| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Légy most segítség, szent Miklós, minekünk |
| RPHA-szám: | 0836 |
| Szerző: | Péchy Ferenc A verset a szerző látta el névmegjelöléssel. A kolofonban: Péchi Ferenc szerzette vala, Kazári plébános hogy mikoron volna |
| Cím: | Endecasyllabon |
| A szereztetés ideje: | 1529 A kolofonban: Kazári plébános hogy mikoron volna, János királ vala kéncses jó Budában, ... Esztendejét mondja ... Mindszent oktávája hogy mikoron volna, Ezerötszázhuszonkilenc esztendében írna |
| A szereztetés helye: | A kolofonban: Kazár |
| Akrosztichon: | A versnek van akrosztichonja. LAVS SANCTI NICOLAI PONTIFICIS ESTE |
| Kolofon: | A versnek van kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Bizonytalan verselésű szótagszámláló, izostrofikus vers. |
| Versforma: | a11(5,6), a11(5,6), a11(5,6), a6 Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Dallam: | A vers énekvers. RMDT1/754 |
| Terjedelem: | Terjedelem: 31 versszak |
| Irodalmi minta: | Antonius Mancinellus Weliternus: Hymnus in divum Nicolaum pontificem (Esto tutela, Nicolae, nobis) |
| Műfaj: | [ vallásos (001) > nem história (003) > liturgikus vagy paraliturgikus eredetű (008) > legenda (125) ] |
| Felekezet: | 100% katolikus (1 db) |
| Változat: |
| Kritikai kiadás: | RMKT 2. 6 |
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: Régi Magyar Költők Tára XVI. század |
Légy most segétség szent Miklós minekönk,
Kik idnepe . . . és téged tisztelünk,
Légy te szent Miklós tanóló ifjaknak
Mi segedelmönk!
Az kik tanóságra nevedben adatnak,
És tanóságot nagyon gyakorlonak;
Bőnt te nevedben eltávoztassonak
Szent Miklós pispek!
Új csuda-tétellel születél ez világra,
Te firedédben felállál lábadra,
Szeredán, pénteken te anyád emlejét
Egyszer esmeréd.
Szegén embernek három szőz leánya,
Kiket akar vala gonosz bő(n)re adnia
Ő szőzességek megmaradott vala
Te kéncsed miá.
Szentelének téged Mirrában pispekké.
Jóllehet sokat te mondál ellene.
Az te hazádnak, holott te szöletél —
Lycia neve.
Az te csuda-tételed szent Miklós! éneklem,
Mert te hozzá(d) vagyon bizodalmam nékem,
Hogy az nagy istennek szent malasztja miá
Mennyországot veszem.
Nagyon téged kiáltnak és téged tisztelnek
Kiket vizeknek habjai fenyegetnek,
Kik drágaságba hozzád evöltenek,
Segétség leszesz nékik.
Csak zsidó adósságát nem akarja meg adnia
Az keresztyén ember álnoksága miá,
Te oltárod előtt megesküvék rajta,
Hogy néki meg adta.
Tőré és megölé őtet ő szekere,
Huallott pálczájából kiomla ő pénze.
Kilemben ő pénzét zsidó el nem vevé,
Hanem feltámasztád.
Ime szegény embert isten feltámasztá,
Azt az kegyetlen zsidó hogy meglátá,
Legottan istenhez ő es megtért vala,
Keresztelkedett vala.
Nyughatatlanképen más zsidó tisztel vala,
Az te képed házában kőfalon tartja vala,
Mikoron mégyen vala kalmár-árójával
Soka(da)lomba.
Innet ő házából hogy elmegyen vala,
Minden jószágát néked hagyja vala,
Kemén fenyegetést — ha meg nem öriznéd —
Rajtad teszen vala.
Csudaképen néki kéncsét ő házából
Tolvajok ragadozák; — ő sokadalomból
Ha megjutott vala, képed le ragadá
Kőfal oldaláról.
Oh mel kegyetlenől téged megvert vala,
Nagy véres ruhával megjelentél vala,
Tolvajok morháját hogyha meg nem vinnék,
Ők mind elvesznének.
Láss, mel csudaképen latrok ijedének,
Zsidónak morháját ök es mind megvivék,
Tolvajok bőnekbel legottan megtérének,
És jámborrá lőnek.
Az zsidó legottan keresztyénné lött vala,
Nékik segedelmmel nagygyal löttél vala.
Tégedet kérönk légy mi segedelmönk
Minden órában.
Ime mel igen téged tisztel vala
Hét esztendős gyermeknek az ő édes atyja,
Kit te szent nevedbe ő ajánlott vala
Diáki tudománra.
Papnak viszen vala az gyermek ebédet, —
Szegén ember ajtón kenyergeni kezde
Hogy ő alamizsnát paptól érdemlene
Istennek nevébe.
Ottan az gyermeknek az pap parancsola,
Hogy szegén embernek alamizsnát adna ;
Gyorsan ő futamék senkit nem láthata
Ki könyergett volna.
Nagy hirtelenséggel ördeg őt megfojtá:
Te szent Miklós pispek feltámasztottad vala.
Ennek utánna gyermek szíve szerént
Téged tisztelt vala.
Téged egy nemes ember igen tisztel vala,
Ő neki magzatot istentől nyertél vala.
Egy aranyos pohárt ő fiával egyb. . .
Vinni akar vala
Innya az pohárba hogy fia neki hozna,
Gyermek az tengerbe hamar veszett vala.
Mene templomodhoz az gyermeknek atyja
Pohárt vitte vala.
Feltámasztád fiát csudálatosképen.
Az ő atyja háromszor oltárodtól esvén,
Tenéked az gyermek második pohárva...
Tisztességet tevén.
Im egy kazdag ember téged tisztel vala,
Hogy te űneki fiat adtá . . vala
Gyermek veszett vala, atyja nem tudja vala
Mely várasban volna:
Csak az gyermek akkor ajánlatott vala
Idegen királna . . és adatott vala:
Gyermek vocsoráján poharát tartja vala.
Es igen sír vala.
Igen kérdi királ gyermek hogy mit sírna
Gyermek királn. . . nagy sírván azt mondja:
Atyja szent Miklósnak rako... templomot.
Kinek ma vagyon napja.
Sírásától gyermeket királ úgy onszolja,
Hogy járjon szent Miklós, — mit gondolsz ő rája ?
Itt te leszesz velem. Gyermek ragadtaték
Fene szélnek miá.
Ez gyermeket szent Miklós templomnál tette vala,
Kit ő szent nevében atyja rakatott vala.
Nagy erembe akkor gyermek atyja lött vala,
Hálát adott vala.
Segedelmet tűled szent Miklós én veszek,
Mikor szent nevedben istennek kenyergök:
Akkor szent malasztját te nékem megnyerjed,
Hogy téged tisztellek.
Te szent nevedben Péchi Ferencz szerzette vala,
Kazari plébános hogy mikoron volna;
János királ vala kéncses jó Budába
Vígságába volna.
Esztendejét mondja — revideden irja,
Mindszent octávája hogy mikoron volna
Ezerötszáz huszonkilencz esztendében írna,
Jó kedvében volna.
Kik idnepe . . . és téged tisztelünk,
Légy te szent Miklós tanóló ifjaknak
Mi segedelmönk!
Az kik tanóságra nevedben adatnak,
És tanóságot nagyon gyakorlonak;
Bőnt te nevedben eltávoztassonak
Szent Miklós pispek!
Új csuda-tétellel születél ez világra,
Te firedédben felállál lábadra,
Szeredán, pénteken te anyád emlejét
Egyszer esmeréd.
Szegén embernek három szőz leánya,
Kiket akar vala gonosz bő(n)re adnia
Ő szőzességek megmaradott vala
Te kéncsed miá.
Szentelének téged Mirrában pispekké.
Jóllehet sokat te mondál ellene.
Az te hazádnak, holott te szöletél —
Lycia neve.
Az te csuda-tételed szent Miklós! éneklem,
Mert te hozzá(d) vagyon bizodalmam nékem,
Hogy az nagy istennek szent malasztja miá
Mennyországot veszem.
Nagyon téged kiáltnak és téged tisztelnek
Kiket vizeknek habjai fenyegetnek,
Kik drágaságba hozzád evöltenek,
Segétség leszesz nékik.
Csak zsidó adósságát nem akarja meg adnia
Az keresztyén ember álnoksága miá,
Te oltárod előtt megesküvék rajta,
Hogy néki meg adta.
Tőré és megölé őtet ő szekere,
Huallott pálczájából kiomla ő pénze.
Kilemben ő pénzét zsidó el nem vevé,
Hanem feltámasztád.
Ime szegény embert isten feltámasztá,
Azt az kegyetlen zsidó hogy meglátá,
Legottan istenhez ő es megtért vala,
Keresztelkedett vala.
Nyughatatlanképen más zsidó tisztel vala,
Az te képed házában kőfalon tartja vala,
Mikoron mégyen vala kalmár-árójával
Soka(da)lomba.
Innet ő házából hogy elmegyen vala,
Minden jószágát néked hagyja vala,
Kemén fenyegetést — ha meg nem öriznéd —
Rajtad teszen vala.
Csudaképen néki kéncsét ő házából
Tolvajok ragadozák; — ő sokadalomból
Ha megjutott vala, képed le ragadá
Kőfal oldaláról.
Oh mel kegyetlenől téged megvert vala,
Nagy véres ruhával megjelentél vala,
Tolvajok morháját hogyha meg nem vinnék,
Ők mind elvesznének.
Láss, mel csudaképen latrok ijedének,
Zsidónak morháját ök es mind megvivék,
Tolvajok bőnekbel legottan megtérének,
És jámborrá lőnek.
Az zsidó legottan keresztyénné lött vala,
Nékik segedelmmel nagygyal löttél vala.
Tégedet kérönk légy mi segedelmönk
Minden órában.
Ime mel igen téged tisztel vala
Hét esztendős gyermeknek az ő édes atyja,
Kit te szent nevedbe ő ajánlott vala
Diáki tudománra.
Papnak viszen vala az gyermek ebédet, —
Szegén ember ajtón kenyergeni kezde
Hogy ő alamizsnát paptól érdemlene
Istennek nevébe.
Ottan az gyermeknek az pap parancsola,
Hogy szegén embernek alamizsnát adna ;
Gyorsan ő futamék senkit nem láthata
Ki könyergett volna.
Nagy hirtelenséggel ördeg őt megfojtá:
Te szent Miklós pispek feltámasztottad vala.
Ennek utánna gyermek szíve szerént
Téged tisztelt vala.
Téged egy nemes ember igen tisztel vala,
Ő neki magzatot istentől nyertél vala.
Egy aranyos pohárt ő fiával egyb. . .
Vinni akar vala
Innya az pohárba hogy fia neki hozna,
Gyermek az tengerbe hamar veszett vala.
Mene templomodhoz az gyermeknek atyja
Pohárt vitte vala.
Feltámasztád fiát csudálatosképen.
Az ő atyja háromszor oltárodtól esvén,
Tenéked az gyermek második pohárva...
Tisztességet tevén.
Im egy kazdag ember téged tisztel vala,
Hogy te űneki fiat adtá . . vala
Gyermek veszett vala, atyja nem tudja vala
Mely várasban volna:
Csak az gyermek akkor ajánlatott vala
Idegen királna . . és adatott vala:
Gyermek vocsoráján poharát tartja vala.
Es igen sír vala.
Igen kérdi királ gyermek hogy mit sírna
Gyermek királn. . . nagy sírván azt mondja:
Atyja szent Miklósnak rako... templomot.
Kinek ma vagyon napja.
Sírásától gyermeket királ úgy onszolja,
Hogy járjon szent Miklós, — mit gondolsz ő rája ?
Itt te leszesz velem. Gyermek ragadtaték
Fene szélnek miá.
Ez gyermeket szent Miklós templomnál tette vala,
Kit ő szent nevében atyja rakatott vala.
Nagy erembe akkor gyermek atyja lött vala,
Hálát adott vala.
Segedelmet tűled szent Miklós én veszek,
Mikor szent nevedben istennek kenyergök:
Akkor szent malasztját te nékem megnyerjed,
Hogy téged tisztellek.
Te szent nevedben Péchi Ferencz szerzette vala,
Kazari plébános hogy mikoron volna;
János királ vala kéncses jó Budába
Vígságába volna.
Esztendejét mondja — revideden irja,
Mindszent octávája hogy mikoron volna
Ezerötszáz huszonkilencz esztendében írna,
Jó kedvében volna.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.