Harmincadik
a Toldi Miklós nótjára

1 Mire most, barátom, azon kérdezkedel,
2 Hogy engem szerelem ennyire hajtott el?
3 Vajon csak te vagy-e, kit nem gyújthatott fel?
4 Csodálom, ha neked nem volt még közöd evvel!

5 Mert indul szerelem mi természetünkből,
6 Minden állatokban adatott Istentől,
7 Ládd-e, minden állat társának mint örül?
8 Vehetsz egyébről is példát, nem csak emberről.

9 Vedd eszedbe csak, hogy az oktalan állat
10 Mint őrzi, szereti, neveli ő1 nyáját,
11 Ki-ki az övéért nem szánja halálát,
12 Csak hogy azt szeresse, akinek adta magát.

13 Hol2 vagyon oly állat, ki szeretőjéért
14 Halált nem szenvedne annak oltalmáért?
15 Hát mit csodálsz rajtam, ha szerelmesemért
16 Okos állat lévén gyötrődem nyeréséért?3

17 Fulgosius egy sasról ír ilyen csodát,
18 Ki úgy szerette,4 együtt nevelte lányát,5
19 Hogy csak annak vitt minden fogott madarát,
20 Sőt leány haláláért meg is ölte magát.

21 De hagyjuk bár el ezt! Nézd, a vetemények,
22 Tavasznak örülnek fák és minden füvek;
23 Vigadnak bejöttén,6 mint szeretőjüknek,
24 Gyászokat elvetvén mind fejenként zöldülnek.

25 Gondolj régi időt eleitül fogva,
26 Megismered, hogy volt mindenütt hatalma,
27 Bölcsnek, vitézeknek javát ő megbírta,
28 Szerelem erejét senki meg nem állhatta.7

29 Ádámot, atyánkat vajon nemde Éva
30 Alma ételére hiszem ő izgatta?
31 Az első vétek is lőn szerelem mia’,
32 Mert Éva szerelme vitte Ádámot rea.

33 Mi veszté el Sámson erejét, két szemét?
34 Herculesnek is mi vette volt el eszét,
35 Hogy viselné szeretője öltözetét,
36 Asszonynépe között sodorgatná ő szöszét?

37 Aristotelesnek mit használt bölcs esze,
38 Hogy szép felesége őtet megnyergelte?
39 Salamonnak hol volt nagy tudós elméje,
40 Mikor szeretője pogányságra hitette?

41 Ariadne miért adta volt fonalát
42 Theseusnak, ki megölte aztán bátyját,
43 Mért mutatta azzal Labyrinthus útját?
44 Azért, hogy inkább szerette Theseust, mint bátyját.

45 Párisnál ki volt szebb, akár8 Absolonnál?
46 Ki volt vajon jámborb Szent Dávid királynál?
47 De szereté asszonyt, ki volt Uriásnál,
48 Isten ellen véte, mert vigada ő azzal.

49 Medeát, Ilonát mi vitte volt erre,
50 Hogy egyik Párist, másik Jászont szeresse,
51 Ki-ki szeretőjét nagy messze kövesse?
52 Ládd-e, szerelemnek vagyon mely nagy ereje?

53 Acontius ifjat vajon mi tanítta,
54 Cydippe szavával hogy almán azt írta,
55 Mintha már9 Cydippe volna ő mátkája,
56 Erős esküvéssel véle azt fogadtatná.

57 Trójának mi rontá el erős kőfalát?
58 Priamusnak mi veszti el királyságát?
59 Pyramust10 és Thisbét, az igen szép leányt
60 Szerelem ölé meg, látod-e nagy hatalmát?

61 Achilles Trójában csak Polyxenáért
62 Ellenség kezébe ment csak ő kedvéért;
63 Aeneas Turnussal11 megvítt Laviniáért,
64 Gismunda12 megölte ő magát Gisquardusért.

65 Szénás városbeli hol szép Lucretia?
66 Hol vitéz Deiphobus szeretője, Lyda?
67 Hol vagyon Carthagóban lakó Elissa?
68 Ezeknek mind csak a szerelem volt gyilkosa.

69 Hol Diomedessel a ferdős leánya?
70 Leander szerelme, az is egy nagy példa;
71 Jusson Procrisnak is eszedbe halála,
72 Spániába nem rég mint járt Donya Liciza?

73 Penelope özvegységének mi oka?
74 Ispotályban miért lakott Magelona?
75 Phyllis Demophoont is addig miért várta?
76 Azért, mert szívekben gerjedt szerelem13 lángja.

77 Igaz14 szerelmű Leucippét nyavalyára,
78 Ifjú Theagenest annyi bujdosásra,15
79 Nagyot kicsiny renden való házasságra,
80 Mindent csak szerelem vitt képtelen dolgokra.

81 Akarék csak régi példát előhoznom,
82 Mert mostaniakról nem jó nekem szólnom,
83 Szerelem most sem szűn meg, igazán mondom,
84 Titkon nyilván lenni nagy sokakon jól látom.

85 Nincs senki oly eszes, kit az nem téveszthet,
86 Viszont tudatlant is ez megeszesíthet,
87 Vajon s ki oly erős, kit ez meg nem győzhet?
88 Rútat szerelembe mint szépet, ő úgy ejthet.

89 Mint hatalmasnál nincs személyválogatás,
90 Így szerelemnél is16 nincs semmi választás,
91 Kinek-kinek az övé helyett nem kell más,
92 Béka lévén fogolynak tetszik a kedves társ.

93 De ez mind hadd járjon, nézsze csak személyét
94 Annak, aki engem szeret, mint két szemét,
95 Vajha te hallhatnád gyönyörű beszédét,
96 Inkább nem csodálnád, hogy gyötrődöm én azért.

97 Mert aki szerelme alá magam adtam,
98 Annak személyénél17 szebbet én nem láttam,
99 Engem hogy igazán szeret, azt megtudtam,
100 Kiért magam én is csak neki ajánlottam.

101 Kész azért már szívem szenvedni érette,
102 És mást nem szeretni soha őhelyette,
103 Kész szolgálni, míg e földön tart élete,
104 Mert megérdemlette tőlem igaz szerelme.

105 Fészket vert szívemben már az ő szerelme,
106 Előttem szüntelen képe, jó termete,
107 Ha szinte aluszom is, álmodom vele,
108 Mert csak övé vagyok, senkié sem egyebé.

109 Nincs azért e földen oly teremtett állat,
110 Ki nem fáradt volna a szerelem alatt,
111 Csodálom, hogy eddig még sem jutott reád.18
112 [......................................]