Sylvester János, Mennybe megyen Krisztus, Szentlelket ígér mennyben (RPHA 0883)

Irodalomtörténet Poétika Források
Incipit: Mennybe megyen Krisztus, Szentlelket ígér mennyben
RPHA-szám: 0883
Szerző: Sylvester János A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg.
Cím: Az Apostolok cselekedeteinek summája
Változat:
A szereztetés ideje: 1541 vagy azelőtt
Akrosztichon: A versnek nincs akrosztichonja.
Kolofon: A versnek nincs kolofonja.
A versforma fajtája: Disztichon.
Dallam: A vers énekvers.
Terjedelem: Terjedelem: 56 sor
Irodalmi minta: Act
Műfaj: [ vallásos (001) > nem história (003) > bibliai (006) > rövid foglalat (015) ]
Felekezet: 100% katolikus (2 db)
Változat:
Szöveg Dallam A szöveg forrása: Régi Magyar Költők Tára XVI. század
Mennybe megyen Krisztus, szent lelket igír mentíben;
Mátyást választák isteni pílda szerint.
Szent lelket vűnek csudakíppenn az hivek és az
Péter hütre vona számtalan embereket.
Az csudatítel után az Péter hütre tanítá
Az nípet, mely hüt Krisztus urunknak ajánl,
Az hütöt itt vallás követi, vallásnak utánna
Háboruságot látsz, vígre vigasztal az úr.
Itt az tettetesek vesznek, hivek elszabadúlnak
És tíged bátron vallanak isten azok,
Ellensígre talál mindenkor az isten igíje,
Melyet meg nem győz az hazug emberi nyelv.
Nyilván fedd, nem szánja magát, nem szánja halálát:
I t t az igaz doctor pílda tenéked azírt.
Fut, nyomorog s ippűl az Krisztus nípe koronkíd.
Szentsíg-áruló ! nincs helyed isten előtt.
Hütre hív Saul csudakíppen tíged az isten.
Nagy csudatítelvel Péter ajánlja nevit.
Senkinek ez földön isten nem nízi szemílít,
Minden nípek közt kedvel igaz fiakot.
Nemcsak az istennek választott nípe megyen bé
Mennyországba, hanem minden igaz fene níp.
Az híveket sokszor csudakíppen menti meg isten ;
És hamar elvesznek az gonosz emberek itt.
Minden igaz doctort isten választ, kinek ellen
Nem tehet az hitető, kit követ az fene níp.
Éles tőr nékünk földön az uristen igíe
Háboruságot hoz, pártot űt és nyomorog.
Az két fél níp közt, higygyed nincs semmi külömbsígAz hüt megtisztít és bizony íletet ád.
Az nyeresígre való gond ellent tart az igínek.
Megszabadúl az Pál, nagy csuda líszen ezírt.
Éles tőr nékünk földön az uristen igíe
Háboruságot hoz, vígre csufoltatík az.
Nem hiszik az Krisztust, az kiknek kell vala hinni,
És hiszik az kikben nem vala semmi haszon.
Az csudatítelre hütnek kell lenni tebenned;
Az nyeresíg ellent tart az igínek, elűz.
Buzgóságval az istennek hallgassad igíit,
Mert elesel, püspök! lásd mire tartozol itt.
Az pásztor nem szánja magát, nem szánja halálát;
Az Krisztus neveírt Pál vala pílda szerint,
Hütre hív Sául csudakíppen tíged az isten,
Melyírt szenvedsz itt nagy sokat és nyomorogsz.
Fogságot szenved, nyomorog Pál, vígre halálra
Űt keresik titkonn az fene nípek előtt.
Lásd, mit szenved az istennek szolgája hamissan,
Melyet meg nem győz az hazug emberi nyelv.
Hogy ne legyen fogva nálunk az uristen igíe,
Nagy szabadon szól az Pál, maga fogva vala.
Hütre hív Sául csudakíppen tíged az isten,
Erre bizonyság vagy és igaz az te hütöd.
Oltalom az tengernek után az doctor azoknak,
Kik néki hisznek, megmenekednek azírt.
Ez földnek sok rísze vagyon, nincs ríszed uristen
Ez földön, mert mind ellened állanak itt.