Mádai Mihály, Meghalljátok fejenként, kik itt vagytok (RPHA 0864)

Irodalomtörténet Poétika Források
Incipit: Meghalljátok fejenként, kik itt vagytok
RPHA-szám: 0864
Szerző: Mádai Mihály A verset a szerző látta el névmegjelöléssel. Az akrosztichonban: de Madha Mikhael
Cím: Jeruzsálem pusztulása
A szereztetés ideje: 1551 vagy azelőtt
Akrosztichon: A versnek van akrosztichonja. MIKHAEL DE MADHA
Kolofon: Bizonytalan, hogy a versnek van-e kolofonja.
A versforma fajtája: Szótagszámláló, izostrofikus vers.
Versforma: a11, a11, a11, a11
Keresés erre a rímképletre
Keresés erre a szótagszámra
Nótajelzésként: Mostan vettem, Uram, én ezt eszembe (RPHA 1021)
Dallam: A vers énekvers. RMDT1/753, RMDT1/754
Terjedelem: Terjedelem: 16 versszak
Irodalmi minta: Rufinus Tyrannius (Aquiliensis): De bello Iudaico
Műfaj: [ vallásos (001) > história (002) > leíró v. értekező (005) > prédikációs ének (010) ]
[ világi (048) > história (049) > elbeszélő (051) > nem fiktív (056) > történelmi (068) ]
Felekezet: 100% világi (1 db)
Változat:
Kritikai kiadás: RMKT 6. 33 RMKT 6. 33
Szöveg Dallam A szöveg forrása:
JERUZSÁLEM PUSZTULATA.

Meghalljátok fejinkínt kik itt vattok,
Rígi dolgot hallani kik akartok,
Jerusálemnek mint leve elromlások,
Romabeliektül elpusztulások.

Irnak vala úr születése után,
Az hetvennígy esztendével azután,
Gessius Florus, Nero császár után,
Ki Zsidóországban lőn tisztartó aztán.

Kegyetlensíge szintén nagy vala,
Jerusálembe hogy bément vala,
Városszerte nagy kóborlást títet vala
És sok községet megöletett vala.

Hamar nagy indúlás rajta támada,
Az közsíg igen bosszonkodik vala,
Tizenhét talent.. pénzt kír vala,
Áldozatra kit bégyűtettek vala.

Akkoron Nero csácsár elbocsátta
Cestius Gallust Siriába országba;
Cestius ment vala Jerusálembe,
Hogy meglátná Florust az ő dolgába.

Erre város erőssen bosszonkodék,
Hogy kegyetlen Florust tőlök kivinnék,
Kin kevéssé ő csak megmosolyodék,
Inte, hogy ezután Florus megszőnnék.

Leve mindez Nero császár ideiben,
Császárságának tizenkettődikben
És Agrippa királ Zsidóországban,
Tizenhetedik nemes esztendeiben.

De immáran az zsidó nípek között
Nagy indúlás vala mind az ország közt,
Hogy támadás lenne nyilván ő közettök,
Florus ne lakhatnék ezután köztök.

Érté Florus rohanását az nípnek,
Gyűlíst títetett ő az fő papoknak,
Hogy kimenne, jelenté ő azoknak,
Csak hagyná hadát ott az rómaiaknak.

Mikor Agrippa királ ezt meghallá,
Mind az országot ő öszvehívatá,
Sok beszídvel nékik tanácsúl adá,
Hogy Romába adójokat beadnák.

Azval az közsíg semmit nem gondola,
Sőt királra ők nagy zúgva-morogva
Keveket hagyigálnak vala;
Kezzőlök ő kiment vala.

De hírré leve ebben az Siriába
Cestius Gallus udvarába,
Hogy zsidók elhajlottak egy tanácsba,
Nem akarnak adót adni Romába.

Hamar kíszőle fel az ő nípivel,
Antiokhiából tizenkét légióval
És választott szíp kétezer gyalogval,
Nígy szárnyul szípen lovagokkal.

Azután királyok segítsígivel
Antiokhiából, két szíp ezer lovaggal,
Háromezer gyalogval íjjesekkel,
Agrippa királval és Hoemussal.

De mikor juta Zabulon városba,
Ki nagy város vala Galileába:
Rablatá, felgyóttatá haragjába,
Mert találá pusztán az ő útában.

Elbocsátá onnat egy fő hadnagyát
Felső Galileára hadát,
Cestemius Gallust és hadát
Holdoltatá meg főfő városát

[? sor]