Negyvenharmadik
A fülemülének szól
azon nótára
Altera inventio

1 Te, szép fülemüle, zöld ágak közébe1 mondod el énekedet,2
2 De viszont az ellen az én veszett fejem mond keserves3 verseket,
3 Kiket bánatjában, szerelem lángjában szép Juliáról szerzett.

4 Mennybeli szép harmat tégedet mosogat, engem pedig könnyhullás
5 Szüntelen nedvesít s bánattal keserít, hogy oly kemény, mint a vas,4
6 Az én szép Juliám, kitől jómat várnám, hogy lenne már irgalmas.

7 A hév verőfénynek mivoltát nem érzed, mert ülsz hűvös árnyékban,
8 Engemet pediglen5 gyújt buzgó szerelem, sülök-főlök lángjában;
9 Te szabad vagy, repülsz, hol akarod, szállsz, ülsz,6 nem úgy, mint én e vasban.7

10 Örömmel és szépen csak tavaszidőben8 szép énekeket mondasz,
11 Énnekem pediglen mind nyárban, mind9 télben versem oka csak panasz,
12 Kínomat számlálom,10 Juliát imádom, dolgom nekem mind csak az.11

13 Lengedező szellő s hűvös12 tiszta idő tégedet gyakorta13 hűt,14
14 Engemet viszontag örökké való láng olthatatlanképpen fűt,15
15 Kegyetlenségével, Julia szemével nagy szerelem16 üttön-üt.17

16 Vagy te egészséges, én pediglen sebes szerelem18 nyila miat,
17 Énekelsz víg szóval,19 nem mint én, bánattal,20 mert nem is érzed kínját
18 Az szép Juliának, kinek szép voltának adta lelkem meg magát.21

19 Jobb, és22 mindenekben külömböz éntőlem te boldog állapotod,
20 Egyenlők csak23 ebben vagyunk mi mindketten, hogy énekedet24 mondod
21 Te is, szinte25 mint én, s fogyhatatlanképpen csak arra veszed26 gondod.

22 Juliát gondolván és szavát hallgatván egy kis fülemülének,
23 Juta bús elmémben ez egynéhány versben rendeltetett kis ének,
24 Kiben állapota megtetszik mivolta igazán életemnek.