| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Hallgasd meg, Atya Isten, a mi szükségünket |
| RPHA-szám: | 0492 |
| Szerző: | A vers szerzőjét nem ismerjük. |
| Cím: | Ps 142=143 |
| Változatok: | |
| A szereztetés ideje: | 1560 vagy azelőtt |
| Pro domo: | Változatok:
|
| Kritikai kiadás: | |
| Változatok: | |
| Hasonmás-kiadás: | Változatok:
|
| Digitalizált példány: | Változatok:
|
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Az itt közzétett szövegek nem kritikai igényűek, bár kritikai kiadásokon alapulnak. Részben modernizált szövegekről van szó, melyeket minimálisan egységesítettünk az OTKA NKFI 135631 számú, „A régi magyar költészet számítógépes metrikai és stilometriai vizsgálata” elnevezésű projektje keretében végrehajtott számítógépes elemzések céljából. Javarészt az RMKT szövegkiadásait követik, kisebb részt más filológiai kutatások eredményei. A digitalizálási, átírási, modernizálási feladatokban részt vett Finta Mária, Horváth Andor, Kiss Margit, Maróthy Szilvia, Nagy Viola, Pardi Boglárka, Rákóczy Krisztina, Seláf Levente, Veszely Anna, Vigyikán Villő, Zohó-Tóth Zoé, és az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék szemináriumainak számos hallgatója. Köszönetetet mondunk a szövegkorpusz összeállításához és közzétételéhez nyújtott segítségért a következőknek: Etlinger Mihály, Fazekas Sándor, Hajdu Ildikó, H. Hubert Gabriella, Papp Balázs, Szatmári Áron, és az RPHA valaha volt összes munkatársa.
Hallgasd meg, Atyaisten,
Az mi szükségünket,
Bocsássad füleidbe
Nagy könyörgésünket,
Az te fogadásodban
És szent igazságodban,
Hallgass meg Krisztusban.
Szolgáid téged kérünk,
Meg ne ítéltessünk,
Kegyelmes légy minekünk,
Hogy mind el ne vesszünk,
Nincs élő ember földön,
Elődbe ki mehessen
És igaz lehessen.
Mert ellenség szívünket,
Mi természetünket,
Háborgatja lelkünket,
Bírta életünket,
Jóktól minket megfosztott,
Krisztustól elszakasztott,
Kárhozatra hajtott.
Mint az kik örök tűzre,
Nagy veszedelemre,
Ekképpen setétségre,
Szántalan sok bűnre
Vitt minket ellenségünk,
Kiben megrettent szívünk,
Keseredött lelkünk.
Régi időket emlejtünk,
Dolgaid esmerjük,
Irgalmasságod hisszük,
Igazságod értjük,
Gonoszokat megrontasz,
Jókot kezedben tartasz
És megbódogítasz.
Azért hozzád kiáltunk,
Nekünk légy ótalmunk,
Mint az föld, megszáradtunk,
Jóktól eltávoztunk,
Lelkünk vigasság nélkül,
Vagyon igazság nélkül,
Krisztus Jézus nélkül.
Siess, hallgass meg minket,
Tölts be kérésünket,
Bátoríts mi szívünket,
Add meg életünket,
Megfogyatkozott lelkünk,
Krisztus távol ment tőlünk,
Nem lakik mibennünk.
Haragod vedd el rólunk,
Könyörülj mirajtunk,
Szent színyed hadd meglátnunk,
Légy immár minálunk,
Mert majdan el kell vesznünk,
Kell kárhozatra mennünk,
Kit pokolnak értünk.
De te engedjed tudnunk,
Idején meglátnunk,
Irgalmasságod rajtunk,
Ki maradjon nálunk,
Mert te vagy mi ótalmunk,
Minden hatalmasságunk,
Csak tebenned bízunk.
Mutass jó utat nekünk,
Hogy ne tévelegjünk,
Mert te vagy segedelmünk,
Dolgunkban vezérünk,
Azért hozzád kiáltunk,
Tőled ótalmat várunk,
Nincs hova folyamnunk.
Ments meg az ellenségtől,
Az hitetlenségtől,
Ördögtől és a bűntõl,
Minden tévelgéstől,
Taníts téged követnünk,
Akaratodot tennünk,
Te vagy idvösségünk.
Szent lelked minket tartson,
Hitben bátorítson,
Utunkban igazgasson,
Krisztusban biztasson,
Szent neved igazságunk,
Legyen vigasztalásunk,
Örök bódogságunk.
Ments ki szomorúságból,
Minden háborúból,
Ronts meg igazságodból,
Irgalmasségodból
Az mi ellenséginket,
Kik háborgatnak minket,
Kergetik lelkünket.
Mind elveszessed őket,
Mint gonosztévőket,
Kik akarják lelkünket,
Bírnia életünket,
Mert szolgáid mi lettünk,
Tőled ótalmat kérünk,
Már ne hagyj elvesznünk.
Szent Dávid így könyörge
Keserűségében,
Esött vala bűnökbe,
Oly nagy félelembe,
Írta meg zsoltárkönnyben,
Száznegyvenhárom részében,
Hogy tanoljunk ebben.
Hallgasd meg, Atyaisten,
Az mi szükségünket,
Bocsássad füleidbe
Nagy könyörgésünket,
Az te fogadásodban
És szent igazságodban,
Hallgass meg Krisztusban.
Szolgáid téged kérünk,
Meg ne ítéltessünk,
Kegyelmes légy minekünk,
Hogy mind el ne vesszünk,
Nincs élő ember földön,
Elődbe ki mehessen
És igaz lehessen.
Mert ellenség szívünket,
Mi természetünket,
Háborgatja lelkünket,
Bírta életünket,
Jóktól minket megfosztott,
Krisztustól elszakasztott,
Kárhozatra hajtott.
Mint az kik örök tűzre,
Nagy veszedelemre,
Ekképpen setétségre,
Szántalan sok bűnre
Vitt minket ellenségünk,
Kiben megrettent szívünk,
Keseredött lelkünk.
Régi időket emlejtünk,
Dolgaid esmerjük,
Irgalmasságod hisszük,
Igazságod értjük,
Gonoszokat megrontasz,
Jókot kezedben tartasz
És megbódogítasz.
Azért hozzád kiáltunk,
Nekünk légy ótalmunk,
Mint az föld, megszáradtunk,
Jóktól eltávoztunk,
Lelkünk vigasság nélkül,
Vagyon igazság nélkül,
Krisztus Jézus nélkül.
Siess, hallgass meg minket,
Tölts be kérésünket,
Bátoríts mi szívünket,
Add meg életünket,
Megfogyatkozott lelkünk,
Krisztus távol ment tőlünk,
Nem lakik mibennünk.
Haragod vedd el rólunk,
Könyörülj mirajtunk,
Szent színyed hadd meglátnunk,
Légy immár minálunk,
Mert majdan el kell vesznünk,
Kell kárhozatra mennünk,
Kit pokolnak értünk.
De te engedjed tudnunk,
Idején meglátnunk,
Irgalmasságod rajtunk,
Ki maradjon nálunk,
Mert te vagy mi ótalmunk,
Minden hatalmasságunk,
Csak tebenned bízunk.
Mutass jó utat nekünk,
Hogy ne tévelegjünk,
Mert te vagy segedelmünk,
Dolgunkban vezérünk,
Azért hozzád kiáltunk,
Tőled ótalmat várunk,
Nincs hova folyamnunk.
Ments meg az ellenségtől,
Az hitetlenségtől,
Ördögtől és a bűntõl,
Minden tévelgéstől,
Taníts téged követnünk,
Akaratodot tennünk,
Te vagy idvösségünk.
Szent lelked minket tartson,
Hitben bátorítson,
Utunkban igazgasson,
Krisztusban biztasson,
Szent neved igazságunk,
Legyen vigasztalásunk,
Örök bódogságunk.
Ments ki szomorúságból,
Minden háborúból,
Ronts meg igazságodból,
Irgalmasségodból
Az mi ellenséginket,
Kik háborgatnak minket,
Kergetik lelkünket.
Mind elveszessed őket,
Mint gonosztévőket,
Kik akarják lelkünket,
Bírnia életünket,
Mert szolgáid mi lettünk,
Tőled ótalmat kérünk,
Már ne hagyj elvesznünk.
Szent Dávid így könyörge
Keserűségében,
Esött vala bűnökbe,
Oly nagy félelembe,
Írta meg zsoltárkönnyben,
Száznegyvenhárom részében,
Hogy tanoljunk ebben.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.