Sylvester János, A Krisztus születik, József jegyesét nem akarja elhagyni (RPHA 0020)

Irodalomtörténet Poétika Források
Incipit: A Krisztus születik, József jegyesét nem akarja elhagyni
RPHA-szám: 0020
Szerző: Sylvester János A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg.
Cím: Szent Máté Evangéliumának summája
Változat:
A szereztetés ideje: 1541 vagy azelőtt
Akrosztichon: A versnek nincs akrosztichonja.
Kolofon: A versnek nincs kolofonja.
A versforma fajtája: Disztichon.
Dallam: A vers énekvers.
Terjedelem: Terjedelem: 56 sor
Irodalmi minta: Matth
Műfaj: [ vallásos (001) > nem história (003) > bibliai (006) > rövid foglalat (015) ]
Felekezet: 100% katolikus (2 db)
Változat:
Szöveg Dallam A szöveg forrása: Régi Magyar Költők Tára XVI. század
Az Krisztus születik, József jegyesit nem akarja
Elhagyni, melytül tiszta szüzen marad az.
Az Krisztust bölcsek keresik; sok szentet ölet meg
Herodes ; József elfuta, nem jöve meg.
Az pusztában az embereket szent János erőssen
Feddi, keresztelvín, melyhez Jézus ered.
Az sátánt Krisztus meggyőzé, János után lűn
Doctor, apostolokat gyűjte, gyógyíta sokat.
Ki legyen az bódog s az igaz doctor s igaz ember
Erre tanít Krisztus, erre tanít ez irás.
Mint alamozsnát adj, büjtölj és isten-imádó
És csendesz lelkű lígy, ez irásra tekints.
Mást ne itílj, kírj és adatik, termíszet után tígy
Törvínt, őrizz, mert rád siet az fene vad.
Sok csudatítelvel Krisztus bizonyítja hatalmát,
Kórt gyógyít, vesz, bír tégedet, ördögöt űz.
Az Máté követi Krisztust, irgalmas az isten
És az igaz pásztor az juhokon könyörűl.
Krisztus apostolokot választ és arra tanítja
Űköt, mit tegyenek, hogy hivek űk legyenek.
Krisztushoz szent János ereszt és űtet ajánlja
Az Krisztus, hálát ad, az igára hív.
Krisztus az üdnepnek ura: nagy veszedelmet az ország
Lát, mely viszhát von s istened itt atyafi.
Itt az mennyország nagy sokhoz vígre hasonlik,
Itt az igaz fínlik, kínzatik az gonosz itt.
Herodes fogadásra feit víteté Jánosnak;
Az sokaság lakik; ád az fene tenger utat.
Emberi szerzísvel nem kell tisztelned az istent.
Soknak egíszsíget, soknak az enniek ád.
Krisztus az istennnek fia, meghala, felkele, mennybe
Felmene, hidd, megtér már hamar onnan ide.
Változik itt szine Krisztusnak, megmondja halálát,
Hogy jó pílda legyen másnak, adót fizet ű.
Itt az alázatosok mennyekbe mennek, az isten
Eltűri sok bünödöt, tűrjön az ember azírt.
Az házasságot szerzé mindennek az isten
És törvínt ada, megszentele, mennybe hiva.
Az szőlős embert Krisztus hozzája hasonlja,
Meghal, feltámad, vaknak az itt szemet ád.
Szent városba megyen nagy alázatoson az Jézus,
Áros nípet fedd, és megasz a figefa.
Drága mennyekzőben laknak ; császárnak adót adj.
Feltámaszt isten, vígre szeressed azírt.
Jaj nektek gonoszul, kik irásra tanítotok itt mást,
Tettetesek vattok, gyalkosok és hazugok.
Sok jelből értjük, hogy az Isten földre jövendő,
Várván az Krisztus nípe vigyázzon azírt.
Az szüzek itt az vőt várják, ígymond az uristen:
Bódogok eljövetek, veszszetek el gonoszok.
Húsíti vacsorát íszik, fogságot Jézus
Szenved az ártatlan, kínzatik és veretik.
Fű kaponyára vivék, megölék, lelkít elajánlá,
Sok csuda lűn, József elmene s eltemeté.
Feltámad, soknak jelenik, mennyekbe megyen fel,
És az apostolokot messze bocsátja müre.