| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Krisztus a mi bűneinkért meghala |
| RPHA-szám: | 0782 |
| Szerző: | Gálszécsi István A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg. |
| Cím: | Húsvéti dicséret |
Változatok:
| |
| A szereztetés ideje: | 1524-1536 között |
| Pro domo: | Változatok:
|
| Kritikai kiadás: | |
| Változat: | |
| Hasonmás-kiadás: | Változatok:
|
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Krisztus az mi bűnünkért meghala,
Hogy minket azoktól meg szabadítana,
És feltámada, hogy nekünk életet hozna,
Ezen mi mind örüljünk és az Úristent dicsérjük,
Hálákat adjunk és mondjunk,
Alleluja.
Emberek közül az halált senki meg nem győzhette vala,
Ezt mívelék az bűneink,
Mert senki bűn nélkül nem vala,
Kikért szálla reánk ez halál és rajtunk elhatalmazék,
Országában fogságában tartván,
Alleluja.
Jézus Krisztus, istennek fia, ki ez világra jöve,
És az bűnt rólunk el vövé,
Halálának erejével és hatmával,
Mondván, ó, halál, leszek te halálod,
És pokol, leszek megemésztőd,
Alleluja.
Csodálatos had vala ez az halál és élet között,
Az élet kersztét viselé és az halált elnyelé,
Ezt régen megmondta vala az írás,
Hogy megemésztetnék
A halál győzödelmünkre,
Alleluja.
Krisztus az igaz húsvéti bárány,
Istentől nekünk adatott,
Hogy ő ez világnak bűneit elvenné õ halálával,
Kit ezt hiszik, azoknak az ördög semmit nem árthat,
Mert ajtójokot megvérezték,
Alleluja.
Jer, tiszteljük ezért a Krisztust
Lelkünknek nagy örömével,
Mert ő az õ szent halálával minket megszabadított
Ördögtől és haláltól és az mi nagy bűneinktõl,
Kikért mi neki hálát adjunk,
Alleluja.
Mondván, hála legyen teneked,
Teremtő mi édes urunk,
Hogy minket megszabadítottál minden ellenséginktől,
És kérünk, adjad nekünk, hogy ezt bizonnyal hihessük
És vallhassuk mindörökké,
Alleluja.
Krisztus az mi bűnünkért meghala,
Hogy minket azoktól meg szabadítana,
És feltámada, hogy nekünk életet hozna,
Ezen mi mind örüljünk és az Úristent dicsérjük,
Hálákat adjunk és mondjunk,
Alleluja.
Emberek közül az halált senki meg nem győzhette vala,
Ezt mívelék az bűneink,
Mert senki bűn nélkül nem vala,
Kikért szálla reánk ez halál és rajtunk elhatalmazék,
Országában fogságában tartván,
Alleluja.
Jézus Krisztus, istennek fia, ki ez világra jöve,
És az bűnt rólunk el vövé,
Halálának erejével és hatmával,
Mondván, ó, halál, leszek te halálod,
És pokol, leszek megemésztőd,
Alleluja.
Csodálatos had vala ez az halál és élet között,
Az élet kersztét viselé és az halált elnyelé,
Ezt régen megmondta vala az írás,
Hogy megemésztetnék
A halál győzödelmünkre,
Alleluja.
Krisztus az igaz húsvéti bárány,
Istentől nekünk adatott,
Hogy ő ez világnak bűneit elvenné õ halálával,
Kit ezt hiszik, azoknak az ördög semmit nem árthat,
Mert ajtójokot megvérezték,
Alleluja.
Jer, tiszteljük ezért a Krisztust
Lelkünknek nagy örömével,
Mert ő az õ szent halálával minket megszabadított
Ördögtől és haláltól és az mi nagy bűneinktõl,
Kikért mi neki hálát adjunk,
Alleluja.
Mondván, hála legyen teneked,
Teremtő mi édes urunk,
Hogy minket megszabadítottál minden ellenséginktől,
És kérünk, adjad nekünk, hogy ezt bizonnyal hihessük
És vallhassuk mindörökké,
Alleluja.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.