Tinódi Sebestyén, Erdélyben való gondolkodásában (explicit) (RPHA 0132)

Irodalomtörténet Poétika Források
Incipit: Erdélyben való gondolkodásában (explicit)
RPHA-szám: 0132
Szerző: Tinódi Sebestyén? A verset a modern kutatás tulajdonítja a szerzőnek.
Cím: Jónás próféta históriája
A szereztetés ideje: 1553 A kolofonban: Az ezerötszáz és ötvenháromban
A szereztetés helye: A kolofonban: Mező Debrecen puszta városában
Akrosztichon: A versnek van akrosztichonja. DE ENNING DA
Kolofon: A versnek van kolofonja.
A versforma fajtája: Szótagszámláló, izostrofikus vers.
Versforma: a11(5,6), a11(5,6), a11(5,6), a11(5,6)
Keresés erre a rímképletre
Keresés erre a szótagszámra
Dallam: A vers énekvers. RMDT1/753
Terjedelem: Terjedelem: 11 versszak
Irodalmi minta: Ion 2,7-11
Műfaj: [ vallásos (001) > história (002) > elbeszélő (004) > bibliai (009) ]
Felekezet: 100% világi (1 db)
Változat:
Kritikai kiadás: RMKT 6. 100
Szöveg Dallam A szöveg forrása: Régi Magyar Költők Tára XVI. század
[2 sor]
El-fölemeled uram az tengörből,
Jó Istenöm vagy, hiszlek teljes hitből.

De mikor lelköm igy kesergettétnék,
Az én uramról el nem feletközzék,
Hogy imádságom hozzá fölérközzék,
Szent templomodhoz uram vitettessék.

Elvesztik azok Istennek országát,
Kik cseleködik ez világ hívságát,
Hejában hagyják szent irgalmasságát,
Mert ők nem félik szent parancsolatját.

Én mast peniglen dícsérlek szívemmel,
Áldozom néköd mindön áldomással,
Idvösségömről nagy hálaadással,
Lészök előtted alázatossággal.

Nagy az Istennek szent irgalmassága,
Nyomorúltakhoz szilíd ő jóvolta,
Mert az nagy halnak Isten parancsola,
És kiokádá Jónást az szárazra.

No azért látjok Istennek hatalmát,
Ördögön, poklon mindön birodalmát,
Szélös tengörön az ő királyságát,
Azért kövessök Isten akaratját.

Jelös vígasság az körösztyénöknek,
Veszödelömben mikoron béesnek,
Miként szent Jónás úgy könyörögjenek,
Ezök Istentül megsegéllettetnek.

Nám az atya is, mely fiát szereti,
Megostorozza, őtet jóra inti,
Atyját hallgassa, arra igön inti,
Ha jámbor lészön, nagy gondját viseli.

Gondja nagy vagyon rólunk az Istennek,
Kedvét keressök ő szent fölségének,
Hogy ótalommal légyön híveinek,
Nagy buzgó szível kőnyörögjünk ennek.

Dícséret légyön néked áldott Isten,
Te szent fiaddal az Jézus Krisztussal,
És egyetömben szent lélök Istennel,
Légyön állatban egy örök úristen!

Az ezör ötszáz és ötvenháromban
Mező Debreczön puszta várassában,
Az ki ezt szörzé, vala nagy bánatban,
Erdélben való gondolkodásában.