| Irodalomtörténet | Poétika | Források |
| Incipit: | Erdélyben való gondolkodásában (explicit) |
| RPHA-szám: | 0132 |
| Szerző: | Tinódi Sebestyén? A verset a modern kutatás tulajdonítja a szerzőnek. |
| Cím: | Jónás próféta históriája |
| A szereztetés ideje: | 1553 A kolofonban: Az ezerötszáz és ötvenháromban |
| A szereztetés helye: | A kolofonban: Mező Debrecen puszta városában |
| Akrosztichon: | A versnek van akrosztichonja. DE ENNING DA |
| Kolofon: | A versnek van kolofonja. |
| A versforma fajtája: | Szótagszámláló, izostrofikus vers. |
| Versforma: | a11(5,6), a11(5,6), a11(5,6), a11(5,6) Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
| Dallam: | A vers énekvers. RMDT1/753 |
| Terjedelem: | Terjedelem: 11 versszak |
| Irodalmi minta: | Ion 2,7-11 |
| Műfaj: | [ vallásos (001) > história (002) > elbeszélő (004) > bibliai (009) ] |
| Felekezet: | 100% világi (1 db) |
| Változat: |
| Kritikai kiadás: | RMKT 6. 100 |
| Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: Régi Magyar Költők Tára XVI. század |
El-fölemeled uram az tengörből,
Jó Istenöm vagy, hiszlek teljes hitből.
De mikor lelköm igy kesergettétnék,
Az én uramról el nem feletközzék,
Hogy imádságom hozzá fölérközzék,
Szent templomodhoz uram vitettessék.
Elvesztik azok Istennek országát,
Kik cseleködik ez világ hívságát,
Hejában hagyják szent irgalmasságát,
Mert ők nem félik szent parancsolatját.
Én mast peniglen dícsérlek szívemmel,
Áldozom néköd mindön áldomással,
Idvösségömről nagy hálaadással,
Lészök előtted alázatossággal.
Nagy az Istennek szent irgalmassága,
Nyomorúltakhoz szilíd ő jóvolta,
Mert az nagy halnak Isten parancsola,
És kiokádá Jónást az szárazra.
No azért látjok Istennek hatalmát,
Ördögön, poklon mindön birodalmát,
Szélös tengörön az ő királyságát,
Azért kövessök Isten akaratját.
Jelös vígasság az körösztyénöknek,
Veszödelömben mikoron béesnek,
Miként szent Jónás úgy könyörögjenek,
Ezök Istentül megsegéllettetnek.
Nám az atya is, mely fiát szereti,
Megostorozza, őtet jóra inti,
Atyját hallgassa, arra igön inti,
Ha jámbor lészön, nagy gondját viseli.
Gondja nagy vagyon rólunk az Istennek,
Kedvét keressök ő szent fölségének,
Hogy ótalommal légyön híveinek,
Nagy buzgó szível kőnyörögjünk ennek.
Dícséret légyön néked áldott Isten,
Te szent fiaddal az Jézus Krisztussal,
És egyetömben szent lélök Istennel,
Légyön állatban egy örök úristen!
Az ezör ötszáz és ötvenháromban
Mező Debreczön puszta várassában,
Az ki ezt szörzé, vala nagy bánatban,
Erdélben való gondolkodásában.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.