| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Krisztus örökké volt és testet vőn fel időben |
| RPHA-szám: | 0811 |
| Szerző: | Sylvester János A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. |
| Cím: | Szent János Evangéliumának summája |
| Változat: | |
| A szereztetés ideje: | 1541 vagy azelőtt |
| Akrosztichon: | A versnek nincs akrosztichonja. |
| Kolofon: | A versnek nincs kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Disztichon. |
| Dallam: | A vers énekvers. |
| Terjedelem: | Terjedelem: 42 sor |
| Irodalmi minta: | Ioh |
| Műfaj: | [ vallásos (001) > nem história (003) > bibliai (006) > rövid foglalat (015) ] |
| Felekezet: | 100% katolikus (2 db) |
| Változat: |
| Kritikai kiadás: | RMKT 2. 137 |
| Hasonmás-kiadás: | Változat:
|
| Digitalizált példány: | Változat:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: Régi Magyar Költők Tára XVI. század |
Krisztus örökké volt és testet vűn fel üdőben.
Kit János vall, és melyhez ereszt sokat ű.
Az vizet itt borrá tívé, templumba bemíne
És onnan kiveré Krisztus az árosokat.
Az Nicodemus az istenhez megyen íjjel; örökké
Íl az hív, Krisztust vallja s az emberi nyelv.
Éhezik az Krisztus, szomjúzik, fárrad írettünk,
Kórt gyógyit; az atyát tiszta szüedvel imádd.
Meggyógyít Krisztus s azután lásd bűnbe ne essél;
Mindeneken földön néki hatalma vagyon.
Az hüt az istennek szentsíges ajándoka, nékünk
Lelki kenyír, nevel ez, és örök íletet ád.
Mely keves ez földön az hív, mely sok kedig az hüt
Ellensíge, bizony nyilva megértheted itt.
Hogy ne kevílkedjél mindenben, nyílva parázna
Az termíszet, örűlj! az hivek itt szabadok.
Az szemesek szemeket mind itt elvesztik ; azoknak
Itt szemet ád isten, kik csupa szemtelenek.
Mely keves itt az igaz pásztor, mely sok kedig (ember)
Az lator és bíres, nyilva megértheted itt.
Feltámasztja halottaiból Lázárt az uristen;
Bégyűl az papi rend és halálára siet,
Megkenik az Krisztust és szent városba megyen be,
Szent atyjához esik s nem hiszik az vakok űt.
Píldát ád Krisztus szolgálván vígre münékünk.
Új törvínt szerez és vígre halálra megyen.
Itt nékünk ut, igazság, ílet az isten, atyával
Egy az fi s az szent lílek uristen azírt.
Szőlőtűhöz az istennek fia vígre hasonlik;
Vígre szeret Krisztus, vígre szeressed azírt.
Sokra tanít Krisztus, nyilván megmondja halálát
És hogy az atyjához térne, — kesergenek itt.
Krisztus imádkozík űmagaírt egyetembe müírtünk.
Megszentel münköt és örök íletet ád.
Az Kidron patak elvé gyül, fogságot Jézus
Szenved az ártatlan, kínzatik és veretik.
Fű kaponyára vivék, megölék, anyját elajánlá,
Mellbe gyakák: József elmene s eltemeté.
Feltámad, soknak jelenik, mennyekbe megyen fel.
Mint megmondja Tamás; bódogok az hivek itt,
Vígre halála után íszik; Pétert az uristen
Pásztorrá tíszi, mind igaz itt az irás.
Kit János vall, és melyhez ereszt sokat ű.
Az vizet itt borrá tívé, templumba bemíne
És onnan kiveré Krisztus az árosokat.
Az Nicodemus az istenhez megyen íjjel; örökké
Íl az hív, Krisztust vallja s az emberi nyelv.
Éhezik az Krisztus, szomjúzik, fárrad írettünk,
Kórt gyógyit; az atyát tiszta szüedvel imádd.
Meggyógyít Krisztus s azután lásd bűnbe ne essél;
Mindeneken földön néki hatalma vagyon.
Az hüt az istennek szentsíges ajándoka, nékünk
Lelki kenyír, nevel ez, és örök íletet ád.
Mely keves ez földön az hív, mely sok kedig az hüt
Ellensíge, bizony nyilva megértheted itt.
Hogy ne kevílkedjél mindenben, nyílva parázna
Az termíszet, örűlj! az hivek itt szabadok.
Az szemesek szemeket mind itt elvesztik ; azoknak
Itt szemet ád isten, kik csupa szemtelenek.
Mely keves itt az igaz pásztor, mely sok kedig (ember)
Az lator és bíres, nyilva megértheted itt.
Feltámasztja halottaiból Lázárt az uristen;
Bégyűl az papi rend és halálára siet,
Megkenik az Krisztust és szent városba megyen be,
Szent atyjához esik s nem hiszik az vakok űt.
Píldát ád Krisztus szolgálván vígre münékünk.
Új törvínt szerez és vígre halálra megyen.
Itt nékünk ut, igazság, ílet az isten, atyával
Egy az fi s az szent lílek uristen azírt.
Szőlőtűhöz az istennek fia vígre hasonlik;
Vígre szeret Krisztus, vígre szeressed azírt.
Sokra tanít Krisztus, nyilván megmondja halálát
És hogy az atyjához térne, — kesergenek itt.
Krisztus imádkozík űmagaírt egyetembe müírtünk.
Megszentel münköt és örök íletet ád.
Az Kidron patak elvé gyül, fogságot Jézus
Szenved az ártatlan, kínzatik és veretik.
Fű kaponyára vivék, megölék, anyját elajánlá,
Mellbe gyakák: József elmene s eltemeté.
Feltámad, soknak jelenik, mennyekbe megyen fel.
Mint megmondja Tamás; bódogok az hivek itt,
Vígre halála után íszik; Pétert az uristen
Pásztorrá tíszi, mind igaz itt az irás.