| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Mindenható Úristen, mi bűnös emberek |
| RPHA-szám: | 0977 |
| Szerző: | A vers szerzőjét nem ismerjük. |
| Cím: | Bűneinkről való közönséges vallástétel |
Változatok:
| |
| A szereztetés ideje: | 1560 vagy azelőtt |
| Pro domo: | Változatok:
|
| Kritikai kiadás: | Változatok: |
| Hasonmás-kiadás: | Változatok:
|
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Mindenható Úristen, mi bűnös emberek
Gyónást és vallást tészünk, mint töredelmesek.
Mert mi igen vétkeztünk istenséged ellen,
Mint teremtő, megváltó és szent atyánk ellen.
Életünknek rendiben igen megbántottunk,
Mi nagy sok bűneinkvel téged ingerlettünk.
Gonosz szóval, szándékkal, látással, hallással,
Irégységvel, mordságval, rágalmazásokkal.
Szitkos átkos voltunkkal, haragtartásunkkal,
Hamisan mi hitünket gyakran mondásunkkal.
Isteni káromlással és hitetlenségvel,
Mi nyomorúságinkban békételenségvel.
Istennek szent igéjét noha gyakran halljuk,
De mibennünk gyümölcsét semmit nem érezzük.
Az isteni és atyafiúi szeretet
Nincsen bennünk, de vagyon éktelen szeretet.
Bujaság és torkosság, megfojt az kevélység,
Telhetetlen, átkozott, izgat nagy fösvénség.
Mint tengernek fövenye megszámlálhatatlan,
Azonképpen mi bűnünk nálunk tudhatatlan.
Azért mi es magunkot istenséged előtt,
Bűnösöknek vádoljuk mind ez világ előtt.
Ne nézd mi bűneinket és gonoszságinkot,
De tekénts kegyelmesen irgalmasságodot.
És el ne feledkezzél te ígéretedről,
Te bűnösökhöz való kegyelmességedről.
Kit nekünk megígértél te szent fiad által,
És mondál Ezékiel prófétának által.
Hogy valamely órában szegény bűnös ember
Tehozzád fohászkodik, mint elveszett ember.
Az ő gonoszságából ha õ is kitérend,
És fajtalanságának ha ő véget vetend.
Soha az ő bűnérõl meg nem emlékezel,
Sőt õ idvösségére te is igyekezel.
Azért neked könyörgünk, felséges Úristen,
Ne állj bosszút szertelen mi gonosz bűnünkön.
De minekünk megbocsáss te szent fiad által,
Hogy mi idvözülhessünk ő irgalma által.
Hisszük, hogy meghallgattál mi könyörgésünkben,
Azért lelki örömvel mij is mondjuk, ámen.
Mindenható Úristen, mi bűnös emberek
Gyónást és vallást tészünk, mint töredelmesek.
Mert mi igen vétkeztünk istenséged ellen,
Mint teremtő, megváltó és szent atyánk ellen.
Életünknek rendiben igen megbántottunk,
Mi nagy sok bűneinkvel téged ingerlettünk.
Gonosz szóval, szándékkal, látással, hallással,
Irégységvel, mordságval, rágalmazásokkal.
Szitkos átkos voltunkkal, haragtartásunkkal,
Hamisan mi hitünket gyakran mondásunkkal.
Isteni káromlással és hitetlenségvel,
Mi nyomorúságinkban békételenségvel.
Istennek szent igéjét noha gyakran halljuk,
De mibennünk gyümölcsét semmit nem érezzük.
Az isteni és atyafiúi szeretet
Nincsen bennünk, de vagyon éktelen szeretet.
Bujaság és torkosság, megfojt az kevélység,
Telhetetlen, átkozott, izgat nagy fösvénség.
Mint tengernek fövenye megszámlálhatatlan,
Azonképpen mi bűnünk nálunk tudhatatlan.
Azért mi es magunkot istenséged előtt,
Bűnösöknek vádoljuk mind ez világ előtt.
Ne nézd mi bűneinket és gonoszságinkot,
De tekénts kegyelmesen irgalmasságodot.
És el ne feledkezzél te ígéretedről,
Te bűnösökhöz való kegyelmességedről.
Kit nekünk megígértél te szent fiad által,
És mondál Ezékiel prófétának által.
Hogy valamely órában szegény bűnös ember
Tehozzád fohászkodik, mint elveszett ember.
Az ő gonoszságából ha õ is kitérend,
És fajtalanságának ha ő véget vetend.
Soha az ő bűnérõl meg nem emlékezel,
Sőt õ idvösségére te is igyekezel.
Azért neked könyörgünk, felséges Úristen,
Ne állj bosszút szertelen mi gonosz bűnünkön.
De minekünk megbocsáss te szent fiad által,
Hogy mi idvözülhessünk ő irgalma által.
Hisszük, hogy meghallgattál mi könyörgésünkben,
Azért lelki örömvel mij is mondjuk, ámen.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.