1 Cupido szívemben sok tüzes szikrákkal szerelmét1 most újítja,
2 Elmémben, mint várban vigyázó2 virrasztó, herdóját ő3 úgy mondja,
3 Tüntetvén5 előttem szép csillagom képét,6 velem csak kívántatja.4
4 Róla feledékeny nem lehet víg7 szívem, mert csak őtet óhajtja,
5 Mint esőt aszály miatt8 meghasadozott föld, őtet úgy kívánja,
6 Tüzem enyhítője, bánatom vivője9 hogy csak ő már,10 azt vallja.
7 Immár őérette egyebek11 szerelme nálam mind semmivé lött,
8 Mert szeme nyilával,13 nagy igazságával mint célt, engem már15 meglőtt,
9 Bevett szerelmébe,16 kivel mintha18 engem ő úgyan üdvözítött.19
10 Siralmas nagy bánat különben nem bánthat, csak mikor őt20 nem látom,
11 Szép kertek tömlöcnek akkoron tetszenek, víg21 ének is22 siralom,
12 Viszont mikor látom, vagy szavát hallhatom, nincsen semmi bánatom.23
13 Töredelmes szívem édes levelében24 szintén igaz úgy indul,
14 Régi betegségből mint támadott ember újul rózsa szagátul,
15 Vagy26 mint a régi rab szabadságnak27 örül, elszaladván fogságbul.
16 Ínségéből immár mert engem ő kivett előbbi szerelmemnek,28
17 Bús voltát szívemnek lengedező szele elverte29 jó kedvének,
18 Búszerző Szerelem már nem árthat nekem, mert oltalma fejemnek.
19 Nem régen szép gyűrűt szerelmesem30 küldött, ki rubinttal mind31 rakva,
20 Egy szép drága gyémánt kellő középaránt vagyon közte foglalva,
21 Hozzám szerelmében33 tökéletes szíve is így vagyon kapcsolva.
22 Ajándékon viszont kiért hív34 szívemet35 én is neki mutattam,
23 Szorítva kit36 neki szerelemnek tüzes fogójában nyújtottam,37
24 Fejemet, lelkemet, teljes életemet ajánlottam s vallottam,38
25 Melyet szerelmesen és39 igen jó néven tőlem, rabjátul elvett,
26 Édes hűségében, mint erős szekrényben bezárolván rekesztett,
27 Nagy igazságába,40 mint szép lágy ruhába42 tűrvén kebelébe tett.43
28 Távol vagyon immár nagy keserűségem,44 gyönyörű én életem,
29 Mely szépek tavasszal sík mezők virággal, boldogsággal jó kedvem45
30 Azon módon rakva, nem győz örvendezni46 eleget szeretőmen.