Még is azonról1 *

1 Ó, én kegyelmes Istenem,
2 Mely igen megverél engem;
3 Kegyelmezz meg már énnekem,
4 Ne hagyj bűnömben elvesznem.

5 Nem tagadom, mert vétkeztem,
6 Hitemet gyakran3 megszegtem,
7 Rút, fertelmes volt életem,
8 Kiért ím lám4 megfizettem.

9 Legyen azért elég90 immár,
10 Sok búm és szenvedtem nagy kár,91
11 Rút szégyen, ki mint92 hegyes5 ár,
12 Lelkemben93 keservesen6 jár.

13 Hol a Te irgalmasságod,
14 Kivel7 vertedet8 gyógyítod?94
15 Hol9 a Te erős jobb karod,l97
16 Kivel10 híved95 szabadítod?96

17 Régen Dávidot Saultul
18 Szabadítád, mentéd12 bútul,98
19 Noha sokszor vétett rútul,
20 Kiért megverted azontúl.

21 Ellened való sok vétkem,
22 Mint Dávidé olyan nékem,
23 Kiért13 -- amint én azt vélem,99 --
24 veszett keserves életem.14

25 De Te, Dávid jó Istene,
26 Ki az ő szerencséjére,
27 Vetél engem gyötrelmére,15
28 Térj hozzám már kegyelemre.89

29 Bűnömön talált búm88 után,
30 Könyörülj lelkem fájdalmán,
31 Tégy szégyent azok orcáján,
32 Kik rám dühödtek87 méltatlan.

33 Engem pedig bosszújukra,
34 Emelj fel jó86 állapotra,
35 Ne tessék az, hogy16 hiába,
36 Bíztam magamat magadra.17

37 Kiért amíg élek itten,18
38 Dicsérlek, felséges Isten,
39 Ki könyörülsz ily veszetten,
40 Áldott légy örökké, Ámen.