Irodalomtörténet | Poétika | Források |
Incipit: | Áldott legyen mindörökké az Atya Isten |
RPHA-szám: | 0089 |
Szerző: | Batizi András A verset a szerző látta el névmegjelöléssel. Az akrosztichonban: Batisinvs Andreas |
Cím: | A közbenjáró Krisztusról dicséret |
Változatok: | |
A szereztetés ideje: | 1530 A kolofonban: Kiskarácsony után ezerötszáz az harminc időben |
A szereztetés helye: | Az akrosztichonban: Kassovee |
Pro domo: | Változatok:
|
Akrosztichon: | A versnek van akrosztichonja. ANDREAS BATISINVS KASSOVEE |
Kolofon: | A versnek van kolofonja. |
A versforma fajtája: | Bizonytalan verselésű szótagszámláló, izostrofikus vers. |
Versforma: | a16, a16, a16 Keresés erre a rímképletre Keresés erre a szótagszámra |
Változat:
Notice: Trying to access array offset on value of type bool in /home/gepeskonyv/public_html/rpha/v7/preprocess.php on line 130 Notice: Trying to access array offset on value of type bool in /home/gepeskonyv/public_html/rpha/v7/preprocess.php on line 134 | |
Dallam: | A vers énekvers. RMDT1 37SZ |
Változat: | |
Terjedelem: | Terjedelem: 24 versszak |
Műfaj: | [ vallásos (001) > nem história (003) > mindennapi v. ünnepi lelki ének (025) > dicséret (036) ] |
Úzus: | Változat: |
Felekezet: | 60% református (3 db) 40% evangélikus (2 db) |
Változatok: |
Kritikai kiadás: | RMKT 2. 55 |
Változat: | |
Hasonmás-kiadás: | Változat:
|
Digitalizált példány: | Változat:
|
Szöveg | Dallam | A szöveg forrása: OTKA K135631 |
Áldott legyen mindörökké az Atyaisten,
Dicsértessék magasságban az Fiú isten,
Egyetemben vigasztaló Szentlélek úristen.
Nem titkolá az örök isten kegyelmes akaratját,
Aláküldé mennyországból áldott szent fiát,
Ki ajándék nélkül hirdeté bűnünknek bocsánatját.
Dicséretes szűz lejánnak áldott szent méhében
El-leszálla, felöltözék az emberi testben,
Kilenc holnapig viselteték szűz lejánnak méhében.
Régi nagy időben Ábrahámnak megígérteték,
Szentlélek által az próféták bizonnyal hirdeték,
Az idő rejá telvén isten és ember Szűz Máriától születék.
Ez megjelenék, szent Pál írja, nem az mi érdemünkből,
És semminemő igazságos cselekedetinkbõl,
De csak tulajdon ő irgalmas kegyelmességébõl.
Az szép Jézus ideje szerint felneveködék,
Szent Jánostól az Jordán vízben megkeresztelkedék,
Magas mennyből az Atyaistentõl ilyen szózat adaték:
Szerelmes fiam ez énnekem, őtet hallgassátok!
Krisztus urunk kiált: Jöjjetek hozzám, kik szomjúhoztok,
Kik énbennem hisznek, örök halált soha nem kóstolnak.
Bódogok azok az emberek kik istentől tanulnak,
Kik emberekben és cseleködetökben bíznyia nem akarnak,
De csak tulajdon ő irgalmas kegyelmességében.
Az igaz hitnek tiszta gyümölcse vagyon az szeretetben,
Kinek általa cselekednünk kell az szent reménségben,
Igaznak valljad Jézus urunkot minden ígéretiben.
Tekénts reánk mi nemes teremtőnk kegyes szemeiddel,
Mert minket megváltál ördögnek markából drága szent véreddel,
Kezed, lábad átalveretvén kemény vasszegekkel.
Idvözíts minket, mi nagy igazságunk, az te igaz hitedben,
Mi szívünket gerjeszd fel immár az szent reménségben,
Ki Atyaistentől mi közbejárónk vagy minden szükségünkben.
Szükség nekünk keresztyéneknek az keresztet viselnünk,
Nyomorúságnak kemény poharit ez világon kóstolnunk,
Holtunk után mindörökké véle vigadoznunk
Isten által szent Pál azt mondja egyik írásában,
Valakik kívánnak kegyesen élni Krisztus Jézusban,
Háburúságot nagyot szenvednek itt ez világon.
Nem szállott soha embernek szívében sem gondolatjában,
Melyeket azoknak élő isten szerzett az õ országában,
Kik őtet követik az igaz hitnek erõs vallásában.
Vedd eszedben emberi állat Istennek beszédét,
Érdemünk nélkül hozzánk való nagy szeretetit,
Bizonnyal higgyed, hogy megadja az ő ígéretit.
Soha senki az törvénytartásból nem idvözülhet vala,
És soha senki az parancsolatot meg nem tarthatja vala,
Mert ki egyiket meg nem tartja vala, mind megszegi vala.
Könyörülvén mirajtunk, az örök isten letekinte székiből,
El-leszálla ez földnek színére szent atyja kebeléből,
Hogy kimentené az ő juhait az törvénnek kötelébõl.
Az tíz parancsolatot bészorétá isteni szeretetben,
Másodikat atyafiúi egymás-szeretetben.
Mind az törvény és az próféták függnek az szeretetben.
Szomjúhozék, fáradoza, éhséget szenvede,
Töviskoronát, ostorokat, nagy kénokat szenvede,
Ezeknek utána miérettünk kemény halált szenvede.
Szeretetből megmosogata drága szent vérével,
Vállára felvőn, az akolban bévín erõsítvén az hitben,
Kik őbenne hisznek, azok nincsenek az törvénnek kötelében.
Ott meggyőzé az örök halált szent halálával,
Harmad napon feltámada nagy diadalmával,
Mennyekben menvén most uralkodik az ő szent atyjával.
Valljuk azért, keresztyének, megfeszült istent,
Hogy ki nekünk engesztelje az Atyaistent,
Holtunk után megmutassa nekünk az istent.
Életünkbe ez világban megótalmazzon,
Az ördögtől, minden gonosztól megszabadítson,
Holtunk után mennyországban megkoronázzon.
Ezt szerzették kincses Kassában nem régi időben,
Születet után mikor írnának enni időben,
Kiskarácson után ezért ötszáz az harminc időben.
A vers dallama
Az alábbi kották a következő kiadásból származnak: Csomasz Tóth Kálmán, Ferenczi Ilona (sajtó alá rendező) 2017. A XVI. század magyar dallamai. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Előfordulhat, hogy a vers dallama más gyűjteményben is szerepel, melynek sorszáma az adatlap Dallam mezőjében látható. Ugyanakkor az adatlapi mező nem tartalmazza az RMDT új kiadásának számait – ez az adatbázis egy későbbi változatában lesz szinkronizálva.
A kottaképek többnyire a Magyar Elektronikus Referenciamű Szolgáltatás (MERSZ) oldaláról érkeznek, és a jegyzetek és dallamok hivatkozásai is a MERSZ oldalára ugranak, melynek használatához előfizetés vagy megfelelő felsőoktatási, ill. tudományos hálózathoz való hozzáférés szükséges.
Egyes kottaképek az RMDT digitalizált másolatai. Ezekhez lejátszható hanganyag is tartozik, és forráskódjuk az adatbázis részét képezi. A jövőben az összes kottát ilyenre alakítjuk. Ezúton is köszönjük Ferenczi Ilona támogatását, amelyet az adatbázisok összekötésekor nyújtott.