1 Vitézek, mi lehet e széles föld felett91 szebb dolog a végeknél?
2 Holott kikeletkor a sok szép madár szól, kivel2 ember ugyan él,
3 Mező jó illatot, az ég szép harmatot ad, ki3 kedves mindennél.
4 Ellenség hírére92 vitézeknek szíve gyakorta4 ott5 felbuzdul,
5 Sőt azon kívül is, csak jó kedvébül is vitéz próbálni indul,
6 Holott sebesedik, öl,93 fog, vitézkedik, homlokán vér lecsordul.6
7 Veres zászlók alatt lobogós kopiát vitézek ott viselik,
8 Roppant sereg elött távol a sík mezőt széjjel nyargalják, nézik;8
9 A párduckápákkal, fényes sisakokkal, forgókkal szép mindenik.
10 Jó szerecsen lovak alattuk ugrálnak, hogyha trombita riadt,9
11 Köztük ki strázsát áll, ki lováról leszáll: nyugszik reggel, hol10 virradt,
12 Midőn éjten-éjjel csataviseléssel mindenik lankadt, fáradt.11
13 A jó hírért,94 névért, a szép12 tisztességért ők mindent13 hátra hagynak.95
14 Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak,
15 Midőn mint jó sólymok, mezőn széjjel járnak, vagdalkoznak, futtatnak.14
16 Ellenséget15 látván, örömmel kiáltván, ők kopiákat törnek;
17 S ha súlyosan vagyon a dolog harcukon, szólítatlan megtérnek,
18 Sok vérben fertezvén, arccal17 reá térvén űzőt sokszor megvernek.
19 A nagy széles mező, s a szép liget erdő18 sétáló palotájuk,
20 Az utaknak19 lese, kemény harcok helye tanuló iskolájuk,
21 Csatán való éhség, szomjúság s nagy hévség, fáradság20 mulatságuk.21
22 Az éles szablyákban96 örvendeznek méltán,22 mert ők fejeket szednek,23
23 Viadalhelyeken véresen, sebesen, halva sokan feküsznek,
24 Sok vad, madár24 gyomra gyakran koporsója vitézül halt testüknek.
25 Ó végbelieknek, ifjú vitézeknek dicséretes serege,
26 Kiknek e világon szerte szerint vagyon mindeneknél jó neve,
27 Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkel áldjon27 Isten mezőkbe'.78