1 Kikeletkor, jó pünkösd havában
2 Mikor volnék nyughatatlanságban,
3 Szerelem kínjában,

4 Sokszor vigyázva én megvirradtam,
5 Magamban nagy sokat gondolkodtam:
6 Hogy ne bánkódhassam.

7 Azért mikor egy éjjel mindaddig,²
8 Veszekedtem volna mind virradtig,³
9 Szép piros hajnalig,

10 Akarván szívemet enyhíteni,
11 Igen reggel menék⁴ ki mulatni,
12 Tetszém megújulni.

13 Kimentemben egy csergő patakra
14 Találék oly hívesre, tisztára,
15 Mint fényes kristályra;

16 Partja bűvös sok gyöngyvirágokkal,
17 Ékes sok jószagú violákkal,
18 Két rózsabokorral,

19 Mellette egy kiterjedt⁵ ciprusfa,
20 Kinek szép zöld bojtos ágaiba
21 Fülemüle szóla.

22 Ott a fa árnyékába leülék,
23 Fülemüle, hogy ott hangoskodnék,
24 Szívem gyönyörködék.

25 Sok vigyázás és fáradság után
26 Történék, hogy én ott elalunnám,
27 Álmomban azt látám:

28 Hát aki ez világon szerelmesb,
29 Nekem annál senki sincsen⁷ kedvesb,
30 Életemnél édesb,

31 Előttem mintha megállapodott,
32 Nagy kegyesen reám⁸ mosolyodott,
33 Ily igéket szólott:

34 „Tudod,⁹ - úgymond, - nem vitt szívem¹⁰ erre,
35 Veled együtt éljek¹¹ szerelembe,
36 Mert voltam kétségbe;

37 De hogy látom hozzám szerelmedet,
38 És érettem untatod¹³ az Istent,
39 Ez gerjeszt engemet.

40 Azért neked adott már engemet,
41 Jövendőben gonosztól fejemet
42 Óvd, kérlek, híremet.

43 Látod, hogy én sem sok csácsogással
44 Nem gondoltam rágalmazó szókkal,
45 Vagyok hozzád jóval.

46 Azért kérlek, a te szerelmedért
47 És énnekem beadott kezedért,
48 Mi együtt éltünkért,

49 Hogy amiket énnekem fogadtál,¹⁴
50 Beteljesítsd és meg ne változzál,
51 Szerelmedben megállj!”

52 Irgalmasságnak Ura, Istene,
53 Ki így is szoktál jelentenie
54 Mi könyörgésünkre,