1 Mi dolog, Úristen, hogy ez egy kegyesen2 kívül senki nem tetszik?
2 S de3 mi oka vajon, hogy csak ez asszonyon4 lelkem így hal,5 vész, esik?
3 Ezen kívül senkit a lelkem nem óhít,6 noha érte kínlódik.
4 Nem de nem az-e ez,7 ki meg nem kegyelmez semmi könyörgésemre?
5 Régótától fogva ártatlan voltomra veszt, s vetett gyötrelemre,8
6 Kiben hogy lát,9 örül, kínoz kegyetlenül, mert búm esik kedvére.10
7 Ó, nyavalyás lelkem, elbolondult fejem, haszon nélkül mit szolgálsz?
8 Aki téged utál, s hozzád haraggal áll,11 mért hogy attól meg nem válsz?
9 Ilyen kegyetlennek könnyedet ejtened mi haszon, ha bút találsz?
10 Mondhatatlan szépség, kiben hamar lesz vég, s ki idővel elmúlik,
11 Másnak is adatott (gondold meg magadot), kik közül találkozik,
12 Ki téged szeressen,12 nem mint e13 kegyetlen, ki veled kínnal játszik.
13 Így feddvén,14 törődvén nagy kegyetlenségén áldott szép Juliámnak,15
14 Csak egy véletlenül hát már előttem ül személye Cupidónak,
15 Ki rám16 mosolyodván így szólala17 vígan nekem, régi rabjának:
16 „Tusakodnod azon, hogy e18 kegyes asszon nálad felejtve19 légyen,
17 Csak kár, szómat higgyed, hanem ha te lelked is20 belőled kimégyen,21
18 Mert önnön kezemmel benned metszettem fel őt22 kophatatlanképpen.23
19 Azért ábrázata lelkedből már soha, míg élsz, ki nem kophatik,
20 Földön szerte szerint csak érte vallasz kínt, míg rajtad meg nem esik.
21 Azért en a tanács,24 hogy dolgodhoz jól láss, mert így kedved nem telik.”
22 „Szerelemgyullasztó szentséges Cupido, mondd hát, mint leljem25 kedvét?”
23 Monda: „Mind holtodig26 maradj meg ebben így, amint imádod képét,
24 Rá27 felelek, s meglásd, hogy meg’ hozzá fogad, noha tőle most elvét.”
25 Juliának dolgán28 nyughatatlankodván, elkeseredett szívem
26 Vőn ily29 bátorságot, Cupidótól jó szót30 veszett nyavalyás fejem,
27 Kiben ő úgy fogad, hogy meg’ hozzá fogad az én fene szerelmem.