Sylvester János, A János születék, Gábrielt a Szűzhöz ereszté (RPHA 0013)

Irodalomtörténet Poétika Források
Incipit: A János születék, Gábrielt a Szűzhöz ereszté
RPHA-szám: 0013
Szerző: Sylvester János A vers maga nincs szignálva, de a gyűjtemény, amelyben szerepel, a szerző neve alatt jelent meg.
Cím: Szent Lukács Evangéliumának summája
Változat:
A szereztetés ideje: 1541 vagy azelőtt
Akrosztichon: A versnek nincs akrosztichonja.
Kolofon: A versnek nincs kolofonja.
A versforma fajtája: Disztichon.
Dallam: A vers énekvers.
Terjedelem: Terjedelem: 48 sor
Irodalmi minta: Luc
Műfaj: [ vallásos (001) > nem história (003) > bibliai (006) > rövid foglalat (015) ]
Felekezet: 100% katolikus (2 db)
Változat:
Szöveg Dallam A szöveg forrása: Régi Magyar Költők Tára XVI. század
Az János születik; Gabrielt az szűzhöz ereszté
Isten; ez az Krisztust tiszta szüzen fogadá.
Az Krisztus születik, szent vírit ontja mü írtünk,
Tisztúlatra megyen s elmarad és keresik,
Az pusztában az embereket szent János erőssen
Feddi, keresztelvín, melyhez Jézus ered.
Az sátánt Krisztus meggyőzé, János után lűn
Doctor; az isten kit külde, gyógyíta sokat.
Sok csudatítelvel Krisztus bizonyítja hatalmát,
Az mustnál innod jobb bor az ó bor eszes !
Ki legyen az bódog s az igaz doctor s igaz ember
Erre tanít Krisztus, mást ne itíljetek itt.
Krisztushoz szent János ereszt és űtet ajánlja
Az Krisztus, bünödírt hütre bocsánatot ád.
Itt az mennyország nagy sokhoz vígre hasonlik,
Kórt gyógyít, vesz, bír tígedet, ördögöt űz.
Krisztus apostolokot választ, lakik az sereg, és ű
Meghal, feltámad s az szine változik itt.
Krisztus doctorokot választ, és arra tanítja
Űköt, mit tegyenek ; Mártha ne lígy sokügyű.
Krisztus imádni tanít, láss mely veszedelmet az ország
Lát, mely viszhát von, bódogok az hivek itt.
Az kazdag fösvín marhát gyűjt, véle nem ílhet,
Isten tart, kinek itt gondja vagyon te reád.
Térjetek istenhez, mert mind elvesztek örökké ;
Mennyre szoross az ut itt, tág pokol az te utad.
Hí vacsorára szegín nípet, felvígye keresztit,
Ki Krisztust követi, véle kövesse hiván.
Krisztus igaz pásztor, könyörűl, vállára juhot vűn,
És jó kedvvel az úr vígre fogadja fiát.
Számot víszen az úr dolgostul: mely okos itt lűn
Kínzatik az kazdag, Lázár örűl kedig itt.
Használatlan az isten előtt az szolga ; hütökből
Poklosokot gyógyít Krisztus, itílni ered.
Krisztus imádni tanít píldával; tarts meg az isten
Törvínyit, kazdag nincs helyed isten előtt.
Házába fogadá menvín Zakéus az istent,
Pínzre kereskednek, sír vala Krisztus urunk.
Gyalkosok az szőlőmüesek; császárnak adót adj,
Feltámadsz, Krisztus néked az isten atyád.
Sok jelből értjük, hogy az isten földre jövendő,
Várván az Krisztus nípe, vigyázzon azírt.
Húsíti vacsorát iszik, fogságot Jézus
Szenved az ártatlan, kínzatik és veretik.
Fű kaponyára vivék, megölék, lelkit elajánlá;
Sok csuda lűn, József elmene s eltemeté.
Feltámad, soknak jelenik, mennyekbe megyen fel
És az apostolokot messze bocsátja müre.