Vajdakamarási Lőrinc, Látom, krónikákat, hogy nagy sokan írtak (RPHA 0832)

Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.

[part]

Látom, krónikákat hogy nagy sokan írnak,
Semmi munkájokat szegények nem szánják,
Sok rendbéli népet csak ezért tanítnak,
Az nagy Úr Istennek, hogy ők szolgálnának.

Azért én is írok az Iason királyról,
És iffjúságában nagy jámborságáról,
Nagy kazdagságáról, uralkodassáról,
Az ő életiben szent házaságáról.

Vigyázzatok reá, kérlek, minden népek,
Urak, hatalmassok és szegény köz rendek,
Isten rendeléssét ti, kik követitek,
A szent házasságról szép példát beszéllek.

Régen lakik vala kazdag Persiában,
Iason herceg vala szép iffjúságában,
Persepolis nevő egy nagy szép várasban,
Iason jámbor vala minden dolgaiban.

Elméjét forgatja a szent tudományban,
Az jó igazságról vagyon gondolatban,
lstennek törvényét chaldeai nyelven,
Ábrahám életét olvasta éltében.

Nem sok idő mulván szép iffjúságában,
Ő magát foglalá a szent házasságban,
Drusella szép asszont belső Indiában,
Házastársul vivé ő gondolatjában.

Csak vigyáznál reá és vedd jól eszedben,
Iffjak, szép dolgokat tanóljatok ebben,
Mikor ágyas házban be mennének ketten,
Iason így tanítja Drusellát nagy szépen.

Istennek ezekről adjunk nagy hálákat,
Hogy hozzánk mutatta nagy kegyelmes voltát,
Könyörögjünk néki, hogy szent igazságát,
Adja megértenünk minden akaratját.

Vezérljen, éltessen az ő szent Lelkivel,
Minden igazságát ígíreteivel,
Részesítsen minket nagy dücsőségével,
Adja elvehetnünk minden hiveivel.

Sietséggel asszony mikoron ezt hallá,
Illyen könyörgésben ő magát foglalá,
Az égre szemeit fel emelte vala,
Alázatossággal így könyöreg vala.

Úr Isten, könyörülj rajtunk kegyelmessen,
Tarts meg békességgel teljes életünkben,
Oltalmazz meg minket, ne essünk kétségben,
Hogy téged dicsírjünk mi nagy félelemben.

Azonképpen Iason földre borult vala,
Alázatossággal így könyöreg vala,
Hatalmas Úr Isten, mennynek, földnek Ura,
Kérlek, tekints reánk mostan ez órában.

Irgalmasságodból társot adtál nékem,
Az én szükségemben hogy segítség legyen,
Fohászkodásomban velem könyöregjen,
Áldj meg kegyelmessen véle egyetemben.

Dicsirjünk tégedet teljes életünkben,
Ha minket meg áldasz, vezérlesz mindenben,
Az te népeid közt míg élünk ez földen,
Szent neved hirdetjük mi nagy félelemben.

Az hatalmas Isten Iason könyörgését,
Meghallgatta vala néki kiáltásit,
Száporitja vala ez földen életét,
Nagy sokan csudálták Iason kazdagságit.

Chaldeusok között mikor lakik vala,
Nagy sok nemzetségek őt kedvelik vala,
Mert az nagy Úr Isten örögbíti vala,
Ezért ő országa kiterjedett vala.

Az ő birodalma nagy lőn Persiában,
Fő-fő várasiban és tartományiban,
Néki meghódolnak szabad akaratban,
Félék és rettegék nagy királyságában.

Mondhatatlan kazdag Iason király vala,
Nyoszollyái néki mind ezüstből vala,
Arannyal, kövekkel ékesítve vala,
Pohárszéki szépek, arany, ezüst vala.

Azt bizonnyal írja Lebena könyvében,
Az chaldeusokról írt historiában,
Hogy Iason kazdag volt az ő életiben,
Jámbor itílő volt királlyi tisztiben.

Rendel egy üdőben minden kazdagságit,
Ezt gondola király minden tárházait,
Megnyittatá egykor várasnak kapuit,
Hogy meglátogatná sok drága szerszámit.

Azonba hivatá mingyárást szolgáit,
Megnyittatá hamar nagy sok tárházait,
Persepolis nevő várasnak kapuit,
Renddel kihozatá minden kazdagságit.

Sok pohár székeit és arany kupáit,
Aranyból, ezüstből csinált szép asztalit,
Szép drága kincseit, ezüst nyoszollyáit,
Megajándékozá jámbor hű szolgáit.

Illyen beszédekkel látván király szólla,
Számtalan kazdagság mind csak semmi, látja,
Az jámbor házastárs sokkal drágább, látja,
Ki azt megnyerheti, Isten azzal volna.

[part "SECUNDA PARS MATRIMONIO"]

Salomon még régen minket így taníta,
A szent házasságot szép dolognak mondja,
Ezüstnél, aranynál írja, hasznosb volna,
Bölcs és eszes asszony társa kinek volna.

Erről mondja vala, minden megtanolja,
Három dolog vagyon földen megprobálva,
Melly dolog Istennél dicsíretes, látja,
Emberek között is kedves élet, tudja.

Rövideden első atyjafiak között,
Egyesség, békesség, és az jámbor élet,
Az házassok között az kegyes szeretet,
Istennek törvénye, engedelmes élet.

Vedd eszedben, kérlek, ember, néked mondja,
Bodog férfiú vagy minden dolgaidban,
Jó asszonyállat ha vagyon házadban,
Istennek hálát adj erről életedben.

Valakik ez földen mostan uralkodtok,
Az hatalmas Isten fejenként uratok,
Ezért rettegjétek, reá gondoljatok,
Hogy a szent életet igen gyakorljátok.

Szent életben foglald akkoron magadat,
Mikor házas társot keressz te magadnak,
Alázatosságban könyörögj az Úrnak,
Hogy hasonlót adjon néked, szolgájának.

Dicsíretes dolog, ha ezt megnyerheted,
Az nagy Úr Istentől hogy ha hitből kéred,
Mert ez földen drága ajándékod veszed,
Áldott vagy, azt mondja Salomon tenéked.

Ez földen életed békességben lészen,
Nagy sok kazdagságid véle együtt lészen,
Megvigasztal téged társod életedben,
Véged örök élet véle együtt lészen.

Isten ajándoka, ezt bizonnyal higgyed,
Mint az napnak fénye, tündöklik életed,
Nagy szép lámpás fénlik házadban előtted,
Mert arany oszlopnál drágább feleséged.

Ezért neveztetik szent házas életnek,
Mert a szent Úr Isten lőn szerzője ennek,
Mint Moyses írja, az első embernek,
Évát társul adá, hogy lennének eggyek.

Teremté Ádámot földből az Úr Isten,
És szent Lelkét adá nékik kegyelmessen,
Nagy szeretetiből bevivé az Kertben,
Hogy ő munkálkodnék az Úr törvényében.

Irgalmasságából az hatalmas Isten,
Minden állatokat teremté ez földen,
Ádámnak ajánlá nagy kegyelmességében,
Hogy ő uralkodnék rajtok életében.

Ezenbe Ádámot Isten el nyugotá,
Egy csontot testéből az Úr ki vött vala,
Éva asszont abból teremtötte vala,
És segitő társúl néki adta vala.

Szentül igazságban hogy együtt élnének,
Isten törvényének híven engednének,
Az megtiltott fára ne tekintenének,
Hogy veszedelembe együtt ne esnének.

Vedd eszedben, immár másod okát írom
Szent házas életnek, ezokaért mondom,
Az Isten törvényét kik követték, tudom,
Együtt szentül élnek, azt bizonnyal vallom.

Csendes békességben, igaz hitben félik,
Az hatalmas Istent szeretik, tisztelik,
És a szent életet tanólják, követik,
Igaz szeretetben ők egymást segítik.

Hitetlenségeket és tévellygésseket,
Minden gyűlöséget és fertelmességet,
Engedetlenséget és gonosz bűnöket,
Hittel hátra vetik az kegyetlenséget.

Rettegik az Istent teljes életekben,
És parancsolatit követik mindenben,
Könyörögnek néki ez földen szüntelen,
Hogy őket megtartsa, áldja kegyelmessen.

Igaz házassoknak és keresztyén népnek,
Az tiszta életért szent házas nemzetnek,
Ezért neveztetnek Isten népeinek,
Mint az régiekről jól megérthetitek.

Szentül együtt éle Abrahám Sarával,
Dicsírék az Istent nagy hálaadással,
Könyörgének néki tiszta igazsággal,
Hogy őket megtartsa nagy jó akarattal.

Tisztelék az Istent, félék és rettegék,
És parancsolatit mindenkor követék,
Ő szent igíretit igaznak reméllék,
Nagy kegyelmességét az Úrnak így vövék.

Isaac Rebekával szeretetben éle,
Az hatalmas Istent tisztelte dicsírte,
És háza népéért az Úrnak könyörge,
Fiait megáldja, az Úr Istent kérte.

Jacob patriarcha házas társaival,
Az Istent dicsíré tizenkét fiával,
Ezt megbizonítja igaz áldozattal,
Teljes házanépet nagy szép tanitással.

Nem külömben Joseph éle Aegyptomban,
Rettegé az Istent parancsolatiban,
Megáldá fiait nagy beteg ágyában,
Életét viselte a szent igazságban.

Samuel propheta az Isten népivel,
Teljes életébe az meghólt szentekkel,
Dicsíré az Istent minden hiveivel,
Segitségül hívá szent és igaz hittel.

Például az Isten mi előnkbe adta,
Szenteknek életit nékünk megíratta,
És szolgái által nékünk kiáltatja,
Szentek életihöz megtérnénk, azt mondja.

Ezért megtért vala David igaz hütben,
Ugyan dicsökedék ő a szent életben,
Az nagy Úr lstennek parancsolatiban,
Elméjét forgatta a szent igazságban.

Fohászkodásokkal Istenhöz kiálta,
Mikor az propheták megfeddették vala,
Szántalan bűneit megismerte vala,
Megtérvén lstenhöz így könyöreg vala.

Én édes Istenem, könyörülj én rajtam,
Ne büntess meg engem kemény haragodban,
Inkább térj meg hozzám irgalmasságodban.
Szabadíts meg lelkem hatalmasságodban.

Csak hozzám fordulnál kegyelmességeddel,
Ha meg vigasztalnál az te szent lelkeddel,
És megmosogatnál mennyei vizeddel,
Így előtted tisztább lészek én az hónál.

Irgalmasságodból könyörülj én rajtam,
Szántalan vétkemet töröld el én róllam,
És adj tiszta szüvet az én tágaimban,
Így tisztelnék téged az egy igazságban.

Téged, Uram Isten, örökké dicsírünk,
Mert te szent életet kévánsz, Uram, tőlünk,
Az kik hozzád térünk, tisztelünk, rettegünk,
Mert örök életet így igírtél nékünk.

Ezeket rendeltem verseknek fejében,
Ezerötszáz után nyolcvan esztendőben,
Szent Mihály havának utolsó hétiben,
Kiből dicsírtessék az Úr Isten, Amen.