| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Jézus Krisztus, örök Isten, oltalmazz gonosztól |
Változat:
| |
| RPHA-szám: | 0674 |
| Szerző: | Szkhárosi Horvát András A verset a modern kutatás tulajdonítja a szerzőnek. |
| Ajánlás: | Keresztyén prédikátoroknak |
| Cím: | Pál érsek levelére való felelet |
| Változat: | |
| A szereztetés ideje: | 1548 A kolofonban: ezerötszáz és az negyvennyolcban, Mikor érsek Krisztus ellen íra az zsinatban |
| Pro domo: | Változat:
|
| Akrosztichon: | A versnek nincs akrosztichonja. |
| Kolofon: | A versnek van kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
| Versforma: | a14(4,4,6), a14(4,4,6), a14(4,4,6) Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Nótajelzés: | Sok rendbéli próbák vannak rajtunk ez életben (RPHA 5178) |
| Dallam: | A vers énekvers. RMDT1 225SZ |
| Terjedelem: | Terjedelem: 63 versszak |
| Változat: | |
| Műfaj: | [ vallásos (001) > história (002) > leíró v. értekező (005) > prédikációs ének (010) ] [ vallásos (001) > nem história (003) > dogmatika (023) > hitvita (107) ] [ vallásos (001) > história (002) > elbeszélő (004) > egyháztörténeti kivonat (300) > közel kortársi (301) ] |
| Úzus: | Változat: |
| Főcím: | Változatok:
|
| Élőfej: | Változat: |
| Felekezet: | 33% világi (1 db) 33% evangélikus (1 db) 33% református (1 db) |
| Változatok: |
| Kritikai kiadás: | RMKT 2. 214 |
| Hasonmás-kiadás: | Változat: |
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: Régi Magyar Költők Tára XVI. század |
VIII.
PÁL ÉRSEK LEVELÉRE VALÓ FELELET, kit írt volt az keresztyén predikátoroknak. An: 1548.
Jézus Krisztus örök isten oltalmazz gonosztól,
Ez világi nagy vakságtól és tudatlanságtól,
Ótalmazzad híveidet nagy nyomorúságtól.
Nagy dolog volt ez világon lám az tudatlanság,
Nagy dolog volt isten ellen támadott nagy vakság,
Ebből leszen minden népnek örök nyomoróság.
Az megromlott természetnek ez az ő gyümölcse,
Hogy istennek igazságát mindenben megfejtse,
Az vakságnak az álnokság berekesztet kéncse.
Ha láthatná bolondságát ez világ, vakságát,
Az ördögnek bölcsességét, erős vígyázását,
Nem követné isten ellen az ő okosságát.
Az úristen ki mindent lát, ezt igen jól látja,
Hogy az ördög ez világot szintelen ingatja,
Különb külömb nagy vakságra, hamisságra hajtja.
Levelében erről írja Szent Péter apostol,
Hogy az ördög utánnonk jár ment sívó oroszlán.
És azon jár, hogy benyeljen az kegyetlen sátán.
Ide tova hegyen völgyön mindenfelé futos,
Angyalképben bölcsességvel tétova hazudoz,
Míg az Krisztus seregének valami bút nem hoz.
De nem hagyja, megsegejti Krisztus az ő népét,
Igen szánja ez világnak minden veszedelmét,
Azért mostan kiáltatja az ő szent ígéjét.
De lássátok az ördögnek csoda bölcsességét,
Felindítá ez világnak ím minden szentségét,
Pap urakot, pispökököt, pápát ő szentségét.
Ezek mellé hódoltatta az hatalmasokot,
Királyokot, nagy urakot, az szent asszonyokot,
Ezek által háborgatja az apostolokot.
Az titulust feltetette Várdai Pál érsek,
Hogy ő volna királyképe, esztergomi érsek,
Örök espán Esztergomban és római pispek.
Ez titulus megmutatja érsek minden voltát,
Nagy hatalmát, uraságát és minden papságát,
Hogy nem tudja az Krisztusnak semmi igazságát.
Királykípe soha nem volt szent Péter apostal,
Espánságot sem viselt az Szent Pál apostal,
Ebből látjuk, hogy te érsek nem vagy az Krisztussal.
Ezt végezted az zsinatban tudatlanságodban,
Hogy azokot te marasztod mind sentenciában,
Az kik bíznak teljes hitvel csak az egy Krisztusban.
Vakmerőknek leveledben azokot ítéled,
Az királnak erejével őket fenyegeted,
És azt írod, hogy bizonynyal őket megbünteted.
Reguláját vakságodnak írva kibocsáttad,
Minden ember azt kövesse — erősen meghagytad,
Az ki téged nem követne eretneknek írtad.
Kár, szemérem uram érsek az te vén fejednek,
Hogy nem látod hamisságát az te levelednek,
Ellene írsz te magadnak és az úristennek.
Az mit írtál rendszerint azt ím előszámlálom,
Rövideden vén fejednek ím megmagyarázom,
Mert szégyenlem uram érsek leveledet látnom.
Parancsoltad az papoknak és plébánusoknak,
Hogy a hitnek ő fejétül el ne szakadjanak,
Az mint pápa elvégezte azban maradjanak.
Ilyek — úgymond, ti legyetek, az kik papok vagytok,
Hogy a hitnek pispekétül el ne szakadjatok,
Kitül minden méltóságot, szentséget vallotok.
Az mit — úgymond, az szent székben régen elvégeztek,
Apostolok és az szentek az mit megszerzettek,
Mind azokat megtartsátok és azt hirdessétek.
Az szentírást magyarázni mondod értelemmel,
Nem a hittül szakadtaknak vélekedésekkel,
Kik az írást magyarázzák nagy eretnekségvel.
Mind ezeket uram érsek jól igazán írtad,
De nem érted, mert Rómából ezt megmagyaráztad,
Mindennemű vakságodat abban megmutattad.
Tanyítani az népeket hagyod az Crédóra,
Miatyánkra, az istennek parancsolatjára,
De ezeket te írásod visszamagyarázza.
Keresztelni gyermekeket guggolt vízzel mondod,
Idvösségesb az lehésvel hiszem azt alítod,
Mert mi legyen az keresztség? érsek te nem tudod.
Az mit kévánsz keresztségre az csak apró csúfság,
Olajt és sót, nyálat, gyertyát és fejér korosmát,
Megtagadod az Crédónak ezzel minden ágát.
Az fa-olajt három névre keresztelte pápa,
Egyik olaj, másik krisma, harmad infernorum,
Egy az bűzi, mondd meg érsek, micsoda az haszna?
Az Krisztusnak vacsoráját egy szentségnek vallod,
De bölcsebbnek az Krisztusnál magadot alítod,
Krisztus vérét az köznéptül mint lopó megtiltod.
Ha Krisztusnak jó sáfára és pispeke volnál,
Az Krisztusnak szerzésével te nem kalmárkodnál,
Tiszteletes nagy szentségben bizony nem piszkálnál.
De hallgassza uram érsek én hogy mondok erről,
Mikor mondasz te misécskét, iszol az kelehből
Hogy nem igaz a mit írtál, nyilván látjuk ezből.
Nagy sokképen az szentséget tisztelni akarod,
Ám úrnapján az utczákon tétova hordozod,
Kalitkába bérekeszted, imádtatni hagyod.
Csak deákul a miséket énekleni mondod,
Sem zsidóul, sem görögül, sem ráczul nem hagyod,
Csak deákul az úristent tisztelni akarod.
Jól gondoltad uram érsek, hogy ezt parancsoltad,
Misécskédnek hamisságát így eltitkolhatod,
Hogy nem értik minden népek, inkább eladhatod.
Az fa mohot zsákba kötve az vásárra hordjad,
Jó sáfránnak csak deákul igen kiáltassad,
Grittiének azt nevezzed, az községre hányjad.
Az ki rád szól, bizonyíts meg hogy szent János írja,
A ki gonoszt cselekedik nem jő az világra,
Nem akarja, hogy megtessék az ő álnoksága.
Mit teszen volt az szentlélek az sokféle nyelvvel,
Ha Pál érsek csak deákul beszéltet istenvel?
Ne talámtán az isten nem tud minden nyelvvel.
De ne bánjad uram érsek! — megmondom egy szóval,
A misécskét az kit mondasz sok kereszthányással,
Annyit használ, mennyit Júdás az végvacsorával.
Leveledben uram érsek, írsz az házasságról,
Nagy szentségnek te azt mondod régi szent írásból,
De megtiltod az papokot az szent házasságtul.
Az szent Pálnak írására mit szólsz uram érsek?
Hol azt mondja hogy társ nekül ne legyen az pispek,
Im nem hagyja hogy az Cautéval hogy járjon az pispek.
Hol azt írod, hogy az papok egyedől legyenek,
Megútállod jó tanácsát az igaz istennek,
Mert egyedől nem jó lenni — úgymond, az embernek.
Ábrahámnál, Moizsesnél jobb vagy-e te érsek?
Hogy istenvel beszéllettek, lám volt feleségek,
Netalámtán ezeket es paráznáknak véled?
Azon kérdlek uram érsek, ha ember-e az pap,
Ha szentség-e, jámborság-e az igaz házasság?
Ha nem ember, hát az paphoz nem fér az jámborság.
Ezt dícsírjük, hol azt írod az te leveledben,
Valamely pap társot veszen törvéntelenségben,
Elbocsássa, tisztán éljen isteni szentségben.
Ezt hirdessed az papoknál Váraddá és Egré,
Kar helyekre hol nem mernek jőni az napfénre,
Siessenek tisztaságra, szentséges életre.
Lám azt írod, hogy nagy szentség az igaz házasság,
Miért nem jó hát az papnak szentséges házasság?
Ha nem érted az mit írtál lássad, hogy csak vakság.
Az szenteknek idnepeknek tisztességet töttél,
Az sok régi bolondságról mind megemlékeztél,
Az istennek ígéjéről ott elfeletkeztél.
Gyertyát, berkét és gabonát szentelni mondottál,
Vizet, hammat, báránkákot szentelnie hagytál,
Az hasznáról igen bánjuk hogy semmit nem írtál.
Az szenteket az gyertyával tisztelni akarod,
Az úristent én azt hiszem hogy vaknak alítod,
Mert a szentek az mit mondnak, azt ingyen sem hallod.
Az holtakért parancsolod, hogy mise mondassék,
Semmi szokás vagy jó vagy nem, el ne hagyattassék,
Im megtetszik minden dolgod, hogy csak hitetlenség.
Az misének az neve sincs sohol szent írásban,
De az pápák foldozgatták csak gondolatjokban,
Nagy hasznos volt, mert jól laktak az papok az torban.
Mondattatik nem misének, de testamentomnak,
Az Szent Páltól uronk Krisztus végvacsorájának,
Az élőknek szereztetett, nem az halottaknak.
De hol láttál uram érsek valaha oly dolgot,
Hogy valaki az holtaknak tött testamentomot,
Az holtakot vendéglette, ételt, italt adott.
Nagy sokképen csúfolkodol érsek az Krisztusval,
Az szentséges vacsorával hitnek zálogával,
De szégyenben higyjed esel minden reguládval.
Ez dologról az Szent Antal ám egy látást láta,
Hogy az disznó az oltáron az kelhet forgatja,
Az szentséget hát piszkálja és tétova túrja.
Megjelenék ez látásban a szentségnek dolga,
Gonosz végre, szidalomra hogy az szentség jutna,
Mint az disznók úgy nem tudnak, hogy mi haszna volna.
Az misében már megtudták mene csalárdság volt;
Ez világot az Krisztustól mind elhitette volt,
Sok tudatlan pap-barátot nyúgalomban tart volt.
De nagy jól tőn az úristen ez széles világval,
Megjelenté, hogy az pápa él nagy álnokságval,
Kereskedik az misével, mint Júdás Krisztusval.
Azért érsek jól meglássad leveled vakságát,
Mert megtudták az pápának minden jámborságát,
Megtagadod az Úrkrisztust ha tartod ő pártját.
Higyjed nyilván, hogy meg nem ment az titulus téged,
Az úr Krisztus az templomból majdan kiűz téged.
Dicsőséges szent igéjét mert te nem böcsöllöd.
Az szentegyház neve alatt Krisztust kerengeted,
Mindennemő vakságodat az egyházval mented
Én azt hiszem, hogy az egyház micsoda? — nem érted.
A szentegyház az Krisztusnak választott serege,
Kinél kedves az istennek szentséges ígéje,
Kit megcsófolsz mint Heródes mert vagy ellensége.
Jézus Krisztus örök isten ótalmazz gonosztól,
Ez világi nagy vakságtól és tudatlanságtól,
Ótalmazzad híveidet érsek haragjától.
Irnak vala ezerötszáz és az negyvennyolczban,
Míkor érsek Krisztus ellen íra az zsinatban,
Megmarasztá híveivel nagy sententiában.
PÁL ÉRSEK LEVELÉRE VALÓ FELELET, kit írt volt az keresztyén predikátoroknak. An: 1548.
Jézus Krisztus örök isten oltalmazz gonosztól,
Ez világi nagy vakságtól és tudatlanságtól,
Ótalmazzad híveidet nagy nyomorúságtól.
Nagy dolog volt ez világon lám az tudatlanság,
Nagy dolog volt isten ellen támadott nagy vakság,
Ebből leszen minden népnek örök nyomoróság.
Az megromlott természetnek ez az ő gyümölcse,
Hogy istennek igazságát mindenben megfejtse,
Az vakságnak az álnokság berekesztet kéncse.
Ha láthatná bolondságát ez világ, vakságát,
Az ördögnek bölcsességét, erős vígyázását,
Nem követné isten ellen az ő okosságát.
Az úristen ki mindent lát, ezt igen jól látja,
Hogy az ördög ez világot szintelen ingatja,
Különb külömb nagy vakságra, hamisságra hajtja.
Levelében erről írja Szent Péter apostol,
Hogy az ördög utánnonk jár ment sívó oroszlán.
És azon jár, hogy benyeljen az kegyetlen sátán.
Ide tova hegyen völgyön mindenfelé futos,
Angyalképben bölcsességvel tétova hazudoz,
Míg az Krisztus seregének valami bút nem hoz.
De nem hagyja, megsegejti Krisztus az ő népét,
Igen szánja ez világnak minden veszedelmét,
Azért mostan kiáltatja az ő szent ígéjét.
De lássátok az ördögnek csoda bölcsességét,
Felindítá ez világnak ím minden szentségét,
Pap urakot, pispökököt, pápát ő szentségét.
Ezek mellé hódoltatta az hatalmasokot,
Királyokot, nagy urakot, az szent asszonyokot,
Ezek által háborgatja az apostolokot.
Az titulust feltetette Várdai Pál érsek,
Hogy ő volna királyképe, esztergomi érsek,
Örök espán Esztergomban és római pispek.
Ez titulus megmutatja érsek minden voltát,
Nagy hatalmát, uraságát és minden papságát,
Hogy nem tudja az Krisztusnak semmi igazságát.
Királykípe soha nem volt szent Péter apostal,
Espánságot sem viselt az Szent Pál apostal,
Ebből látjuk, hogy te érsek nem vagy az Krisztussal.
Ezt végezted az zsinatban tudatlanságodban,
Hogy azokot te marasztod mind sentenciában,
Az kik bíznak teljes hitvel csak az egy Krisztusban.
Vakmerőknek leveledben azokot ítéled,
Az királnak erejével őket fenyegeted,
És azt írod, hogy bizonynyal őket megbünteted.
Reguláját vakságodnak írva kibocsáttad,
Minden ember azt kövesse — erősen meghagytad,
Az ki téged nem követne eretneknek írtad.
Kár, szemérem uram érsek az te vén fejednek,
Hogy nem látod hamisságát az te levelednek,
Ellene írsz te magadnak és az úristennek.
Az mit írtál rendszerint azt ím előszámlálom,
Rövideden vén fejednek ím megmagyarázom,
Mert szégyenlem uram érsek leveledet látnom.
Parancsoltad az papoknak és plébánusoknak,
Hogy a hitnek ő fejétül el ne szakadjanak,
Az mint pápa elvégezte azban maradjanak.
Ilyek — úgymond, ti legyetek, az kik papok vagytok,
Hogy a hitnek pispekétül el ne szakadjatok,
Kitül minden méltóságot, szentséget vallotok.
Az mit — úgymond, az szent székben régen elvégeztek,
Apostolok és az szentek az mit megszerzettek,
Mind azokat megtartsátok és azt hirdessétek.
Az szentírást magyarázni mondod értelemmel,
Nem a hittül szakadtaknak vélekedésekkel,
Kik az írást magyarázzák nagy eretnekségvel.
Mind ezeket uram érsek jól igazán írtad,
De nem érted, mert Rómából ezt megmagyaráztad,
Mindennemű vakságodat abban megmutattad.
Tanyítani az népeket hagyod az Crédóra,
Miatyánkra, az istennek parancsolatjára,
De ezeket te írásod visszamagyarázza.
Keresztelni gyermekeket guggolt vízzel mondod,
Idvösségesb az lehésvel hiszem azt alítod,
Mert mi legyen az keresztség? érsek te nem tudod.
Az mit kévánsz keresztségre az csak apró csúfság,
Olajt és sót, nyálat, gyertyát és fejér korosmát,
Megtagadod az Crédónak ezzel minden ágát.
Az fa-olajt három névre keresztelte pápa,
Egyik olaj, másik krisma, harmad infernorum,
Egy az bűzi, mondd meg érsek, micsoda az haszna?
Az Krisztusnak vacsoráját egy szentségnek vallod,
De bölcsebbnek az Krisztusnál magadot alítod,
Krisztus vérét az köznéptül mint lopó megtiltod.
Ha Krisztusnak jó sáfára és pispeke volnál,
Az Krisztusnak szerzésével te nem kalmárkodnál,
Tiszteletes nagy szentségben bizony nem piszkálnál.
De hallgassza uram érsek én hogy mondok erről,
Mikor mondasz te misécskét, iszol az kelehből
Hogy nem igaz a mit írtál, nyilván látjuk ezből.
Nagy sokképen az szentséget tisztelni akarod,
Ám úrnapján az utczákon tétova hordozod,
Kalitkába bérekeszted, imádtatni hagyod.
Csak deákul a miséket énekleni mondod,
Sem zsidóul, sem görögül, sem ráczul nem hagyod,
Csak deákul az úristent tisztelni akarod.
Jól gondoltad uram érsek, hogy ezt parancsoltad,
Misécskédnek hamisságát így eltitkolhatod,
Hogy nem értik minden népek, inkább eladhatod.
Az fa mohot zsákba kötve az vásárra hordjad,
Jó sáfránnak csak deákul igen kiáltassad,
Grittiének azt nevezzed, az községre hányjad.
Az ki rád szól, bizonyíts meg hogy szent János írja,
A ki gonoszt cselekedik nem jő az világra,
Nem akarja, hogy megtessék az ő álnoksága.
Mit teszen volt az szentlélek az sokféle nyelvvel,
Ha Pál érsek csak deákul beszéltet istenvel?
Ne talámtán az isten nem tud minden nyelvvel.
De ne bánjad uram érsek! — megmondom egy szóval,
A misécskét az kit mondasz sok kereszthányással,
Annyit használ, mennyit Júdás az végvacsorával.
Leveledben uram érsek, írsz az házasságról,
Nagy szentségnek te azt mondod régi szent írásból,
De megtiltod az papokot az szent házasságtul.
Az szent Pálnak írására mit szólsz uram érsek?
Hol azt mondja hogy társ nekül ne legyen az pispek,
Im nem hagyja hogy az Cautéval hogy járjon az pispek.
Hol azt írod, hogy az papok egyedől legyenek,
Megútállod jó tanácsát az igaz istennek,
Mert egyedől nem jó lenni — úgymond, az embernek.
Ábrahámnál, Moizsesnél jobb vagy-e te érsek?
Hogy istenvel beszéllettek, lám volt feleségek,
Netalámtán ezeket es paráznáknak véled?
Azon kérdlek uram érsek, ha ember-e az pap,
Ha szentség-e, jámborság-e az igaz házasság?
Ha nem ember, hát az paphoz nem fér az jámborság.
Ezt dícsírjük, hol azt írod az te leveledben,
Valamely pap társot veszen törvéntelenségben,
Elbocsássa, tisztán éljen isteni szentségben.
Ezt hirdessed az papoknál Váraddá és Egré,
Kar helyekre hol nem mernek jőni az napfénre,
Siessenek tisztaságra, szentséges életre.
Lám azt írod, hogy nagy szentség az igaz házasság,
Miért nem jó hát az papnak szentséges házasság?
Ha nem érted az mit írtál lássad, hogy csak vakság.
Az szenteknek idnepeknek tisztességet töttél,
Az sok régi bolondságról mind megemlékeztél,
Az istennek ígéjéről ott elfeletkeztél.
Gyertyát, berkét és gabonát szentelni mondottál,
Vizet, hammat, báránkákot szentelnie hagytál,
Az hasznáról igen bánjuk hogy semmit nem írtál.
Az szenteket az gyertyával tisztelni akarod,
Az úristent én azt hiszem hogy vaknak alítod,
Mert a szentek az mit mondnak, azt ingyen sem hallod.
Az holtakért parancsolod, hogy mise mondassék,
Semmi szokás vagy jó vagy nem, el ne hagyattassék,
Im megtetszik minden dolgod, hogy csak hitetlenség.
Az misének az neve sincs sohol szent írásban,
De az pápák foldozgatták csak gondolatjokban,
Nagy hasznos volt, mert jól laktak az papok az torban.
Mondattatik nem misének, de testamentomnak,
Az Szent Páltól uronk Krisztus végvacsorájának,
Az élőknek szereztetett, nem az halottaknak.
De hol láttál uram érsek valaha oly dolgot,
Hogy valaki az holtaknak tött testamentomot,
Az holtakot vendéglette, ételt, italt adott.
Nagy sokképen csúfolkodol érsek az Krisztusval,
Az szentséges vacsorával hitnek zálogával,
De szégyenben higyjed esel minden reguládval.
Ez dologról az Szent Antal ám egy látást láta,
Hogy az disznó az oltáron az kelhet forgatja,
Az szentséget hát piszkálja és tétova túrja.
Megjelenék ez látásban a szentségnek dolga,
Gonosz végre, szidalomra hogy az szentség jutna,
Mint az disznók úgy nem tudnak, hogy mi haszna volna.
Az misében már megtudták mene csalárdság volt;
Ez világot az Krisztustól mind elhitette volt,
Sok tudatlan pap-barátot nyúgalomban tart volt.
De nagy jól tőn az úristen ez széles világval,
Megjelenté, hogy az pápa él nagy álnokságval,
Kereskedik az misével, mint Júdás Krisztusval.
Azért érsek jól meglássad leveled vakságát,
Mert megtudták az pápának minden jámborságát,
Megtagadod az Úrkrisztust ha tartod ő pártját.
Higyjed nyilván, hogy meg nem ment az titulus téged,
Az úr Krisztus az templomból majdan kiűz téged.
Dicsőséges szent igéjét mert te nem böcsöllöd.
Az szentegyház neve alatt Krisztust kerengeted,
Mindennemő vakságodat az egyházval mented
Én azt hiszem, hogy az egyház micsoda? — nem érted.
A szentegyház az Krisztusnak választott serege,
Kinél kedves az istennek szentséges ígéje,
Kit megcsófolsz mint Heródes mert vagy ellensége.
Jézus Krisztus örök isten ótalmazz gonosztól,
Ez világi nagy vakságtól és tudatlanságtól,
Ótalmazzad híveidet érsek haragjától.
Irnak vala ezerötszáz és az negyvennyolczban,
Míkor érsek Krisztus ellen íra az zsinatban,
Megmarasztá híveivel nagy sententiában.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.