Harmincötödik
Ezt akkor szerzette, hogy az ő felesége idegensége miatt az régi szeretőjén kezdett szívében megindulni
arra az oláh nótára, amint az eltévedt juhokat siratja volt az oláh leány

1 Régi szerelmem1 nagy tüze,
2 Hamuvá vált2 vala szinte,
3 De ím, nem tudom, mi lele,
4 Hogy bennem még felgerjede.

5 Elvált hű szeretőm miatt,
6 Új bánat nagy kínnal fogyat,
7 De nem látom3 semmi módját,
8 Mint oltsam4 szerelmem lángját.

9 Mert mint mérges nyíllal lőtt vad,
10 Kiből nyílvas ki nem szakad,
11 Fetreng, sem élhet, sem halhat,
12 Úgy tűr én szívem5 fájdalmat.

13 Hogy véletlen most Cupido
14 Meglőtt a mordály áruló,
15 Maga hittel lőn köztünk szó,
16 Hogy frigyünk lenne állandó.

17 De hitét ugyan nem állja,
18 Frigyét e fattyú felbontja,
19 Elmémet olyra gyúlasztja,
20 Ki csak kár, maga is látja.

21 Mert annak édes szerelmét,
22 Kinek ígéri személyét,6
23 Magánál7 vesztette kedvét,
24 Nézsze tökéletlenségét.

25 Avval8 régen gyűlöltetett,
26 Aki szerelmével éget,
27 Veszedelmemre de siet,
28 Hogy bennem9 gyújt régi szenet.

29 Átkozott, ha nem más móddal,
30 Végezd búmat halálommal,
31 Ne gyújts olthatatlan10 lánggal;
32 Metszesz keserves kínommal?

33 Vagy hogy ha égetni akarsz,
34 Mint bolondot, mit játszódtatsz?
35 Arra gerjessz, kit megadhatsz,
36 Nyerhetetlenre ne11 gyúlassz!