Ötvenedik
Juliát hasonlítja a Szerelemhez, mely hasonlatosságot a Julia dicséretén kezd el*
a Csak búbánat nótájára

1 Julia két szemem,1 olthatatlan szenem, véghetetlen szerelmem,
2 Julia víg kedvem2 s néha nagy keservem, örömöm és gyötrelmem,
3 Julia életem, egyetlenegy lelkem, ki egyedül bír velem.

4 Julia a lelkem, mikoron szól nekem, Szerelem beszél velem,
5 Julia ha rám néz, azonnal eszem vész, mert Szerelem néz engem,
6 Julia hol alszik, még az is3 úgy tetszik, hogy ott nyugszik Szerelem.

7 Ő tüzes lelkemnek, fájdalmas szívemnek kívánt jó orvossága,
8 Ő szemem világa, árnyéktartó ága, jó szerencsés csillaga,
9 Ő, kinek kívüle e világ szépsége nem kell, sem vigassága.

10 Vagy áll, ül, nevet, sír, örül, levelet ír, Szerelem is azt teszi,
11 Vagy mulat, énekel, vagy sétál alá s fel, Szerelem azt míveli,
12 Mert mint jó barátját, Venus asszony fiát kézen fogva viseli.

13 A Paradicsomba’ termett szép új rózsa dicsőséges orcája,
14 Testszín ruhájába’ aki őtet látja, szép Venusnak alítja,
15 Új formában illik, mint nap, úgy tündöklik gyöngy között fényes haja,

16 Duna lefolytába rugaszkodott sajka mely sebességgel mégyen,
17 Táncát ő úgy járja, merőn áll dereka, mintha csúszna sík jégen,
18 Valahova lépik, sok szemek kísérik csodálván, jár mily szépen.

19 Midőn néha terül vagy mellettem kerül, szoknyája4 elterjedvén,
20 Szerelmével belül veszen akkor körül engemet felgerjesztvén;
21 Udvari jó módját látván, érzem kínját, keservesen rá5 nézvén.

22 Akkor az én dolgom azonképpen vagyon, amint a bölcsek írják,
23 Hogy egy kárhozottnak Pokolban nagy kányák szívét rágják, szaggatják,
24 De nem fogyathatják, noha rágton rágják, mert nőttön nőni látják.

25 Én szívemet is így, mikor énhozzám víg, ő növelten növeli
26 De viszont, mint kánya, ő kegyetlen kínja rágja, szaggatja, eszi
27 Én állapotomot, mint egy kárhozatot, oly keservessé teszi.

28 Dolga mind egyenlő, szerelemmel egy ő, csak erkölcse különböz:
29 Kegyes a Szerelem, s Julia kegyetlen, engem halálra üldöz,
30 Szerelem mely édes, Julia oly mérges, mert engem csak ver földhöz.