharagvék;
Bégyűteté az Bél papjait,
Az kik szám szerént hetvenön valának.
Szóla az király az papoknak:
«Ha tü ennek meg nem mondjátok,
Ki eszi meg az eledelt, az Bél egye meg;
Dániel meghal, mert káromlást tött.»
Szóla Dániel az királynak:
«Miként mondod, bátoron úgy legyön!»
Az király beméne Dániellel
Bél istennek ő templomába.
Szólának az papok az királynak:
«Meghallgassad felségös király,
Mü mind kimegyünk az templomból,
Szerzesd bé te az eledelt.
Vond bé az templomnak ajtaját,
Pecsétöld meg pecsétöddel,
Ha az eledelt Bél meg nem ötté,
Mind fejenként ottan meghaljunk.
Ha továbbá az eledelt
Az Bél isten elköltötte,
Dániel es ottan meghaljon,
Mi ellenink ily hamissat szólott!»
Papok biznak vala álnakságokban,
Mert az templomon ál ajtójok vala,
Hogy kin éjjel bemennek vala,
Az eledelt megeszik vala.
Az templomból kimenének,
Az templom ajtaját el-bévonák,
Az királynak gyűrűével
Az templom ajtaját megpecsétlék.
Éjjel az papok szokások szerént
Az templomban bémenének,
Gyermekükkel, feleségükkel
Az eledelt megevék, ivák.
Holval az király Dániellel
A templomhoz ha ment vala,
Király látá az pecsétöt hogy azképen volna,
A templomot megnyitá.
El-bétekénte az asztalra,
Nagy kiáltással ímezt mondja vala:
«Nagy Isten vagy te Bél isten
És nincs nálad semmi hamisság!»
Dániel az királt megtartóztatá,
Hogy az templomba bé ne menne,
Az nyomdokokat az királynak
Az hamuban mutatá.
Dániel kérdé az királyt: mit látna?
Szóla az király: «láb-nyomdokot látok,
Kiket én vélök fírfiaknak,
Asszonyoknak, gyermeküknek lennie!»
A király igen megharagvék,
A papokat mind megfogatá,
Az ál ajtót az papok megvallák,
Akin éjjel bemennek vala.
Király az papokat mind megöleté,
És az bálvánt Dánielnek adá,
Kit Dániel mind elronta,
Templomát es tőből kitöré.
Annak utána való üdőben
Vala Sárkány Babilóniába,
Kit az köznép és az király
Imád vala és tisztel vala.
Szóla az király Dánielnek:
«Immár nem mondod te Dániel,
Hogy az sárkán nem élő Isten;
Azért hagyom, imádjad őtet!»
Szóla Dániel az királynak:
«Én imádom az [miss "..."]
[miss "2 lines"]
[miss "? lines"]
Régen ez vala ó törvényben,
Babilóniának országában,
Mint megírta Dániel próféta
Ő könyvének tizennegyedik részében.
Vala egy bálvány Babilóniában,
Mely bálvánnak Bél vala neve,
Kit az országban való népek
Tisztelnek vala és imádnak vala.
Az király es bálvánt imád vala,
Mely bálvánnak ételére, italára
Mind naponként kit megmondonk
Költnek vala:
Gabonát tizenkét köblöt,
Juhot negyvent adnak vala,
Hat hordó bort minden naponként,
Kit az bálvány megemészt vala.
Lakik vala az Dániel
Az királynak Babilóniába,
Ki imádja vala az mennyei Istent,
Földnek ő törömtőjét.
Szóla az király Dánielnek:
«Miért az Bél istent te nem imádod?»
Dániel monda az királynak:
«Meghallgassad felséges király!
Én nem imádok bálványokat,
Kiket emberek csináltanak,
De imádom az élő Istent,
Ki terömté az egöt és földet!»
Monda az király Dánielnek:
«Nemde az Bél isten nem élő Isten?
Avagy nem látod szemeiddel,
Hogy naponként mint eszik, iszik?»
Mosolyodván monda az Dániel:
«Ne tévelyög felségös király,
Mert az bálvány az kit te imádsz,
Belől sárból, kívöl ércből csinált, -
És ez soha nem ött, sem ütt.»
Ezön az király megharagvék;
Bégyűteté az Bél papjait,
Az kik szám szerént hetvenön valának.
Szóla az király az papoknak:
«Ha tü ennek meg nem mondjátok,
Ki eszi meg az eledelt, az Bél egye meg;
Dániel meghal, mert káromlást tött.»
Szóla Dániel az királynak:
«Miként mondod, bátoron úgy legyön!»
Az király beméne Dániellel
Bél istennek ő templomába.
Szólának az papok az királynak:
«Meghallgassad felségös király,
Mü mind kimegyünk az templomból,
Szerzesd bé te az eledelt.
Vond bé az templomnak ajtaját,
Pecsétöld meg pecsétöddel,
Ha az eledelt Bél meg nem ötté,
Mind fejenként ottan meghaljunk.
Ha továbbá az eledelt
Az Bél isten elköltötte,
Dániel es ottan meghaljon,
Mi ellenink ily hamissat szólott!»
Papok biznak vala álnakságokban,
Mert az templomon ál ajtójok vala,
Hogy kin éjjel bemennek vala,
Az eledelt megeszik vala.
Az templomból kimenének,
Az templom ajtaját el-bévonák,
Az királynak gyűrűével
Az templom ajtaját megpecsétlék.
Éjjel az papok szokások szerént
Az templomban bémenének,
Gyermekükkel, feleségükkel
Az eledelt megevék, ivák.
Holval az király Dániellel
A templomhoz ha ment vala,
Király látá az pecsétöt hogy azképen volna,
A templomot megnyitá.
El-bétekénte az asztalra,
Nagy kiáltással ímezt mondja vala:
«Nagy Isten vagy te Bél isten
És nincs nálad semmi hamisság!»
Dániel az királt megtartóztatá,
Hogy az templomba bé ne menne,
Az nyomdokokat az királynak
Az hamuban mutatá.
Dániel kérdé az királyt: mit látna?
Szóla az király: «láb-nyomdokot látok,
Kiket én vélök fírfiaknak,
Asszonyoknak, gyermeküknek lennie!»
A király igen megharagvék,
A papokat mind megfogatá,
Az ál ajtót az papok megvallák,
Akin éjjel bemennek vala.
Király az papokat mind megöleté,
És az bálvánt Dánielnek adá,
Kit Dániel mind elronta,
Templomát es tőből kitöré.
Annak utána való üdőben
Vala Sárkány Babilóniába,
Kit az köznép és az király
Imád vala és tisztel vala.
Szóla az király Dánielnek:
«Immár nem mondod te Dániel,
Hogy az sárkán nem élő Isten;
Azért hagyom, imádjad őtet!»
Szóla Dániel az királynak:
«Én imádom az [miss "..."]
[miss "2 lines"]
[miss "? lines"]
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.