Éneklünk Krisztus fejedelemnek (RPHA 0385)

Irodalomtörténet Poétika Források
Incipit: Éneklünk Krisztus fejedelemnek
RPHA-szám: 0385
Szerző: A vers szerzőjét nem ismerjük.
Cím: Húsvéti hymnus
Változat:
A szereztetés ideje: 1500 vagy azelőtt
Akrosztichon: A versnek nincs akrosztichonja.
Kolofon: A versnek nincs kolofonja.
A versforma fajtája: Bizonytalan verselésű szótagszámláló, izostrofikus vers.
Nótajelzés: Ad coenam agni providi (RPHA 5005)
Dallam: A vers énekvers. RMDT1 144SZ
Terjedelem: Terjedelem: 8 versszak
Irodalmi minta: In Resurrectione Domini hymnus ad Vesperas (Ad coenam agni providi, et stolis)
Műfaj: [ vallásos (001) > nem história (003) > liturgikus vagy paraliturgikus eredetű (008) > himnusz (016) ]
Felekezet: 100% katolikus (1 db)
Változat:
Kritikai kiadás: RMKT 2. 364
Hasonmás-kiadás: Változat:
Szöveg Dallam A szöveg forrása: Régi Magyar Költők Tára XVI. század
Éneklönk Krisztus fejedelmnek,
A bölcs báránnak
És a fejér stólákkal megfénesőltnek vacsorájára
A vörös tengeren által mentenek utánna.
Kinek a keresztfa oltárán
Megsűlt szentségő testét
Ó rózsáló vérével
Kóstolván élönk istennek.
A húsvét napjának estin
Farahónak keménségő
Hatalmából megmenekedvénk.
Immár mü húsvétönk Krisztus,
Ki mondatik áldoztatott báránnak;
Ő teste áldoztatott
Tisztaságnak pogácsájába.
Oh bizon méltó szent ostya,
Ki miatt poklok megtöretének,
A fogságbéli nép megszabadólván
Megfordóla életnek érdemébe.
Mikor Krisztus felkele a koporsóból,
A győző megfordóla pokolból,
Megszorejtván kötéllel a kegyetlent
És megnyitván paradicsomot.
Kérönk mendeneknek teremtőjö
E húsvétnek örömében,
Hogy ótalmazjad te népedet
Menden hirtelen haláltól.
Dicsőség néked uram,
Ki felköltél halottaidból,
Atyával és szent lélekkel
Mend örökkel örökké Amen.
Mind ti népek bánkódjatok pispek veszedelmém,
Mert tudjátok, míg isten segélé az ő jó szerencséjét,
Nem uralkodék terek császár soha az ő fején.
Im látjátok, ellenségit sok helen meggyőzte,
Terekeknek sokaságit rólatok elízte,
Mellettetek megholtát ingyen ő nem nézte.
Kitek tudja itthon őlvén az ő sok költségét,
És koroskínt mindenféle nagy gondviselését,
Mert az tívi ő fejében ő megőszőlését.
Hadakozó soha nem nyér egy viadalban es,
Ha nem lészen igaz-hitő még az nyereségben,
Vagy tisztaság kivel nincsen akár mikoron is.
— Az szót mondja szandsák-vajda az ő fogságában:
»Jaj! hogy veszék, szégyent vallék én bátorságomban,
Én nem valék i(g)az hitő szegín horvátoknak,
Soh rabolást én is töttem az ő velalokban,
Azért fogván tart most engemet egy haragos pap-bán.
Lám nincsen most mi engemet megszabadítana,
Menthet isten, ha mikor-e ? azt megtudhatnája,
És én reám ő szemeit vajha fordétanája.
De ha engem ő ezúttal itt meg nem segíllend,
És innejten ez fogságból engem ki sem viend,
Többé néki én nem hiszek ha itt elfeletend.
Én ki valék Szendörőben egy haragos nagy bán,
Sokat dúltam mindenfelé az én lovam hátán,
Azért fogván tart most engemet egy haragos pap-bán.
Szeretném azt, ha engemet magyarok nem látnának,
Bátor inkább az fogságban itten levágnának,
Az angyalok mennyországba ottan ragadnának.
Az sem csoda, hogy én vagyok most itt nagy fogságban,
Mert lakozik nagy sok isten az Magyarországban,
Kik segétték az pap-bánt az ő bánságában.
Bátorsággal ők segíllík és nagy nyereséggel,
Tisztességgel, vitézséggel, pénzzel és bévséggel,
Avagy peniglen terek vajdáknak az önnen fejekkel.
Ahol vínak ő huszári, ott vígan osztoznak,
Ő szolgái az marhaért csak meg sem bántatnak,
Gyakor helen vígan laknak, mind magyaról szólnak.
Tegetlen ím az patyolatot mind kopjával mírék,
Némel terekek fa tetejéről azt orozva nízék,
Nem merínek leszállani, mert ők az
Keves kár nekil nem lehetnek zegén keresztyének,
De meghalának immár kétszer oly nagy sok terekek
Siralmas mast Terekországban az ő énekek.
Kenyeregjönk az úristennek mi mind fejenkínt,
Hogy ne hagyjon terekeknek dúlnia koroskínt,
Bátorítson viadalhoz minket mind fejenkint.
Ez éneket ezerötszáz tizenöt esztendőben,
Szabatkay Mihály szerzé egy nagy jó kedvében,
Egy Szent Gyergynek innepének nemes kezdetében.

A vers dallama

Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.

A kottaképek a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.

RMDT1 2017, 157 (Úrnak végvacsorájára)
Jegyzetek

RMDT1 1958, 144 (Úrnak végvacsorájára)
Jegyzetek