Huszonharmadik ének
olasz nótára

1 Keserítette sok bú és bánat az én szívemet,
2 Kiben régótától fogva viselem életemet,
3 Nem tudok már mit tenni, hova fogjam fejemet,
4 Mert sok nyavalya után új kín gyötör most engemet;

5 Reám mert hirtelenséggel most a szerelem jöve,
6 Engem1 egy igen szép virág magának köteleze;
7 Egyetlenegy szépségem, mindéltig így kínzasz-e?
8 A te hűséges2 szolgádat megölni nem szánod-e?

9 Vége bár keserves éltemnek3 legyen, ha akarod,
10 Ha szerelmemet kínnal fizetni jobbnak gondolod,
11 Ám teljék neked kedved, csakhogy te jobb karod
12 Hozza el életemért nekem kedves halálomot!

13 Semmit mert nem gondolok immár szörnyű halálommal,
14 Csakhogy ölessem meg5 te liliomszínű karoddal,
15 Én szerelmem, gyilkosom, boldog leszek azzal,
16 Ha az én kínajimnak végét éred halálommal!

17 Jóllehet, ha meg kell halnom, okát tudni akarnám,
18 Mert ha szerelmemért6 műveled ezt7 mostan énrajtam,
19 A jóért hogy gonosszal akarsz lenni hozzám,
20 Nem illik, hogy szolgálatomért tőled így kínzassam.

21 Térj hozzám azért most, egyetlenegy gyönyörűségem,
22 Tégy te szolgáddá engem, én édes drága szépségem;
23 Mert csak tebenned vagyon nekem reménségem,
24 Hiszem, hogy még valaha megszánván, jól téssz énvélem.8

25 Íme, lám naggyal meghaladtad az te szépségeddel,
26 Akinek nevét viseled te vezetékneveddel,
27 A napnál hatalmasb vagy te két szép szemeddel,
28 Szép Diána is semmi hozzád magaviseléssel.

29 Látván minapi napon hajad aranyszínű voltát,
30 Kaláris szabású ajakad édes mosolygását,
31 Gyönyörű beszédednek hallám zengő szavát,
32 Álmélkodván csodálám a te rózsaszínű orcád.9

33 Oly igen nagy ereje vagyon te két szép szemednek,
34 Akiket akarnak, megölnek, s11 ismét megélesztnek;
35 A hónál fehérb kezed, kit Istentől kérek,
36 Hogy rövid nap szorosan ölelvén rám kerüljenek.

37 Nem illik azért neked lenni hozzám most fél kedvvel,
38 Ha meggondolod, hogy kiket hagytam én éretted el,12
39 Számtalan fáradságot vettem én érted fel,
40 Kiket is csak13 egyedül érted viseltem békével.

41 A szükség viszen tőled ily igen messze most engem,
42 Nem lehet az, különben14 el kell immáron15 sietnem,
43 Nagy víg kedvű szerelmem, ne felejts el engem,
44 Vegyed örökké való hű16 szolgálatomat nekem.