1 Bezzeg nagy bolondság volt a balgatagban,
2 Cupidót ki írta gyermekábrázatban,
3 Mert nem gyermek, aki bír mindent világban.

4 Császárok, királyok vannak hatalmában,
5 Bölcsek, jó vitézek járnak udvarában,
6 S vajon s ki nem égett soha nagy lángjában?

7 Vaknak sem mondhatja őt¹ senki igazán,
8 Aki megkóstolta mérges nyilát magán,
9 Sok szívet nem lőne vétetlen, vak valván.

10 Látjuk minden szívet mely igazán talál,
11 Kit célul arányoz lőni mérges nyíllal,
12 Hát nem vak, sőt jól lát szeme világával.

13 Szárnyát sem hihetem, kin ő repülhetne,
14 Azon is megtetszik, mert fekszik heverve
15 Régen én szívemben, csak tüzet rak benne.

16 Nem is mezítelen, ki mindeneket foszt,
17 Nem szűkölködik az, ki² ennyi sok jót oszt,
18 Jókkal vagyon köze, nem kedveli a rosszt.

19 Ezt írván, Julia kérde, hogy mit írnék?
20 Szerelem szép képét írom, neki mondék.
21 Monda: –„Hát engem írj!” S reám³ mosolyodék.

22 Ez egynéhány versben feleltem meg annak,
23 Aki alította nem kis okosságnak,
24 Cupidóra gyermekszemélyt hogy írtanak.